Rise of Flight - béta tapasztalatok

Repülés előtt

A bétateszt jellege miatt a cikk megírásához és a képek közzétételéhez a program gyártója hozzájárulását adta.

Amikor olvastam a hírt, hogy virtuális századok jelentkezését várják, nem gondolkodtam sokat. Jelentkeztünk, de majdnem lecsúsztunk róla. Pár nappal később jött az email a hozzáférési adatokkal és a béta file linkjével, ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor az Il-2 Forgotten Battles tesztelése kezdődött. Nagy várakozással tekintettem a játékra és nem csalódtam benne.

Install

Semmi extra, kitömörítés után már indul is a telepítő, a programon kívül a Net Framework 3, és egy DirectX frissítés érdemel említést. Ez utóbbira nincs is szükség, ha a windows rendszeresen karban van tartva. A program minden egyes indításkor frissítéseket keres, ha van akkor letölti és telepíti öket, nincs szükség beavatkozásra. Amíg nem áll rendelkezésre a legfrissebb verzió, a start és a beállítások gomb nem aktív. A config menüben el lehet kezdeni bíbelődni a grafikai/hang és joystick beállításokkal. Mondjuk minden a helyét, start!

Főmenü - az első lépések

A főmenü előtt a már sokat kiritizált login képernyő fogad, vagyis élő internet kapcsolat nélkül sajnos offline sem lehet egy kört csapni a repülőtér körül. Végülis, a jót meg kell látni, nincs starforce. :) Az animált főmenü nagyon szépre sikerült, a hangárban álló SPAD XIII körül mozog a kamera, a minden sallang nélküli menüpontok pedig a képernyő alján találhatóak meg.


Training/gyakorlás: a játékkal való ismerkedésre, a repüléssel és a repülőgéppel kapcsolatos oktatóvideók és infók gyors felszívására, navigációs ismeretekre és gyakorlórepülésre.


Single/egyjátékos: mielőtt berontanánk a multiplayer játszótérre, ajánlatos pár repült órát gyűjteni. Erre ez a mód a legjobb, pl. az irányítási beállítások korrigálására alkalmasabb a reptéren álló gépen próbálkozni, inkább mint az első gyakorlórepülésen a levegőből indulva villámgyorsan lezuhanni. A bevetéseken mindíg van elsődleges és másodlagos cél, ajánlott ezeket észben tartani.


Carrer/karrier: Kezdőként a frontra kerülve kiválasztható a repülőszázad, ezzel együtt az is, hogy melyik oldalon fogunk repülni: Melyik évben kezdünk, stb.. Ötféle nehézségi szintet lehet választani, az egészen kezdőtől az ászig.
Multiplayer/többjátékos mód: Nincs szükség Hiperlobbyra, mint az Il-2 esetében, a játék saját szerverkeresőt tartalmaz. A lista elég sok infót (ország, szervernév, játékosok és elérhető helyek száma, a bevetés neve/típusa) tartalmaz, könnyű kiválasztani a legalkalmasabbat. Dedikált szerver futtatására is van lehetőség, a jelenlegi állapotban meg kell adni a játékhoz használt belépési azonosítót és jelszót, így a már dedikált szervernél használatban levő saját azonosítóval már nem lehet indítható a játék. Reméljük, hogy ezen később változtatnak majd.

Profile/profil: Pilóta információk, hovatartozás, mottó, repülőszázad, statisztika, stb.

Awards: A játékos által elért kitüntetések.

About: készítők.

A játékhoz adott mission editor még nem volt teljesen kész, sajnos nem volt alkalmam elmélyedni benne. Összetettebb és bonyolultabb mint a régi Il-2 editor, a még hiányos dokumentáció ellenére érdekesnek ígérkezik.


Repülés előtt

Gépbe pattanás előtt még nem árt átnézni a nehézségi beállításokat. Más repülőgépeket jelző ikonok, a pilótát segítő könnyítések (gép stabilizálása, robotpilóta, automatikus oldalkormány, fordulatszám korlátozás, stb), egyszerűsítések (repmodell, levegőben ütközés, sérthetetlenség, szél és turbulencia, üzemanyag...). Mindenki a saját vérmérsékletének megfelelően állíthatja be, az igazi veteránoknak pedig úgysem kell könnyítés. A fegyverek összetartása és az üzemanyag mennyisége is állítható. START felirat, bejön a töltőképernyő, a bétában még elég sokat (~1 perc) darált a gép, mire minden a helyén volt, remélhetőleg a véglegesben már nem kell ennyit várni.


A Fokker D.VII


Bámulatos, hogy az első világháború repülőgépei milyen egyszerűek és nagyszerűek voltak. A minimalista műszerezés egy kicsit mellbevágó, régi Il-2 játékosként a Bf 109 messzer szinte agyonműszerezett. Nincs precíz sebesség és magasságmérő, a gépet érezni kell. A gép tervezője a holland Antony Fokker volt, aki a francia SPAD XIII és az angol S.E.5a legyőzésére tervezte a D.VII-et. 2029 példányt készült belőle, 1918 közepén küldték a frontra. A gépet bombázó kísérésre, az ellenség vadászgépei és ballonjai, továbbá az utánpótlást szállító konvolyok ellen vetették be. Hamar kiderült, hogy a hűtőrendszer nem elég hatékony, a radiátor és a motorburkolat áttervezése után a hűtési problémák megszűntek. Pilótái nagyon szerették a jó emelkedő képesség, a fülkéből való jó kilátás, a stabilitás és a kis sebességen mutatott kiváló vezethetősége miatt. A németek a háború végéig használták a típust, mellyel folyamatosan fenyegetést jelentettek a francia és angol ellenfeleik számára.


A Mercedes D.IIIa motor 180LE leadására volt képes repülés közben, maximális sebesség 186km/óra, max. repülési magasság 5970 méter. A pilótafülke órával, üzemanyag mennyiség, hűtővíz hőmérséklet, fordulatszám és magasságmérővel van felszerelve, A navigációt egyszerű mágneses irányítű segíti és egy kezdetleges műhorizont is megtalálható a gépben.


SPAD XIII


A repülőgép sárkányszerkezete nagyon hasonlít a SPAD VII-hez, mégis egy teljesen új konstrukció. Elődjének továbbfejlesztéseként egy második Vickers géppuskát és erősebb motort kapott, továbbá pót üzemanyagtartályt a felső szárny közepére, a főtartályt pedig áthelyezték a géptörzs alsó részébe. A Hispano Suiza 8Be motor 200LE leadására volt képes, mely maximálisan 218km/órára tudta felgyorsítani a repülőgépet, 2 órát tudott a levegőben tölteni. Összesen 8472 példány készült, 1917 nyarának végén tűnt fel a front légterében.


A műszerettsége a kornak megfelelő: vízhőmérséklet, olajnyomás, fordulatszám, üzemanyag mennyiség, sebesség és magasságmérőkből áll. Üzemanyagtank kiválasztás, üzemanyag elzáró csap, üzemanyag vészleeresztő, óra és iránytű áll a pilóta rendelkezésére.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!