PC-s pisztolyhős
Ha egy tipikus PC-s gamert megkérdeznénk, hogy mi az a három játék, amire a leginkább vár, a válasz nagy eséllyel ez lenne: Half-Life 3, valamint a Bloodborne és a Red Dead Redemption számítógépes portja. Az idei évben pedig az az igazán érdekes, hogy úgy tűnik, valamilyen formában mindhárom valósággá fog válni. A Valve legendás fps-ének folytatásával kapcsolatban ugyanis egyre több a szivárgás (sőt, a rajongói HL3-nak betudható Project Borealis-nak nemrég lőtték fel a Steam oldalát), míg a gyakorlatilag Bloodborne-ra kihegyezett ShadPS4 emulátornak hála már szinte hibamentesen futtatható a FromSoftware ezidáig PS4-en ragadt klaszikusa. Ami pedig a Red Dead Redemptiont illeti: közel másfél évtized kellett hozzá ugyan, de a Rockstar Games a GTA VI-ig tátongó űrt kihasználva végre a PC-seknek is leszállította a western kalandot. De hogy sikerült az átirat?
Bő 14 éves játék ide, vagy oda, a GTA IV legendásan borzalmas PC-s portja a mai napig PTSD-t ébreszt sokakban, így kérdés volt, hogy az azonos motorra írt Red Dead Redemption mennyire lesz a konzolok rabságából kilépve életképes. Már csak azért is, mert valljuk be, a Rockstar legutóbbi remaster kísérlete enyhén szólva is problémásra sikeredett, elég csak a definitív kiadásba csomagolt GTA III óriási esőcseppjeire és a San Andreas elfuserált karaktermodelljeire gondolni. Az RDR szerencsére nem szenved ilyesfajta problémáktól – igaz azonban, hogy remasternek se nagyon mondható, mert szinte egy az egyben az Xbox 360-as és PS3-as változatot kapjuk meg, csak annak természetes lehetőségével, hogy mindezt nagyobb felbontásban és képfrissítéssel élvezhessük. Ennek tudatában pedig talán érthető sokak felháborodása az 50 dolláros árcédula miatt.
Emellett van annak egyfajta abszurditása, hogy az elődnek magasabb a hivatalos gépigénye, mint a körökkel magasabb technikai színvonalat képviselő folytatásának. Nyilván így is elfut a program egy Steam Decken, de azért komoly szemöldökráncolásra ad okot, hogy mennyire alulkezel a játék egy modern CPU-t. A miheztartás végett: a PC-s minimumnak tekinthető 60 fps-t még a piacon lévő egyik legerősebb prociból (i7-14700KF) is alig lehet kisajtolni, amennyiben belépünk például Armadillo városába a játék kezdetekor. A magas képfrissítés így tehát csak képkockagenerálással opció – mely szerencsére helyet kapott a játékban – továbbá van lehetőség a különféle felskálázási algoritmusok használatára, és támogatott az ultrawide képarány is, igaz, 16:9-re zárt átvezetőkkel. Ha viszont túl tudunk lépni a technikai kellemetlenségeken, akkor ugyanaz a nagyszerű játék vár minket, mint amibe egykor oly sokan beleszerettünk, míg a friss arcok egy meghatározó élménnyel fognak gazdagodni.
Én már kerek 10 éve kiégtem a nyílt világú címektől (tiszteletem, Assassin’s Creed: Unity), és amennyire lehet, kerülöm a CTRL+C, CTRL+V dizájnfilozófiát követő, színtelen, szagtalan, lelketlen, bevásárlólistára hajazó, az érdemtelen tartalmakkal teletömött, 90 órás programokat. A 2010-es Red Dead Redemption azonban egy emlékeztető arra, hogy egy műfajbeli alkotásnak nem kötelező ilyennek lennie. Nincs szó ugyan egy Elden Ring, vagy Zelda szintű mechanikai szabadságot adó játékról, de a Rockstar alkotása megmutatja, hogy nyitottabb keretek közt is lehet tartani azt a fajta dinamikát és változatosságot – méghozzá a tölteléktartalmak mellőzésével – amit manapság többnyire csak a jobban sikerült lineáris játékokkal szoktunk azonosítani.
Máshogy fogalmazva: a Red Dead Redemption nagyon szórakoztató, méghozzá konzisztensen, az olyasfajta üresjáratok nélkül, amik sajnos a folytatásban már erőteljesen felütötték a fejüket. Az érdekfeszítő és feszesen megírt narratíva, valamint az eköré épített, eltérő tematikájú küldetések egyszerűen megállíthatatlanul sodorják előre az embert a végkifejlet felé, míg a mára legendássá vált Stranger mellékmissziók a mai napig a legkülönlegesebb pillanatait szolgáltatják bármely Rockstar játéknak. A játékmenet se öregedett sokat: ugyanúgy hatalmas élmény sorban hat fejest kiosztani és pisztolypárbajokban résztvenni, mint 14 évvel ezelőtt, a naplementében lovagolni pedig minden alkalommal rendkívül hangulatos. Aztán persze ott van a csomag részét képező Undead Nightmare is, mely az elborult koncepciójával (zombi cowboyok) és ahhoz illő megvalósításával rögtön beírta magát minden idők legjobb kiegészítői közé.
Összegzés
Hogy házon belül maradjunk, egy Rockstar játékból (Max Payne 3) idéznék most: „az idő megy előre, és semmi sem változik”. Nos, ez a helyzet a Red Dead Redemptionnel is. Hiába telt el ugyanis 14 év, az egykor minden idők egyik legjobb open world játékának kikiáltott program mai is könnyűszerrel jelentkezhet erre a címre.
A Red Dead Redemption PC-s átirata október 29-én jelent meg.
A Red Dead Redemption legjobb vonásai:
- Időtálló játékmenet és történet;
A Red Dead Redemption legrosszabb vonásai:
- CPU alulhasználat;
- nem tökéletes ultrawide támogatás, 144 fps-es lock megléte;
Koncz Dávid