Azt mondtam, te, Valance. Te vedd fel!

Ha a konzol a játékvilág iPhone-ja – megveszed, bekapcsolod, működik –, a PC az Androidja: végtelen lehetőség és félresiklás tárháza. Oké: öt éve ez helytállóbb kijelentés lehetett, hiszen mára ebből a kettősségből sokszereplős piac lett, lásd igazi szörnyeteggé fejlődött okostelefonos játékokat, a tetszőleges képernyőről elérhető streaming pedig a bejárati ajtón dörömböl. Egy PC-s szállóige mégse változott: madarat tolláról, játékot portjáról, és az évtized egyik legmeghatározóbb címe olyan bug halmazként lépett személyi számítógépre, hogy a csótányirtó leizzadt a feladatban.

Nem tudom, hogy a Rockstar Gamesnél mit szólnának, ha friss irodaházba költözve mindig elmenne az áram, a mosdóból meg ömlene a kellemetlen szag, „majd patcheljük” memóval a szolgáltatótól. Mindenesetre, ha egy játéknak legdrágább vételárakor van a legtöbb baja – akadozás, leállás, el nem indulás – megértett a piac egy olyan sokmilliárdos büntetésre félkész szoftverek kiadásáért, hogy az ünnepi zöldhasút érző vezetés jachtját és nyaralóját a behajtó vigye el.

A képek forrása: Rockstar Games [+]

Mert egyébként, több hibajavításon és dedikált driverek telepítésén átvergődve kirajzolódik, aminek az első pillanattoktól kezdve kellett volna: a PC bivalyerős hardverkörnyezete szolgáltatja Dan Houser és csapata vadnyugati víziójának a legfőbb igazságot – egy olyan lehengerlő audiovizuális élményt, amit sokáig fogunk emlegetni. A Red Read Redemption 2 ellentmondásossága ezen platformon idővel és játékidővel tehát a mérleg pozitív nyelve felé billen, és ebben a 19-20. század fordulóján játszódó, a határvidék gyors eltűnéséről szóló történetben éppúgy hetekre el lehet veszni, mint a Grand Theft Auto V alternatív Los Angelesében.

A főszereplő: Arthur Morgan [+]

A Rockstar westernszimulátora öt fiktív amerikai államban játszódik (amibe a Vadnyugat mellett a Közép-Nyugat és a Dél is beleesik), egy szedett-vedett, a Pinkerton Ügynökség hajtóvadászaitól menekülő törvényen kívüli csapat főszereplésével. Dutch van der Linde bandájának a fagyos időjárás mellett a Vadnyugat törvényes megszelídítésével és a frontvidéki amerikai szabadságeszme felszámolásával is meg kell küzdenie. A cserzett és szőrős arcú Arthur Morgan, a játékos által irányítható karakter ennek a hordának egyik hadnagya, a történet pedig annyi véres fordulatot és kegyes/kegyetlen döntések sorát rejti, hogy beleremeg a gamer morális iránytűje.

Valaha vadon volt, most kert. Nem vagy büszke?

Kedvelem a western műfaját, melynek toposzait és férfimítoszát inkább a szóbeszéd legendáriuma, a ponyvaregények fikciója és a hatásvadász újságcikkek túlzásai ihlették, semmint a tényszerű valóság – még akkor is, ha Buffalo Bill Cody vagy Ülő Bika megérték, hogy viselt dolgaikról beszámoljanak. „Amikor a legendából tények lesznek, a legendát kell publikálni” – hangzik el az Aki lelőtte Liberty Valance-t (1956) tételmondata, és az önreflexív tanácsot a Red Dead Redemption 2 megfogadja: ugyanabból a gazdag mítoszból táplálkozik, amely karakteressé és maszkulinná teszi a műfaj legjobb írott és mozgóképes darabjait, mégse feledkezik meg hősei emberi mivoltáról.

A RDR2 nem palástolja a kései Vadnyugat brutalitását, és ahogy a Clementina, kedvesem (1946) optimista szemléletét a spagetti westernek amerikai értékrendből és az igazságszolgáltatás felsőbbrendűségéből kiábrándult, cinikus világa követte, úgy a játék is a törvényen kívüliek oldalára áll. Ők maradtak egyedül Szabad Emberek ugyanis, ahogyan a keleti parti civilizáció az érintetlen területeket felfalta, a vadvidéket pedig kertté szelídítette. A több tucat játékórát ígérő történet leginkább a Szerencsevadászok (1966), illetve a Vad Banda (1969) és korának profi westernjeit idézi fel, ahol a seriffet vagy a magányos pisztolyhőst kölcsönösen egymásra utalt csapatdinamika és tolvajbecsület váltja, olyan értékrenddel, amely bár nyers, mint antihőseinek modora, valahol mégis igazságosabb, mint a korrumpálódó törvény hatalmaskodása.

