Raid a lelke mindennek
Clair és Barry történetének végigjátszásakor megnyílik néhány extra játékmód: mazochistáknak az Invisible nevű ajánlott, ahol minden ellenfél láthatatlan, mindenki másnak azonban a Raid opció fog tetszeni. E játékmód lassan kapja el az embert – olyannyira, hogy most írom át másodszor a cikk erre vonatkozó részét a pontszámmal együtt. Merthogy ez, puszta méretét és potenciális játékidejét tekintve akár a játék lényegének is nevezhető – simán bele lehet tolni már most pár tucat órát, és ezt a további fejezetek majd új küldetésekkel és bónuszokkal még tovább növelik. Raid-módban egy általunk összerakott karaktert nevelgethetünk rengeteg küldetésen át, fejlesztve képességeit, illetve fegyvereit – bár értelemszerűen nincs annyira kidolgozva, az egész a Diablo-széria rendszerére hasonlít, és közel olyan élményt nyújt a tápolás is.
A lényeg az, hogy a mindig hat pályából álló „gauntleteket” leküzdjük; e missziók 5-10 perc körüli játékmenetet kínálnak, viszonylag egyszerű feladatokkal. Legtöbbször simán mindenkit ki kell nyírni, de van, ahol időlimitre kell eljutnunk a célba, vagy éppen meg kell védenünk egy tárgyat – de persze e szintek teljesítése is a bioterror által szült szörnyek kiiktatásával jár. Raid módban minden ölés után tapasztalati pontot és pénzt kapunk, ládák kinyitásával új fegyvereket szerezhetünk, a pályák közt pedig új képességeket vásárolhatunk, új fegyverkiosztást legózhatunk ki (a második gauntlet végigjátszása után pedig már a fegyverfejlesztő cuccokat is lehet kombinálni). Karaktereink külön fejlődnek, de közös felszerelés-kupacból mazsolázhatnak. E játékmód most, az első fejezet megjelenésekor ráadásul hihetetlen változatosságot is kínál, hisz a pályák a négy epizód minden helyszínét bemutatják, ráadásul a durvább lényekből is kapunk ízelítőt. Pár óra, és zombikövető lőszerrel szerelt, életerő-szívó shotgunnal és fagyasztó golyókat lődöző magnummal rohangászunk, ami jóval nagyobb élmény, mint a kampányban óvatoskodni.
A fejlődés viszonylag hamar lelassul, így a 20. szint fölött már többször is neki kell futni a pályáknak egy szintlépés érdekében. Medálok gyűjtésével, különleges kihívások teljesítésével tovább szélesíthetjük arzenálunkat, ráadásul itt is van kooperatív-mód – igaz, online csak a zárófejezet után fogunk tudni nekimenni. Sajnos azonban a Raid-mód egy része csak a dobozos verzió vásárlóinak van fenntartva, a digitális verziót letöltőknek rengeteg pénzt kell kifizetnie, ha minden pályát, karaktert, kosztümöt és bónuszt meg akarnak szerezni (bár, hozzáteszem, ezekre zéró szükség van, a Raid-mód így is élvezetes). Nagy felháborodást váltott ki, hogy a missziók közbeni feléledést lehetővé tevő tárgyakat pénzért lehet megvenni – bár ez így van, ilyen cuccot alapból is ad a játék, ráadásul a napi küldetések megoldásával folyamatosan szerezhetünk belőlük.
Mindez egy ígéretes kampány-kezdet is lehetne, ha nem érződne a játékon a szűkös költségvetés félreérthetetlen hatása. Az egy dolog, hogy a helyszínek szűkek és gyakorlatilag berendezés nélküliek, de az már idegesítő, hogy Barry jórészt ugyanazokat a területeket járja be, mint korábban Claire-ék. Ráadásul az újgenerációs konzolokon is igen kopottasak ezek a tájak, semmi túlzás nincs benne, hogy a Resi 5 jobban nézett ki, sőt, ha a nagyobb felbontást és élsimítást nem vesszük ide, még a negyedik rész is jóval impresszívebb volt. A hangulat az első percek fegyvertelenségét leszámítva nem igazán feszült, ijesztő helyzetek nincsenek, főellenfeleket, vagy legalább valami extrát tartalmazó összecsapásokat teljességgel nélkülöznünk kell – végig ugyanazt a lagymatag tempót kapjuk. A Raid-móddal szerencsére bőven el lehet tölteni az időt, igazán kár, hogy ehhez végig kell játszani a lapos sztorimódot. (Ha az Order rendelkezik egy ugyanilyen szörnyölős-tápolós külön játékmóddal, nagyságrendekkel pozitívabb lett volna rá a reakció.) Összességében tehát a Revelations 2 kampánymódja inkább kihagyott lehetőségek gyűjteményének tűnik, de attól igen-igen messze van, hogy rossz játéknak kelljen nevezni. A fejezet végi videó alapján a folytatás lendületesebb lesz, meglátjuk, hogy sikerül-e mindezzel jobbá is tenni a programot. A Raid-mód mindenesetre már most megéri a bevezető epizód kedvező, 1400 forint körüli árát.
A Resident Evil Revelations 2 négy fejezetre bontott epizodikus játék, amelynek első része PC-re, PS3-ra, PS4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra jelent meg. Elvileg lesz Vita-verzió is, ennek megjelenési dátumáról azonban még nincs hír. A fejezetek hetente követik egymást. A lemezes verzió minden platformon – két plusz minifejezettel – az utolsó résszel együtt, március 18-án jelenik meg.
Pro:
- Játékmenetében érezhető előrelépés az első Revelations-höz képest
- A Raid-mód egy epizodikus játékhoz képest rengeteg játékidőt ad
Kontra:
- Jóval csúnyább és kopárabb, mint az elvárható minimum
- A történet, egy epizodikus játék fő hajtóereje, szinte nem is létezik
- A Raid-módban az online lehetőségre egy hónapot kell várni, a kampányban pedig sosem lesz ilyen
75
