A külcsín

Mielőtt belekezdenénk jelezném, hogy a következőkben felsorolt állítások, és vélemények csak és kizárólag a cikkíró saját eszmefuttatásai, és nem tükrözik a Prohardver/Gamepod vezetőinek, hírszerkesztőinek álláspontjait.

Akár tetszik, akár nem, az embereknek el kell fogadniuk, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteg mindenben változott a játékos társadalom. A mögöttünk álló években nem egy olyan alkotás jelent meg, amely egy-egy hollywoodi szuperprodukciót megszégyenítő, sőt, olykor még a szuperfilmeket is leköröző pénzösszegből készültek. Nem árulok zsákbamacskát, hiszen szerintem mindenki ismeri a Call of Duty széria rekordeladásait, vagy az Activision és a Bungie közös alkotását, amely Destiny néven vonult be a játéktörténelembe a maga állítólagos 500 millió dolláros költségvetésével. (Ebbe természetesen beletartoznak a marketingre szánt összegek is.)

A pixelszám növekszik, de vajon a játékélményt ez mennyiben változtatja meg?

A kérdés, hogy az ehhez hasonló szuperprodukciók, valamint a modern játékok mennyivel különböznek azoktól a programoktól, amelyekkel az emberek 5-10 évvel ezelőtt játszottak, vagy játszanak a mai napig. Természetesen a témáról órákig, sőt napokig lehetne beszélgetni, vitatkozni, ezért a  teljesség igénye nélkül nézzünk néhány nézőpontot a nagyobb változásokról, valamint arról, hogy ezek mennyire változtatták meg a társadalmat gémer szemögből.

Mi az egyik legszembetűnőbb dolog, ha ránézünk egy mai játékra, és egy hasonló stílusúra mondjuk a 2000-es évek elejéről? Természetesen az, hogyan néz ki, milyen látvánnyal próbálta magát belopni magát a program a szívünkbe. Persze erre lehet mondani, hogy nem minden a pixelek és a felbontás, hiszen a mai napig léteznek olyan remekművek, amelyek az összetettségükkel, tartalmas hátterükkel, illetve egyéb dolgaikkal nyűgözik le a vásárlókat, holott kinézetre lehet, hogy csak egy pixeles, vagy elavult kinézetet kapunk. Szélsőséges példa, de vegyük mondjuk a Minecraftot, amely az évek során több platformon is megjelent, több milliós eladási mutatókat hozott el, mégis kinézetre nem egy csúcsprogram. Ettől függetlenül sokan játszanak vele, mert olyan szabadságot és kreativitást ad a játékos kezébe, amelyet nagyon kevés alkotás tud felmutatni.

Több százmillió dolláros költségvetés, de vajon megérte?

Természetesen itt van a másik véglet is, amelynek egyik legszembetűnőbb példája szerintem a Crysis széria, amely sokak számára bár élvezetes játéknak számít, mégis inkább egyfajta techdemónak is felfogható. Vagyis a készítők bemutatták, hogy tessék, tudunk ilyet is, megizzasztjuk a számítógépeiteket, de mély, és komoly hátteret, valamint tartalmat már nem nagyon tudunk hozzá adni. Vagy nem akarunk. Ettől függetlenül a 4 részből álló széria igenis jó játék, de szerintem sokan egyetértenek velem abban, hogy jobb is lehetett volna.

A lényeg, hogy az évek múltával a fejlődés magával hozta a grafikus minőség javulását is, de sokak szerint ez nem elég ahhoz, hogy eladható legyen egy project. Vagy legalábbis nem szabadna, hogy elég legyen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!