Bevallom HALO rajongó vagyok. Ezért vettem XBOX-ot, majd léptem tovább XBOX360-ra. Bevallom, imádom az FPS játékokat, bevallom erősen kritikus is vagyok ezen játékokkal.

A programot elindítva egy szép, látványos videóval indít, melyből kiderül, hogy -mily meglepő- mi egy elit katonát alakítunk. Már itt párhuzamot vontam a HALO világgal és egyre lelkesebb lettem.

A program a kiképző táborban indul, ahol a fegyvereket, azok használatát mutatják be. Kötelező rész, túl kell esni rajta. A célzás különösebben nem nehéz, a fegyver szinte megától célra áll, nekünk csak a lőszert kell pumpálnunk, illetve utántölteni. Alapvetően egy unalmas dolog, túlesve rajta elkezdtem a pályán mászkálni. Felvettem a kézigránátot, találkoztam pár hozzám hasonló harcossal. Az első mókás "élményt" itt szolgáltatta a játék. Pár harcostársam egy űrhajó előtt eligazítást kapott, kedélyesen odasétálva egy kézigránátot dobtak közéjük. Elit harcosokat megszégyenítő bátorsággal, szemük sem rebbent a robbanástól. Hallgatták tovább az eligazítást. Hatalmas fekete pont a játéknak! Tovább kóborolva a bevezető pályán, pár Mech is feltűnik. De ezek vezetői nem szeretnek kitérni, kényelmesen átgyalogolnak rajtunk. Újabb fekete pont!

A singel rész hatalmas csalódás, számomra felfoghatatlan, hogy volt bátorsága TimeGate Studionak a játék jelenlegi állapotában kiadni így a játékot.

A játék igazi különlegessége a többjátékos mód. Hatalmas pályák, melyeken igazán élvezetes a csapatjáték. És itt tényleg fontos a csapatjáték, mert társaink nélkül szinte lehetetlen, minden embernek szerepe van. Célszerű az egyes küldetések előtt leegyeztetni, kinek mi lesz a feladata  és ennek megfelelően kiválasztani a fegyvereket, mech-et. Az első részhez hasonlóan itt sem egyszerű deatchmatch-ekről van szó, hanem a küldetés a szent cél, ennek rendelődik alá a csapat.

Számomra kicsit nehéz volt megszokni, hogy elhalálozás esetén nem egy-egy helyen éledünk újra, hanem a levegőből zuhanunk be újra a pályára egy nekünk tetszőleges helyre. Persze a zuhanás alatt megfelelő célpontot adva az ellenségnek, ez engem megőrjített (sajnos nincs lehetőség, hogy ezt átállítsuk).

Az előző részből (Seek and Destroy) már ismerősek lehetnek az egyes szerepkörök, képességek. Ezeket itt tovább variálhatjuk, finomíthatjuk. Megszámlálhatatlan mennyiségű variációt kipróbálhatunk egy-egy csapatfelépítésre, játékos habitusra kihegyezve. Legutóbbi játékunk ellenséges csapatának mesterlövésze folyamatosan csak a fegyverét tuningolta, páncélját szinte nem. Szegényt elég komoly meglepetések értek egy-egy közelharc során. ;) A páncél tuningolása, a jetpack használatával az őrületbe kergethető az ellenfél, de ugyanígy nekünk is az idegeinkre megy ha az ellenfél végigpattog a pályán.

Maga a játék hosszú-hosszú időre képes lekötni az embert, ha szán rá időt, hogy kiismerje. Az Unreal motor hozza a megfelelő játszhatóságot, játékélményt. A grafikára ugyanez már kevésbé mondható el. Az épületek sablonosak, a hatalmas táj elnagyolt. A fegyverek kivitelezése szerintem teljesen átlagos, a golyó ütötte nyomok, robbanások pedig jobban kidolgozhatóak lettek volna. Nincs is igazi robbanás, hanem valamiféle porfelhő jelenik meg, mindenféle fizikai törvénynek ellentmondva.

A játék érdekessége, hogy bérelhetünk dedikált szervert (ezen a linken). Bevallom nem jöttem rá, hogy ez miért is több, mint a Live.

Összességében kijelenthető, hogy az egyjátékos mód kizárólag mazochistáknak ajánlott, vagy esetlegesen a hibavadászat jelenthet kihívást. Viszont ha egy jól összeszokott csapat, megfelelő időt fordít a játék kiismerésére, akkor teljesen ütőképes csapatot alkotva, szinte a játék királyai lehetnek. A játékot meg lehet szeretni, de szerintem a HALO mellett nem rúghat labdába. Hosszú távon, csak mint HALO utánérzés fog szerepelni a Live Arcade süllyesztőjében! 6/10