Szintet lépett nindzsák

Bár biztosabban van jobban fizető vagy több ünnepléssel járó szegmense is a videojáték-iparnak, én valahol irigylem a mindössze három főből álló Tengo Project fejlesztőit. Rutinos trióról van szó, három olyan veteránról, akik a nyolcvanas évek legvégén kezdtek el együtt dolgozni a Natsume kiadónál, ma pedig korábbi saját játékaikat újítják fel azonnal érezhető szeretettel és odaadással. A Wild Guns, a Pocky & Rocky, valamint a Ninja Warriors kibővített verzióit most az eredetileg NES-re megjelent Shadow of the Ninja (Európában valamiért a Blue Shadow nevet viselte) követi – ami 8-bites mivoltának köszönhetően jóval több munkát adott a fejlesztőknek, mint a korább, SNES-ről megszépített új változatok. A remake kifejezés nem is írja le, hogy milyen elképesztő átalakítások történtek a játékban – nem csak a látvány, de a játékmenet is totális átalakulásokon ment keresztül.

Bár az eredeti Shadow of the Ninja az utóbbi években mintha átment volna egy afféle újrafelfedezési hullámon, én még így sem sorolnám a NES titkos csodajátékai, felfedezetlen gyémántjai közé. A részletesen kidolgozottnak semmiféle túlzással nem mondható látvány még a legkisebb gond – nekem a pályaépítés és az annak köszönhető eszelős nehézség vette el minden kipróbáláskor a kedvemet. A 35 év után összeálló eredeti brigád természetesen hallgatott a sok idő alatt felgyűlt kritikákra, és lényegében a nulláról újraértelmezték a játékot, a főszereplőkön, az alapfegyvereken, illetve és a főellenfeleken kívül mindent radikálisan modernizálva. Számomra ez a tökéletes megközelítés; illetve a majdnem tökéletes, hiszen az összehasonlítás lehetősége, vagyis az eredeti verzió megnyitása sajnos nem lehetséges a Rebornban.

[+]

A NES-korszak tipikus történetmesélése a Shadow of the Ninjára is rányomta bélyegét: az egykori, elsősorban a kézikönyben található, az angol nyelv szabályait közelítő szövegből nem igazán derült ki, hogy miről is van szó, már azon túl, hogy van egy Garuda nevű roppant gonosz alak, akit valaki igazán rátermett harcosnak móresre kellene tanítania. És ki lehet ez a nagyszerű alak, a harcosok harcosa? Hát természetesen az árnyakból érkező nindzsa, Hayate – és mivel az új verzió már remek kétfős vagdalkozást is kínál, az ő hű kunoichi szövetségese, Kaede is. A miértekről nem is érdemes többet beszélni, a lényeg az, hogy hat, egyenként is több szakaszra bontott pálya vár ránk, mindegyik tele Garuda hű sameszaival és agresszív gépezeteivel. Aki esetleg ismeri az eredeti játékot, az ebből már le is szűrte, hogy a fejlesztők emberes munkát végeztek, hiszen egy teljesen új pályát is kaptunk: az eredeti programból annak idején időhiány miatt maradt ki a fagyos és tüzes veszélyekkel egyaránt megpakolt üzemi terület. Igen komoly munka ment a főellenfelek átalakításába is: ezek mindegyike teljes grafikai nagytuningon ment keresztül, és csaknem mind új harci fázisokkal, extra húzásokkal lett gazdagabb. A leglátványosabb talán ezúttal is a szamuráj gólem, aki minden földre verését követően egyre több törmeléket és fémszemetet magába szívva egyre nagyobb alakokban tér vissza. A korábban csak harci sólymát ránk küldő fickó egy emlékezetes új harci fázist kapott: madár és ember megfegyelmezése után az eltérő testek összeolvadnak és teljesen új harcmodorral esnek nekünk.

[+]

A felújítás során a látványvilág is teljesen átalakult, és a pixelek már széles vásznú kialakítással, eget ostromló felbontásokkal várják a játékosokat. Ez azonban csak a legelső lépés volt – merthogy, ha már újra kellett rajzolni a pályákat, hát azokat ki is bővítették. Az egyik leglátványosabb példa erre a Shadow of the Ninja legeleje, ami NES-en még egy fekete, esős égbolt előtt zajló kikötői verekedés volt, míg a Rebornban már hatalmas hajók acélbendőjét deríthetjük fel, akár a vezérlőtermen is átverekedve magunkat a pályaszakasz teljesítése során. Máshol alternatív útvonalak, extra termek, zsákmányt és veszélyeket egyaránt rejtő új járatok jelentek meg a korábbi helyszíneken, és ahogy az imént említettem, még egy korábban nem látott teljes pályát is kaptunk. Ez ráadásul nem is egy, már létező részekből összelegózott alibihelyszín, hanem egy újfajta elemekkel szórakoztató (és ami a lángszórók között lavírozó liftet illeti: idegesítő), igen terjedelmes helyszín. Míg a NES-verzió öt életet és három folytatási lehetőséget adott a teljes végigjátszásra, addig most tíz HP-nk, de csak egy életünk van (halálnál visszakerülünk az adott szakasz elejére; kivéve, ha szakadékba esnénk), viszont természetesen végtelen alkalommal folytathatjuk a próbálkozást. Ennek a változásnak köszönhetően a Reborn egyfajta zsilipezésről szól: az egy élettel csak a következő szakaszig kell eljutni, hisz azt követően már mindig onnan kezdhetjük újra a próbálkozást.

