Resident Evil 7 teszt (Xbox One)

Egyedül a sötétben?

Mindenféle felvezetés nélkül essünk is neki a hetedik résznek, elvégre egy teljesen új megoldással van dolgunk, így felesleges az Umbrella Corps-os múltat boncolgatni, ez a Resident Evil egészen más megközelítést alkalmaz. Valószínűleg ezért kapcsolódik csak nagyon haloványan a korábbi eseményekhez, de azért a történet felgöngyölítésével találkozunk majd utalásokkal. A legtöbb Resident Evilös öröklött tulajdonság kimerül a fegyverarzenálban, a tárgylistánkban való matatásban, a gyűjtögetésben és néhány klasszikus elem újbóli alkalmazásában. A megszerzett javakból a játékos saját stílusához igazodva craftolhat: vagy többet bujkál és az energiáját visszaállító szereket kotyvaszt (a zöld növény megint csak jól teszi a dolgát), vagy felveszi a kesztyűt és lőszereket készít a harcokhoz. A klasszikus mentési rendszert is beépítették, ami egyben a feszültségteremtésért is nagymértékben felelős volt, csak itt az írógépek helyett kazettás magnóra rögzíthetjük az aktuális pozíciónkat.


[+]

A fejlesztők nagyon ráéreztek, hogy több frontos változtatással lehet a legjobb eredményt elérni a Resi recept felrázása kapcsán. Csak úgy volt esélyük ismét visszarántani a köztudatba a szériát, ha mernek merészek lenni és meglépnek pár komoly döntést, mint a harmadik személyű nézőpont lecserélése. Első személyű nézetbe helyezték a játékosokat, ezáltal más megközelítést kaptak a harcok és a fejtörők, ráadásul sokkal borzongatóbb az egész. FPS játékmenettel minden zaj képes ránk hozni a frászt, a hátunk mögött sosem tudhatjuk mi kelt életre és a furcsa árnyak mozgását is óvatosan kémleljük meg a sarkoknál kikukucskálva.


[+]

Főhősünkkel Ethan Wintersel megérkezünk a mocsaras Louisianában található Baker birtokra, ugyanis ide vezettek a három éve eltűnt feleségünk nyomai. Érkezésünk után nemsokkal meg is találjuk Miat, akivel nem sikerül elmenekülnünk, ugyanis valamilyen misztikus hatalom vette uralma alá, ahogy az egész házat és annak környékét is. Míg a végére érünk a helyenként brutális és gusztustalan kísértethistóriának számos feladatot kell megoldanunk, folyamatosan küzdve az életben maradásunkért, bujkálva a különleges képességgel felruházott lakók elől, bejárva a hatalmas birtok minden zugát.


[+]

A tervező asztalnál az a döntés született, hogy azért kell néhány megölhető lény a játékba, de sokkal nagyobb feszültség teremthető meg, ha egyes ellenfelek ellen „a szégyen a futás, de hasznos” örökigazságot kell alkalmazni. A ház bizonyos részeit felügyelet alatt tartó lakók csak lelassíthatók, ezzel maximum időt nyerhetünk az elmeneküléshez, hogy újrakezdhessük a lopakodós szekvenciát. Megkell hagyni kifejezetten jól áll a játéknak a sunnyogás, alaposan megtudták támogatni audiovizuális megvalósítással, egész végig működőképes a koncepció, a játék utolsó szakaszára pedig alaposan fel is pörgetik az eseményeket. A folyamatos kutatás, az események kibogozása, a tárgyak megvizsgálása és kombinálása még sosem működött ilyen jól.

A vendégmarasztaló családtagokon felül, mint említettem lőszerfaló, de elpusztítható ellenfelekkel is találkozhatunk. A különböző agresszív repülő rovarok mellett a gyökérszerű, Molded néven illetett brutális manifesztációkkal is megfog gyűlni a bajunk. A lőszerekkel való spórolás érdekében törekedjünk a fejlövésekre, mert nem méri gazdagon a muníciót a Resident Evil 7. Ha mindent alaposan átkutatunk még úgy is híján lehetünk a lövedékeknek, palackoknak, gránátoknak és bombáknak, így más értékes tárgyak helyett kénytelenek leszünk lövedékeket előállítani a szűkös alapanyagokból. A maroklőfegyvereken felül (Beretta 92FS, Colt M1911A1, Glock 17, Makarov PM, M44 Magnum) shotgunokat (Remington 870, M21 Shotgun), késeket, házi készítésű lángszórót, géppuskát (P19 SMG), gránátvetőt, láncfűrészt és távirányítású bombákat vethetünk be.

Resident Evil újratöltve?

Meglepetésként ért, de sajnos nem taglózott le a para-faktor a játék végigjátszása során. Elkönyveltem csúcs fosatásnak a Resi 7-et, erre egy kezemen meg tudom számolni a barnamackó effektusokat, és a meredező szőrszálak, vagy a borsódzó hát szindróma sem jelentkezett olyan mértékben, mint vártam vagy kívántam volna. Ennek az okát a műfaji telítettségnek tudom be, hiszen az évtizedek alatt már jó pár tucat alkotás képes volt erre (említhetnénk a F.E.A.R.-t, a Dead Space-t, Silent Hillt vagy akár az Alan Wake-et), így szépen, de biztosan immúnissá váltam a jump scare-ekre kiélezett pillanatokra. Az Outlast óta pedig az indie fejlesztők szinte minden hónapra kínálnak valamilyen pszichére ható gyöngyszemet kellő brutalitással, vérfagyasztó miliő megteremtésével (Among the Sleep, Through the Woods, The Forrest, Layers of Fear).


