A Rime leginkább egy élmény, egy utazás és nem egy klasszikus értelemben vett, „legyőzendő” videojáték – hangulat terén igen sok közös van benne például a Journey-vel. Az egész játékban egyetlen szó sem hangzik el, a Rime egyszerűen hagyja, hogy azt csináljunk, amihez csak kedvünk van.

Ez már az első pillanatokban megteremti az egyedi hangulatot: barátságos kinézetű hősünkkel egy elhagyatott szigetre sodródunk; a korábbiakról semmit nem tudunk meg, innentől kezdve a feladatunk a felfedezés. A Rime nem fogja a kezünket, arra megyünk, amerre csak akarunk – de nem valami túlélőjátékról van szó, itt nem kell húst sütni vagy ágakat gyűjteni. Hamar rájövünk, hogy a türkizben ragyogó szobrocskák mellett kiabálva aktiválhatjuk azokat, és hogy az így megnyíló ajtók és folyosók vezetnek egyre tovább. Persze nem muszáj azonnal követni az utat, hisz viszonylag sok érdekes dolog lapul a nehezen megközelíthető hasadékokban és sziklaormok tetején.

[+]

Az ugrálás sutasága is jelzi, hogy ez nem egy akciójáték, de valahogy sikerült megoldania a fejlesztőknek, hogy ez soha ne váljon tényleg idegesítővé – igen sokat segít a játszhatóságon, hogy hősünk egyszer magától megáll a nagyobb meredélyek szélén, így nagyot esni csak akkor fogunk, ha mi is akarjuk. Sziklamászásban bőven lesz részünk, mégpedig elsősorban az Unchartedek módjára: a megmászható peremek fehérrel vannak jelölve, rengetegszer kell a hátunk mögé, vagy épp egy másik platformra ugrani; e lehetőséget hősünk keze kinyújtásával jelzi. És ahogy Nathannál önmagában az ugrándozás kevés kihívást nyújtott, úgy a Rime-nál is legfeljebb az fenyeget, hogy nem veszünk észre egy rést, ahol le lehet ereszkedni.

[+]

Vannak fejtörők is, mégpedig általában a környezetet kell manipulálni valahogy. Egyszer egy hatalmas bronzgolyó mozgatásával a napot irányíthatjuk az égben – és így az árnyékokat mozgathatjuk a földön. Később egy lényt kell hazavezetni, megtisztítva előle az utat, az akadályokat. Lesz, ahol a perspektívával kell játszani, van, ahol mágikus labdacsok ide-oda pakolásával kell addig machinálni lifteket, hogy valahogy átkeveredjünk a célállomásra, és lesz, ahol apró feladatokkal, kapcsolók birizgálásával kell kulcsokat gyűjteni. Ezek a fejtörők azonban nem jelentenek igazi kihívást, pár percnél tovább egyik sem fog feltartóztatni minket – ez nem egy Witness, ahol ténylegesen agyzsibbasztó logikai feladatokat kell megoldani.

[+]

A Rime-ban mind a platformrészek, mind a fejtörők inkább csak kijelölik az – olyan 6-7 órás – utunkat, mintsem a kaland leglényegét adják. Az öt eltérő „világ” mindegyike az eltérő hangulatú környezet mellett eltérő jellegű kihívásokat is kínál, de például harc vagy bármi hasonló akciórész sosem jelenik meg a tennivalóink között. Teljesen szubjektív dolog, hogy kinek lesz ehhez türelme, én mindenesetre ezt hatalmas pozitívumként éltem meg.

[+]

Az viszont objektív gond, hogy hiába néz ki nagyszerűen a játék, és hiába tartozik zenéje még ebben a zseniális soundtrackekkel teli évben is a trónkövetelők közé, technikai szempontból szégyenletes a Rime teljesítménye. Xboxon szörnyen szaggat, PC-n gyakorlatilag nincs olyan gép, ahol a 60 fps reccenésmentesen futna (és a minimum gépigény is jóval magasabb az elvárhatónál), és PS4 Pro gépeken is fluktuál a képfrissítés. Remélem valami patch igen hamar eléri majd mindhárom platformot, mert ez komolyan betesz az élménynek, legyen bármilyen magával ragadó is a hangulat és a látvány.

A Rime egész biztosan nem lesz közönségkedvenc, ehhez túlságosan messze áll a megszokottól – és technikai hibái is könnyedén felidegesítik az ilyesmire érzékeny játékost. Számomra azonban ennél jóval fontosabb volt, hogy a történet végén kikerekedő sztori milyen költői, hogy érzelmi hatásában csak a Journeyhez vagy Fumito Ueda remekműveihez mérhető. Nem mondom, hogy sok mindenben felülmúlná ezeket a mérföldköveket, de így is kiváló szórakozás volt.

A Rime PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Valamikor később Switch-re is érkezik.

Pro:

• Fantasztikus audiovizualitás;
• szavak nélküli történetvezetés;
• rendkívüli hangulat, ehhez méltó befejezéssel
• különleges tud lenni

Kontra:

• Komoly szaggatás minden platformon;
• nem kínál igazi kihívást

80

Grath