[+]

Fontos tudni, hogy attól még, hogy ez a rengeteg átalakítás végbe is ment, a játék nehézségi szintje mit sem csökkent. A Shadow of the Ninja roppant odafigyelést, minden játékelemének taktikus használatát és még így is sok gyakorlást kíván meg, de az ügyesebbé válást tökéletesen megfigyelhetjük majd magunkon. A régi veteránoknak is lesz mit tanulnia, mert a karakterek képességei jelentősen átalakultak. Az eredeti verzióban egy katanánk volt, és ha azokat össze tudtuk szedni a pályán, hát néhány bónuszfegyvert is begyűjthettünk – messzire dobható kusarigamát, hajigálható shurikent, ívben hajítható bombát például. Most harcosaink kardot és láncos sarlót is hordanak maguknál, a pályákon összeszedhető cuccok száma pedig sokkal magasabb, mint eddig – még muskétát és Wolverine-es acélkarmokat is felszedhetünk a sok penge, kalapács és lövedék mellett. A gyógyító rizsgömböket és gyümölcsléket ezúttal nem használjuk el azonnal, hanem rajtunk múlik, hogy a nagy vagdalkozás melyik szünetében akarjuk behabzsolni őket. Néhány új mozdulatot is kaptunk: a karddal a levegőből lefelé szúrva egy borzasztó erős támadást (de jaj a nindzsának, ha célpontját eltévesztve a földbe szúródik pengéje!), illetve egy ugrás közbeni továbblebbenést a platformrészekre. Ezekkel az eszközökkel ugyan sokkal karaktereink harci potenciálja jelentősen megnövekedett, de a játék így is annyi ellenfelet, csapdát és szakadékot szór ránk, hogy ezekre az eszközökre mind szükség is lesz.

[+]

Bár sosem volt játéktermi őse, a Shadow of the Ninja így is kőkemény játék volt, és az új verzió is csak a kitartó, a ’90-es évek néha unfair megoldásait is elviselő játékosoknak ajánlott. A Reborn sem lett tökéletes: a falon futás nem mindig logikusan működik és az extra fegyverek közti választás sokkal nehézkesebb az elvártnál. (Sokan szidják az ugrás kis késleltetését is – ezt én még az első pályán megszoktam, és soha többet nem volt gondom vele.) A legnagyobb gond azonban feltehetően programhiba: ha játék közben a startmenüben böknénk rá a kilépésre, a játék nem menti el azt, hogy hol tartunk – a menetet csak akkor tudjuk később folytatni, ha a sűrűn látott Game Over képernyőn keresztül lépünk ki. Most azonban már ezt a furcsaságot is tudja mindenki, így hát az új kiadást nyugodt szívvel tudom ajánlani az igazi retrót kedvelő játékosoknak. A Rebornban az eredeti zeneszerző által felújított, kiválóan szóló zenék, csodálatos pixelgrafika, és kőkemény, helyenként talán kicsit unfair nehézségi szint vár mindenkire – de a felújított játékmenet van olyan élvezetes, hogy ezen is átsegítse a türelmesebb nindzsákat.

A Shadow of the Ninja – Reborn PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó NatsumeAtari biztosította.

Összefoglalás

Egy közel 35 éves játék lett gyönyörűen felújítva – és szerencsére nem csak látvány terén, de a játékmenetet illetően is. Bár apró gondok vannak az irányítással, a Reborn így is nagyszerű akciójáték lett, mégpedig a kőkemény, tényleg jelentős kihívást nyújtó fajtából. Bárcsak minden régi játék így térhetne vissza!

A Shadow of the Ninja – Reborn legfőbb pozitívumai:

• Látvány, zene és opciók terén is bőkezű remake;
• most már van kétfős kooperatív mód is;
• fantasztikusan felújított főellenfelek;
• van egy teljesen új pálya is.

A Shadow of the Ninja – Reborn legnagyobb hiányosságai:

• Amíg ki nem tanultuk minden trükkjét, borzasztó nehéz;
• nem nyitható meg az eredeti verzió.

Bényi László