Red Dead Redemption PC teszt

Hogy sikerült John Marston kalandjának közel másfél évtizede várt PC-s portja, és mennyire állja meg a helyét a játék ennyi év távlatából?

PC-s pisztolyhős

Ha egy tipikus PC-s gamert megkérdeznénk, hogy mi az a három játék, amire a leginkább vár, a válasz nagy eséllyel ez lenne: Half-Life 3, valamint a Bloodborne és a Red Dead Redemption számítógépes portja. Az idei évben pedig az az igazán érdekes, hogy úgy tűnik, valamilyen formában mindhárom valósággá fog válni. A Valve legendás fps-ének folytatásával kapcsolatban ugyanis egyre több a szivárgás (sőt, a rajongói HL3-nak betudható Project Borealis-nak nemrég lőtték fel a Steam oldalát), míg a gyakorlatilag Bloodborne-ra kihegyezett ShadPS4 emulátornak hála már szinte hibamentesen futtatható a FromSoftware ezidáig PS4-en ragadt klaszikusa. Ami pedig a Red Dead Redemptiont illeti: közel másfél évtized kellett hozzá ugyan, de a Rockstar Games a GTA VI-ig tátongó űrt kihasználva végre a PC-seknek is leszállította a western kalandot. De hogy sikerült az átirat?

Bő 14 éves játék ide, vagy oda, a GTA IV legendásan borzalmas PC-s portja a mai napig PTSD-t ébreszt sokakban, így kérdés volt, hogy az azonos motorra írt Red Dead Redemption mennyire lesz a konzolok rabságából kilépve életképes. Már csak azért is, mert valljuk be, a Rockstar legutóbbi remaster kísérlete enyhén szólva is problémásra sikeredett, elég csak a definitív kiadásba csomagolt GTA III óriási esőcseppjeire és a San Andreas elfuserált karaktermodelljeire gondolni. Az RDR szerencsére nem szenved ilyesfajta problémáktól – igaz azonban, hogy remasternek se nagyon mondható, mert szinte egy az egyben az Xbox 360-as és PS3-as változatot kapjuk meg, csak annak természetes lehetőségével, hogy mindezt nagyobb felbontásban és képfrissítéssel élvezhessük. Ennek tudatában pedig talán érthető sokak felháborodása az 50 dolláros árcédula miatt.


[+]

Emellett van annak egyfajta abszurditása, hogy az elődnek magasabb a hivatalos gépigénye, mint a körökkel magasabb technikai színvonalat képviselő folytatásának. Nyilván így is elfut a program egy Steam Decken, de azért komoly szemöldökráncolásra ad okot, hogy mennyire alulkezel a játék egy modern CPU-t. A miheztartás végett: a PC-s minimumnak tekinthető 60 fps-t még a piacon lévő egyik legerősebb prociból (i7-14700KF) is alig lehet kisajtolni, amennyiben belépünk például Armadillo városába a játék kezdetekor. A magas képfrissítés így tehát csak képkockagenerálással opció – mely szerencsére helyet kapott a játékban – továbbá van lehetőség a különféle felskálázási algoritmusok használatára, és támogatott az ultrawide képarány is, igaz, 16:9-re zárt átvezetőkkel. Ha viszont túl tudunk lépni a technikai kellemetlenségeken, akkor ugyanaz a nagyszerű játék vár minket, mint amibe egykor oly sokan beleszerettünk, míg a friss arcok egy meghatározó élménnyel fognak gazdagodni.


[+]

Én már kerek 10 éve kiégtem a nyílt világú címektől (tiszteletem, Assassin’s Creed: Unity), és amennyire lehet, kerülöm a CTRL+C, CTRL+V dizájnfilozófiát követő, színtelen, szagtalan, lelketlen, bevásárlólistára hajazó, az érdemtelen tartalmakkal teletömött, 90 órás programokat. A 2010-es Red Dead Redemption azonban egy emlékeztető arra, hogy egy műfajbeli alkotásnak nem kötelező ilyennek lennie. Nincs szó ugyan egy Elden Ring, vagy Zelda szintű mechanikai szabadságot adó játékról, de a Rockstar alkotása megmutatja, hogy nyitottabb keretek közt is lehet tartani azt a fajta dinamikát és változatosságot – méghozzá a tölteléktartalmak mellőzésével – amit manapság többnyire csak a jobban sikerült lineáris játékokkal szoktunk azonosítani.


[+]

Máshogy fogalmazva: a Red Dead Redemption nagyon szórakoztató, méghozzá konzisztensen, az olyasfajta üresjáratok nélkül, amik sajnos a folytatásban már erőteljesen felütötték a fejüket. Az érdekfeszítő és feszesen megírt narratíva, valamint az eköré épített, eltérő tematikájú küldetések egyszerűen megállíthatatlanul sodorják előre az embert a végkifejlet felé, míg a mára legendássá vált Stranger mellékmissziók a mai napig a legkülönlegesebb pillanatait szolgáltatják bármely Rockstar játéknak. A játékmenet se öregedett sokat: ugyanúgy hatalmas élmény sorban hat fejest kiosztani és pisztolypárbajokban résztvenni, mint 14 évvel ezelőtt, a naplementében lovagolni pedig minden alkalommal rendkívül hangulatos. Aztán persze ott van a csomag részét képező Undead Nightmare is, mely az elborult koncepciójával (zombi cowboyok) és ahhoz illő megvalósításával rögtön beírta magát minden idők legjobb kiegészítői közé.


[+]

Összegzés

Hogy házon belül maradjunk, egy Rockstar játékból (Max Payne 3) idéznék most: „az idő megy előre, és semmi sem változik”. Nos, ez a helyzet a Red Dead Redemptionnel is. Hiába telt el ugyanis 14 év, az egykor minden idők egyik legjobb open world játékának kikiáltott program mai is könnyűszerrel jelentkezhet erre a címre.

A Red Dead Redemption PC-s átirata október 29-én jelent meg.

A Red Dead Redemption legjobb vonásai:

  • Időtálló játékmenet és történet;

A Red Dead Redemption legrosszabb vonásai:

  • CPU alulhasználat;
  • nem tökéletes ultrawide támogatás, 144 fps-es lock megléte;

Koncz Dávid

Előzmények