[+]

A professzionális munka ezúttal a játék számos elemében tetten érhető. Az első végigjátszás során a linearitás és az egyszerű feladványok nem kapnak akkora jelentőséget, hiszen minden másodpercben akad valami, ami eltereli erről a figyelmünket. Az eltérő kulcsok keresgélése vagy a különböző objektumok árnyékával való játszadozások nem túlzottan követelnek meg magas agymunkát, de a keresgélés, a szűkös alapanyagokból való stratégiázó tárgyalkotás, a lőszermenedzsment és a lépten-nyomon tapintható feszült légkör bőségesen tudják ezt ellensúlyozni. A harcokat meglepő leleménnyel sikerült integrálni a játékba, pont olyan mértékben vannak jelen, hogy ne veszítsék el jelentőségüket és a játék is megmaradjon inkább túlélő-horrornak. A főellenségharcok többségükben epikusak és abszolválhatóak, de csak elsőre lesznek igazán eredetiek. Miután rájöttünk mit kell tennünk a siker érdekében, már nem jelentenek kihívást, valamint kötöttségük is bosszantó, csak egyféle végkimenetelük van, a scripteket végig kell járnunk. Rá kell éreznünk, mikor kell harcolnunk és mikor kell inkább menekülnünk, hogy a játék biztosítsa a sikerhez vezető utat (igen, fogják a kezünket, mégis élményszámba tudnak menni).


[+]

A Resident Evil 7 egészen az utolsó negyedéig brillírozik, a már ismert játékelemeket professzionálisan teszi magáévá, még egy komolyabb döntési helyet elé is állítják a játékost, sőt nem csak egy hőst fogunk irányítani. Mondjuk, a megtalált VHS kazettákon látható korábbi események újraélése egyszerre számít ügyes és pofátlan húzásnak. Ilyenkor mi irányítjuk és oldjuk meg a feladványokat a felvételeken látható karakterekkel, melyek a korábban kiadott DEMO-k helyszínein játszódnak és a feladatokat teljesítve Ethan felett visszavéve az irányítást már sokkal könnyebb dolgunk lesz. Szóval nem elég, hogy a legtöbb helyszínt többször is bejáratják velünk a játék során, itt még szándékosan dupláztatnak is, ráadásul úgy volt, hogy a DEMO-k nem képezik majd a végleges játék részét. Kis füllentéssel ugyan, de ügyesen oldották meg a dolgot, ráadásul még a játékidőt is kijjebb tolták velük, amit hajlandóak vagyunk elnézni a remek végeredmény kapcsán.


[+]

A tíz órás végigjátszás tökéletesen be van lőve, ráadásul végig egyben marad a koncepció, nem laposodik el a cselekmény, játszatja magát a Resident Evil 7, ami két befejezést is kapott. Gyanítom, többen lesznek, akik visszatöltik a korábbi mentést, mint az újabb nehézségi fokozaton való végigjátszást válasszák, de ezt nem lehet a játék számlájára írni. A töltési időket azonban annál inkább, igaz nem sokszor tölt a játék, de ha arra kerül a sor egy egész percet rááldozhatunk drága időnkből. Technikailag jól teljesít, bár ezt úgy éri el, hogy nem a leg szemet gyönyörködtetőbb látványt hozza. Akadnak kifejezetten ronda pillanatai és itt nem a disznó torkában való turkálásra gondolok. Egyes textúrák és objektumok elnagyoltak, az effektek sem brillíroznak, de az kétségtelen, hogy a nyomasztó hatást sikerült elérniük (amiben a hangokért felelős kollégáknak is nagy szerepük volt) és a fény-árnyék hatások is hozzák a kellő szintet. Rengeteg klasszikustól kölcsönöztek, az Alien és a Fűrész filmek hatásai lépten-nyomon feltűnnek, de még az Ideglelés is megelevenedik egy pillanatra. Ezek természetesen a fejlesztők és a játék javára írhatók, sokat dobtak a végeredményen.

Végezetül pedig meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb nyertes a túlélő-horror rajongókon felül megint csak a Sony lett, hiszen az egész játék élvezhető a legújabb PlayStation-féle VR technológiával, még tovább növelve az élményfaktort, és bizony ez a játék az élményfaktorról szól leginkább. Nem hiszem, hogy az első borzongató végigjátszást követően sokan újra elővennék, mert az első találkozás élménye már sosem lesz annyira zsigerien újra tapasztalható. Az egyszerű fejtörők totál jelentéktelenné válnak, a környezet sokkolóan autentikus megvalósítására sem fogunk már úgy rácsodálkozni, a bossharcok álmosító ujjgyakorlatokká válnak és az atmoszféra is sokat veszít az erejéből. Egy egyszeri nagy dózisú élményt kapunk a pénzünkért, ami egy bebetonozott linearitású játékmenettel ajándékozza meg a tulajdonosát, ugyanakkor azzal nem árt tisztában lenni, hogy az eredeti Resident Evil-szériával csak nagyon vékony párhuzamot von.

A Resident Evil 7 PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re (VR támogatással) jelent meg 2017 január 24-én.

Pro:

  • Lebilincselőre megalkotott dermesztő atmoszféra;
  • tökéletesen belőtt túlélő-horror és akció arány;
  • PlayStation 4-en már VR élmény mellett is darázhatunk.

Kontra:

  • Túlegyszerűsített játékmenet, lapos fejtörők;
  • egyszerjátszós alkotás.

85

Rage23

Azóta történt

Előzmények