Mint a gonoszok

Aki korábban kipróbálta bármelyik SaGa-játékot (a legutóbbi új epizód idén májusban jelent meg), az tudja, hogy a linearitást elutasító széria végtelen lehetősége nem csak a történetszövésre, de a harcrendszerre is kiterjed. A modern epizódok komplex módon egymásba fonódó rendszereiről hosszú oldalakon keresztül is lehetne írni (és még ma is akad néhány homályos folt a közösség ismeretei közt!), de szerencsére a Romancing SaGa 2 még a remake újításaival együtt is jóval áttekinthetőbb. Természetesen továbbra is körökre osztott csatákról van szó, amelyben karaktereink és ellenfeleink az idővonalon látható sorrendben cselekedhetnek. Ezúttal ennek vad manipulációjára nincs lehetőség: egyszerűen minél több BP-t fogyaszt egy varázslat vagy speciális támadás, az annál több időbe telik, így annál nagyobb rá az esély, hogy az ellenfél cselekszik majd hamarabb. A BP egyébként érzékeny pont, mert annak regenerációjára helyszínenként, dungeonönként általában csak egyszer, mégpedig közvetlenül a főellenfél előtt van lehetőség, így a spórolásra igencsak rá leszünk kényszerítve.

[+]

A rendszer lelkét a minden fegyver- és varázslattípus eltérő képességként kezelése biztosítja: ha valakit mondjuk pallossal szerelünk fel és azt eredményesen is használja, akkor a kétkezes pengék terén fejlődik. Ha valaki – akár a megfelelő felszerelés miatt, akár véletlen szerencsével – többször tud kitérni az ellenfelek támadásaitól, akkor pont a kitérési képessége lépkedi a szinteket. Ezt kicsit bonyolítja, hogy minden ellenfél érzékeny egy sor fegyverre vagy elementális mágiára, bár ennek szerepe megáll extra sebzés kiosztásában, sosem válik olyan fontossá ez, mint az Atlus játékaiban. Fontos viszont a glimmer-rendszer, amellyel az új és új speciális mozgásokat tanuljuk: íjjal szerelt csapattagunk nyilazási parancsát használva például előbb-utóbb elkezdi elsajátítani az extra lövéseket is; az egyik béníthat, a másik minden ellenfélre hat, a harmadik a villám erejét használja, és így tovább. Míg az eredeti ezeket megtartotta háttérben zajló folyamatnak, a remake mindent elénk tár: a glimmer esélyét kis ikon jelzi, a harcokat követő összefoglaló képernyőn pedig minden fejlődő képesség, valamint a szintlépéseket helyettesítő állandó HP- és BP-növekedés kis mércével mutatja, hogy milyen messzire is vagyunk a következő fokozat elérésétől.

[+]

Azonban a remake nem csak ezzel újít, de egy teljesen friss harci lehetőséget is a Romancing SaGa 2-be csempészett. Az Overdrive-rendszer tulajdonképpen egy mércét jelent a képernyő legalján, amit az ellenfelek érzékeny pontjainak megfelelő támadásával lehet egész jó tempóban feltölteni, amikor pedig megtelt, külön költség nélkül süthetünk el az éppen aktív karakterektől függő kombótámadásokat, nem egyszer azonnal megfordítva a csata menetét. Mivel az ellenfelek hozzánk szinteződnek, nem egy csata elhúzódhatna, ha ez a lehetőség nem lenne ott egy óriási sebzésre – és talán mondani sem kell, hogy a főellenfeleknél is milyen jó szolgálatot tesz.

