Vihar egy pohár vízben
Tartalomhiány. Meglehetősen kevéssé konkrét panasz ez, pedig mindannyian tudjuk, hogy mit jelent: azt, hogy az adott játék nem kínál motivációt és nem kínál élményeket és nem kínál szórakozást– vagy legalábbis nem annyit, amennyit elvárnánk tőle. A már bő tíz éve bővítgetett World of Warcraft mellett minden új MMO picinek, korlátozottnak, szegényesnek tűnik. A Destiny 2 elődje mellett ugyancsak kevésnek tűnt – volt benne minden persze, csak épp közel sem annyi, amennyit az első részbe órák százait ölő rajongók várták volna. Még a Monster Hunter World is kapott ilyesféle kritikákat, hisz, tény, a széria néhány korábbi része többször ennyi szörnyeteget tartalmazott.
És ezek után megjelent a Sea of Thieves, a Rare négy éven át fejlesztett kalózos játéka – és legnagyobb meglepetésemre a tartalmat hiányoló megjegyzésekből sokkal kevesebb volt, mint vártam. Pedig ha valaha készült játék, ami megérdemelné az e téren kritikus megjegyzéseket, hát mindenképp ez lenne, mert csak icipici túlzás, hogy e programban csak annyi kalandot talál az ember, amennyit maga képes belevinni és beleképzelni.
[+]
Ha csak az alapokat nézzük, a Sea of Thieves egy kalózos környezetű online akciójáték. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kapunk egy viszonylag pici, néhány perc alatt áthajózható szigetvilágot, amelyben nem csak a mi – legfeljebb négyfős – gárdánk tevékenykedik, de néhány másik kalózcsapat is. Nem sokan, nem fogunk állandóan másokba botlani, de az agresszív játékosok által jelentett fenyegetés mindig ott bujkál a programban.
[+]
Most következne az a rész, ahol részletezem, hogy e világgal mit kezdtek a fejlesztők: hogy miről szól a sztori és hogy kit alakítunk; hogy milyen a harcrendszer és miként lehet fejlődni; hogy mik a legfontosabb tennivalóink és milyen mellékes lehetőségeink vannak. De nem következik, mégpedig azért nem, mert a Sea of Thievesben semmi ilyesmi nincs. Egy játék, amely azt ígérte, hogy benne kalózlegendává válhatunk, arra nem volt képes például, hogy rendes karakterszerkesztőt adjon, hanem véletlen generált alakok között válogathatunk az első indításkor! De ez még csak az első érthetetlen hiányosság, amelyet sokkal súlyosabbak követnek.
A kalózos játékokhoz kapcsolódó minden megszokott dolgot el lehet felejteni: nincs kereskedelem, nem lehet flottánk, nincs eltérő országok szembenállására építő történet és nincsenek karakterek. Akkor mi van, teheti fel a kérdés hitetlenkedve, aki maga nem próbálta még a játékot. Van három kunyhó az első szigeten (ezek három társaságot szimbolizálnak), melyben egy-egy figura minden logikát és narratívát nélkülöző miniküldetéseket osztogat, melyek soha nem lépnek túl a „keresd meg a kincset”, illetve az „öld meg azt a csontvázat” vonalon. A jutalom gyakorlatilag nemlétező: eltérő textúrával szerelt használati tárgyakat bonthatunk ki náluk, így egyre több arannyal díszített ásót, lámpást vagy távcsövet nyithatunk meg. Rendes, a játékra kiható fejlődési rendszer nincs is a játékban, az újabb és újabb fegyverek, pisztolyok és puskák csak kinézetükben különböznek egymástól, mégpedig azon design-direktíva alapján, hogy így a játékhoz később csatlakozók ne legyenek gyengébbek, ne legyenek lemaradva a veteránoktól…
[+]
Ennek mintájára nem csak karakterünk, de a kalózos játékokban általában igen fontos hajók sem fejleszthetők – sőt, ezek nem is állandó jellegűek. A Sea of Thieves minden elindításakor választhatunk, hogy a kétfős vagy a nagyobb, négy kalózra tervezett hajót kérjük-e, és a program ennek megfelelő számú játékossal tölti fel a legénységet – természetesen a random társaknál sokkal jobb opció, ha már rögtön haverokkal együtt vágunk neki a tengernek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
