Űrhadosztály újratöltve

A horizontális lövöldözős játékok rajongói már-már el vannak kényeztetve. Bár a zsáner nagy öregje, az R-Type új epizódjára még várnunk kell, a közelmúltban olyan minőségi címeknek örülhettünk, mint a hangulatos Black Paradox, a nagyszerűen felújított Sturmwind EX, vagy a műfaj jelenlegi csúcsát képviselő Natsuki Chronicles – hogy a magyar fejlesztésű Sine Mora EX-ről ne is beszéljünk. Túlzás lenne állítani, hogy a két éve PC-re megjelent, majd most konzolokon újrakevert Rigid Force Redux minden szempontból csatlakozik az illusztris társasághoz, de az biztos, hogy egy nagyon tisztességes és élvezetes produkcióról van szó.

A com8com1 Software játéka nem fáraszt bennünket túl mély történettel. Jó adag shmup klisét összehordva a távoli jövőben járunk, ahol űrhajónk, a Rigid Force Alpha jelenti az emberiség legerősebb fegyverét, és természetesen utolsó reményét a ránk leselkedő veszélyekkel szemben. Egy különleges energiaforrás elszabadul, és mindent megfertőz, így a mi feladatunk megtisztítani egy emberi kolóniát és környékét, leginkább a ránk támadó ellenséges gépek és teremtmények szitává lövésével. A kampány sajnos mindössze 6 pályából áll, ezek végén egy-egy hatalmas főellenség állomásozik. A sztori módban (Main Mission) végignyomott pályák megnyílnak Arcade módban is, ahol kicsit más felállásban, a legmagasabb pontszámra hajthatunk rá – végigjátszás után pedig a szokásos Boss Rush is megnyílik.

Az a kevés pálya ellenére is mindenképp pozitív, hogy a két fő játékmód kellően eltérő. Történetes módban jófajta narrációt kapunk PSYE, robotikus segítőnk által, ami egyébként ennek a „Redux" változatnak a legnagyobb újítása. Az eredeti PC játékhoz képest sokkal aranyosabb, manga szerű ábrázatot és jobb szinkronhangot kapott, sőt talán többet is beszél, mindenképp hangulatosabbá téve a sztorit. Arcade módban ezzel szemben különböző szorzókra mehetünk rá, és a pályákon lebegő űrhajósokat is meg kell menteni (hasonlóan a Sky Force mechanikájához). Természetesen minden játékmódhoz tartoznak világranglisták, amiket nehézségi szint alapján is szűrhetünk, így a kevés helyszín ellenére bőven akad motiváció a további gyakorlásra.

A lövöldözős játékok gyakran valamiféle trükkel, exkluzív (vagy annak gondolt) játékmechanikával próbálnak kitűnni a tömegből. A Rigid Force Redux ilyet nem tol a képünkbe, de azért akad némi sütnivalója, ez a változtatható lövésirány formájában mutatkozik meg. Menet közben, ha hátulról támad az ellenfél, az LB/RB gombokkal átcsoportosíthatjuk fegyvereink egy részét, így mindkét irányba lőhetünk. Háromféle fegyvert vehetünk fel, illetve fejleszthetünk a pályákon elszórt ládák segítségével, az ellenfelek által hátrahagyott energiagömbökkel pedig speciális fegyverünket tölthetjük fel. A pályadizájn csak nagyon ritkán ösztönöz bármelyik használatára, alapvetően elég generikus módon, akár kizárólag előre lőve is nyugodtan lehet haladni. A játék egyáltalán nem könnyű, de minden, játékkal töltött óra után új kreditet (folytatási lehetőséget) kapunk, úgyhogy a történetes mód előbb-utóbb mindenképp abszolválható.

A fentieken kívül viszont a játék sajnos nem sokat kínál. Ha végigmentünk a hat pályán történetes és Arcade módban is, akkor marad a pontszámvadászat, esetleg a nehezebb fokozatok meghódítása, és az achievementek begyűjtése, bár ezek között akad néhány hardcore feladat. Aki nem ennyire kőkemény rajongója a műfajnak, annak néhány óránál többet biztosan nem fog pörögni a cucc, ami kár, mert egy nagyon élvezetes, jól játszható, lendületes alkotásról van szó, amit a játékmenete mellett a kivitelezése is büszkén hordoz a hátán.

Grafikailag nem lehet panaszunk a Rigid Force Redux-ra, Xbox One X-en 4K 60 fps-ben fut, még HDR támogatása is van. 2018-as címként mondjuk a hasunkra sem fogunk esni – a helyszínek és az ellenfelek dizájnja legjobb indulattal is generikus, mellőz minden egyediséget, ahogy a robbanások és más effektek is. Leginkább egy előző generációs shumpra emlékeztet, ami ebben a műfajban nem főben járó bűn, de azért szebb textúrákat is el lehetett volna képzelni. A tükörsima, gyors játékmenet mindenesetre kárpótol érte. Sokkal jobb viszont a már említett szinkron, robot társunk hangja kifejezetten aranyos, a játék zenéi pedig egyenesen parádésak. Igazi retró synth-wave soundtrack a Dreamtime-tól, ami csak úgy nyomja a ritmust a kezünk alá, és nagyon hangulatossá teszi az élményt. Nem erőltetetten 80-as évek, hanem modern, letisztult, mégis nosztalgikus hangzás, ami tökéletesen illik az intenzív akció mellé. Ez mindenképp a játék egyik legerősebb pontja.

A Rigid Force Redux nem váltja meg a világot, sem önmagában, sem műfajában – én mégis azt mondom, hogy aki érdeklődik az ilyen jellegű játékok iránt, mindenképp próbálja ki. A relatíve sovány tartalom ellenére egy tökéletesen játszható, izgalmas, de mégsem túlzásba vitt „bullet hell", a középszerű látványért pedig a szenzációs zenék és hangulat kárpótol. High score és achievement vadászatra, néhány szórakoztató óra eltöltésére tökéletesen alkalmas, még a nagyobb nevű klasszikusok árnyékában is.

Pro:

• remekül játszható, élvezetes shmup;
• kellőképp eltérő sztori és Arcade módok;
• a „redux" szinkronhang és karakter jót tett neki;
• fantasztikus zenék.

Kontra:

• generikus helyszínek, ellenfelek és látvány;
• csupán 6 pálya;
• korlátozott újrajátszhatóság.

70

A Rigid Force Redux Xbox One és Nintendo Switch konzolokra érhető el.

dreampage