[+]

A Final Fantasyhoz hasonlóan a SaGa-széria is azon sorozatok közé tartozik, amelyek történetileg semmiben nem épülnek egymásra, és játékmenet terén is hajlamosak jelentős újításokat be-, majd azonnal kivezetni. A Romancing SaGa 2 is rendelkezik ilyen, kizárólag ebben az epizódban feltűnt megoldásokkal, és a két legfontosabb az öröklési rendszerhez kapcsolódik. Mivel az egész történet lényege, hogy mind uralkodónk, mind annak sleppje csak apró fogaskerék az ezeréves háborúban, a permanens halál állandó fenyegetést jelent. Noha minden karakterünk maximum HP-ra gyógyul a csatákat követően, az simán megtörténhet, hogy az ötfős parti egyik-másik tagja elhullik az ütközet alatt. Ilyenkor az adott társ végleg elveszít egy LP-t, egy életpontot – és ha ez valakinél nullára csökken, ő bizony permanens halált hal, és a Fire Emblemekhez hasonlóan végleg, visszahozhatatlanul, totálisan kiesik a történetből. Ha ez az uralkodó volt, rögvest jöhet az utódlás – ha pedig egy hasznos pajtás, akkor az ő hiányát sokáig fogjuk érezni. A másik egyedi rendszer egy igazi SaGa-őrület, aminek a pontos szabályai még 31 évvel az eredeti megjelenés után sem ismertek: az egy uralkodóval töltött idő szabályozza, hogy hány évtized, évszázad telik el két királyi generáció között, az pedig a háttérben egy sor másik dologra is kihatással van. Elméletileg lehetséges ezen keresztül alaposan kibabrálni magunkkal, de normál játék esetén igazából fel sem tűnik, hogy ez rendszer a játékban van – roppant fura ötlet ez.

[+]

A Revenge of the Seven kifejezetten igényes remake lett. Bár a megvalósítás nem fogja leolvasztani vadonatúj PlayStation 5 Pro konzolunkat, így is teljesen elfogadható és stílusos a poligonvilág – Tomomi Kobayashi nem éppen tipikus fantasy karakterei pedig nyilván teljesen újként hatnak most, hogy már nem csak hat pixelből áll az arcuk. A remake japán és angol szinkront is kapott, és ahogy említettem, az Overdrive-mércével még a játékmenetbe is belenyúltak. (A fejlesztők egy új dungeont is készítettek, de megvallom, odáig még nem jutottam el.) Az új kiadás legjobb vonása azonban talán az, hogy mennyivel felhasználóbarátabb lett ez a verzió, mint bármelyik korábbi – és szerencsére nem egyszerűsítésről van itt szó, hanem arról, hogy a játékos áttekinthetően tálalva kap meg mindent, ami korábban homályba burkolózott. Lehet vitatkozni, hogy ezzel elveszett-e valami a régi misztikumból – talán igen, de a magam részéről ezt mégis hatalmas pluszként éltem meg a változást, mert abban nem sok élvezetet találni, amikor órákon át kóválygunk tétován a világban, keresve, hogy merre is kellene menni. Ma már nagyon észnél kell lenni, ha valaki direkt az információ visszatartására építi fel játékát, és szerintem a Romancing SaGa 2-nek kifejezetten jót tett, hogy e tekintetben 31 évvel később meggondolták magukat az eredeti alkotók.

Összefoglalás

Mivel az eredeti verzió a Square Final Fantasy-fókusza miatt sosem jelent meg Japánon kívül, még érdekesebb csemegének számít ez az igényes remake. Bár az eredeti pixelgrafika is csodálatos volt, a felújítás sokkal jobban sikerült, mint mondjuk a Mana-sorozat hasonló újrakiadásainál. itt-ott belenyúltak a játékmenetbe is, és nem csak e változások sültek el jól, de az is, hogy a legendásan érthetetlen játékrendszereket most ikonokkal és mutatókkal tették befogadhatóvá.

A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven legfőbb pozitívumai:

• Az eredeti pixelvidéket és -karaktereket szépen modernizálták;
• japán és angol szinkront is kapunk;
• egyszerűsítés nélkül is sokkal befogadhatóbbá vált;
• roppant hangulatos az öröklési-államfői rendszer.

A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven legnagyobb hiányosságai:

• Az időlimit-rendszer még ma is érthetetetlen…
• …de néhány borzasztó nehézségi tüskét okozhat.

A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Switch-re jelent meg.

A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította.

Bényi László