Rock and roll az élet

A 2015-ös Crypt of the NecroDancer a mai napig az egyik legkülönlegesebb ritmusjáték, amely mesterien ötvözte a műfajt egy fantasy roguelike legjobb elemeivel. A játékban Cadence – vagy akár a vendégsztár Hatsune Miku – karakterét irányítva, de mindig a zene ritmusára kellett mozogni a platformok, szörnyetegek és kincsek között; bár a két stílusnak látszólag semmi köze nincs egymáshoz, így keverve őket mégis nagyszerű élményt kaptunk. A sikert követően a Nintendo együttműködésével megjelent a Cadence of Hyrule, ami a The Legend of Zelda univerzumába helyezte az ismerős játékmenetet: itt Zelda és Link társaságában fedezhettük fel a jól ismert világot Koji Kondo ikonikus dallamai által megszabott tempóban. Legyen azonban bármilyen egyedi is, a NecroDancer a ritmusjátékok és a dungeon crawlerek összeházasítása maximális koncentrációt kívánt meg játékosaitól, így azok számára, akik csak lazítottak volna a klasszikus Guitar Hero vagy Rock Band stílusában, nem egyszer túlzásnak bizonyultak. Számukra jó hírem van: a stúdió legújabb alkotása, a Rift of the NecroDancer, kifejezetten ezt a gitárpengetős koncepciót dolgozza fel – de szerencsére ismét egyedi csavarokkal és friss megközelítéssel, amelyek garantálja a friss élményt.

A játék első indításakor kalibrációs folyamat elemzi a kép- és hangalapú késleltetéseket a visszajelzéseink alapján, így garantálva, hogy teljesítményünket ne befolyásolják technikai akadályok – cserébe viszont nem hivatkozhatunk a játékra, ha egy-egy kombó félresiklik. Ez a funkció különösen hasznos azok számára, akik több eszközön is játszanának, és szeretnék mindenhol a lehető legjobb élményt kapni. A játék ezen felül három részletes oktatópályát is kínál, amelyek alaposan bemutatják az alapmechanikákat és a várható kihívásokat. Miután ezeket teljesítettük, nekivághatunk az egyszemélyes történetmódnak, merthogy az most sem maradhatott ki a riffelés mellől. A sztori röviden annyi, hogy Cadence és barátai egy agresszív szörnyekkel teli idegen világba kerülnek, legfőbb feladatunk pedig a visszaút megtalálása lesz. Bár ez a történet önmagában nyilván nem valami mélyreható vizsgálata az emberi lélek rezdüléseinek, ez a játékélmény szempontjából nem is lényeges – a játék leglényegét ugyanis a Ritmushasadékok jelentik.

[+]

Na de mik is ezek? Egyszerűbb, mint gondolnánk: ha játszottunk már Guitar Hero-val, akkor az alapkoncepció ismerős lesz. Sőt, itt öt helyett csak három sávot kell figyelni, amelyek egy-egy gombhoz vannak párosítva - a ritmus ütemére ezen az ikonok folyamatosan közelednek hozzánk, és amikor elérik a megfelelő vonalat, meg kell nyomnunk a megfelelő gombot. Ez eddig szokásos, nemde? A Rift of the NecroDancer viszont egy remek csavarral bolondítja meg ezt a formulát: a megszokott körök vagy nyilak helyett különféle szörnyek közelítenek felénk a sávokon, és ezek kiszámíthatatlan bestiák. Néhány példa: a kék nyálkákat például kétszer kell megütni, a hárpiák duplát ugranak, a denevérek pedig minden ütés után sávot váltanak. A játék természetesen nem elégszik meg azzal, hogy néhány efféle ellenfelet küld ránk, de mindezt gyakran kombinálja különböző csapdákkal, így egyetlen elhibázott lépés is végzetes lehet. Szerencsére nem kell teljesen hibátlanul játszani: ha elrontanánk egy-egy kattintást, még mindig van lehetőség regenerálódni, hisz a szörnyek között különféle ételek és gyógyitalok is megjelennek a pályán, amelyeket eltalálva visszatölthetjük az életerőnket, így adva némi esélyt a túlélésre a káosz közepette.

[+]

A Ritmushasadékok leküzdése mellett különböző minijátékok is helyet kaptak a játékban, amelyek a történet meghatározott pontjain válnak elérhetővé. Ezek meglepően változatosak: a ritmusharcokkal teli játékmenetet időnként egy jógaóra vagy akár egy hamburgerkészítő kihívás szakíthatja meg, mind a saját tempójával és apró egyedi megoldásaival. Természetesen a kihívás nem ér véget ennyiben, hiszen főellenfelek is várnak ránk, melyek során a böszme lények támadásai elől kell kitérni, miközben pontos időzítéssel azért rendre bevisszük nekik a megfelelő ütéseket. Mind a bónuszpályák, mind pedig a nagyobb összecsapások igen látványosan animáltak, azonban számomra mégis ezek bizonyultak kevésbé vonzónak – a magam részéről inkább igyekeztem új rekordot dönteni valamelyik trükkös hasadékban. Akik igazi profinak érzik magukat, teljesíthetik a napi kihívásokat is és több kategóriában is versenyezhetnek az online ranglista első helyéért.

[+]

Természetesen egy ritmusjáték legfontosabb elemét a zenei kínálat jelenti, és szerencsére a Rift of the NecroDancer ezen a téren remekel. Danny Baranowsky és társai ismét fantasztikus munkát végeztek, így a játékban szereplő közel 30 szám között garantáltan mindenki talál majd olyat, amely igazán magával ragadja. Az élmény pedig nem ér véget ennyivel, hiszen a fejlesztők a jövőben további dalokat is terveznek hozzáadni a játékhoz, így érdemes lesz időről időre visszatérni, hogy új kihívásokat próbáljunk ki. A zenei kínálat bővítése mellett a játék további lehetőségeket is kínál azok számára, akik egy kis változatosságra vágynak. Az egyik ilyen extra funkció a Remix mód, amely a meglévő zenéket új ikonkiosztással kombinálja, így friss élményként élhetjük át az ismerős dallamokat. Azok számára pedig, akik kreatívabb kihívásokra vágynak, a játék lehetőséget biztosít arra, hogy saját pályákat készítsünk és megosszuk azokat a nagyközösséggel – jónéhány igényes alkotás már most is elérhető.

[+]

A Rift of the NecroDancer méltó folytatás lett – ami különösen nagy tett úgy, hogy a játékmenet radikálisan megváltozott a korábbi részekhez képest. Ami viszont változatlan maradt, az a kiváló zenei felhozatal és a folyamatos kihívásokkal teli játékmenet, ami újra és újra próbára teszi ritmusérzékünket. Bár Cadence legújabb kalandja nem éppen Booker-díjra esélyes történetet kínál fel, és néha bizony nehézségi tüskék is nehezíthetik életünket, maga a játékmenet van olyan friss és szórakoztató, hogy a minijátékokkal, főellenfelekkel és dalszerkesztővel együtt hihetetlen élményt kínálnak. A Rift of the Necrodancer egyértelműen a legjobb ritmusjátékokból merített inspirációt – az új fantasy elemek pedig pont annyira variálják meg az élményt, hogy ne tudjunk egyhamar beleunni a nyilak püfölésébe.

A Rift of the NecroDancer most csak PC-re jelent meg. A játék még idén megjelenik Switch-re is.

A tesztjátékot a kiadó Brace Yourself biztosította.

Összefoglalás

A Rift of the NecroDancer ritmusjáték a nagyszerű Crypt of the NecroDancer nyomdokain halad, mégis teljesen új játékmenettel jelentkezik: ez a klasszikus, gitározós stílust dobta fel zombikkal és varázslatokkal. Bár a történet lehetett volna sokkal érdekesebb (vagy legalább: viccesebb) is, a játékmenet, a remek zenei felhozatal, valamint a kiegészítő lehetőségek bőven kárpótolnak e kihagyott ziccer miatt.

A Rift of the NecroDancer legfőbb pozitívumai:

• Remek zenék az elejétől a végéig;
• megint friss újragondolása a műfajnak;
• változatos játékmódok, sok extra lehetőség.

A Rift of the NecroDancer legfőbb negatívumai:

• Egyes pályák indokolatlanul nehezek;
• a történet nem sokat tesz az élményhez.

Balga Bence