[+]

Az illúzióvesztéshez fantasztikusan kidolgozott hátteret nyújt a RDR2 képi világa, a havas hegycsúcsoktól kezdve a kopár dombokon át a mocsaras vízpartokig, a sivatagig és az éjjeli sötétségbe fényt hozó településekig. Az első pillanattól kezdve megvan az „ott vagyok” érzés: a táj, az arcok, a ruházatok, a kellékek és az akcentusok hamar megteremtik a westernhangulatot, a tempó pedig épp oly ráérős, akár a Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) cselekménye. Leone és Peckinpah mellett Ford, Hawks, Mann, Boetticher, Corbucci, Altman, Eastwood és Costner hatása is tetten érhető, néha nyílt főhajtás formájában, aki pedig ráérez a műfajra, annak lejjebb tudok pár tippet adni további sarkantyús kikapcsolódásra. A RDR2 ugyanakkor éppúgy szól a felfedezésről és a barangolásról, a gyűjtögető-vadászó-halászó életmódról és a túlélésről, akár a Man in the Wilderness (1971) vagy a Jeremiah Johnson (1971). Morgan életben maradása mellett pedig lovainak egészsége és a banda jóléte is kulcsszerepet játszik és törődést igényel, ami bajtársiasság érzését fokozza.

[+]

A negyvenórás végjátszás a mellékszálakkal, a szabad bejárással, a tábortüzes sütögetésekkel vagy csak a napszakot és időjárást váltó táj csodálatával simán megduplázható, a történet lezárása után pedig hetekre a nyílt világban lehet ragadni, annyi tennivalót és audiovizuális vonzerőt kínál a játék. A bebarangolható terület jóval nagyobb, mint a GTA 5 térképe, lóháton ráadásul időigényesebb körbejárni, így több idő jut a helyszínek és részleteik csodálatára. Akad havas hegycsúcs fagyott tavakkal, fenyő- és lombhullató erdő vízesésekkel és kanyonokkal, virágmező és gejzír, mocsárvidék buja növényzettel, kopár fennsík és kaktuszos homoksivatag, a települések és porfészkek pedig beleillenek a mindenkori tájba. Végül egy nagyváros is akad fekete gyárkéményekkel, jelezve a második ipari forradalom beköszöntét.

[+]

A párórás bevezető után nagyjából a térkép fele nyílik meg, a többi majd a történet előrehaladtával, a rengeteg társas és egyéni akciót kínáló online módra váltva viszont az egész világ bejárható. Nem túlzás a westernszimulátor jelző, éppen ezért viszont, aki pörgős akcióra és villámtempóra számít, rossz helyen jár: más vérmérsékletet, sőt, néha türelem kell a RDR2 egyéni módjának végigtolásához. Az irányítást elsősorban külső nézetre igazították, a belső opció esetlenebb, viszont ez adja a nagyobb valóságérzetet. Mivel rengeteg a funkció és felszerelés, időbe telt, amíg a billentyűzet/egérkiosztást kiismertem (a ló megütése és megnyugtatása például két egymás melletti gomb, és többször nyomtam félre, szegény jószág kárára), utána a kezelés átlagos színvonalú lesz.

[+]

Egy akrobatikára és közelharcra termett Assassin’s Creed irányítása nyilván gördülékenyebb, míg itt egy 3D-s székben simán el lehet akadni, vagy egy kősziklán átbukva lovastul hatalmasat zakózni. A bunyó is lehetne kidolgozottabb, igaz: a test-test küzdelemnél hangsúlyosabb a hatlövetű, a Winchester, a reszelt csövű, a dinamit és a teljes western kelléktár bevetése az elég sután mozgó ellenfelekkel szemben. Ahogy az egyéni képességek, úgy a fegyverek és kellékek is fejleszthetők, amire idővel szükség is lesz. A ló több közlekedési eszköznél: a gazdájával való kapcsolata, tisztasága és felszerelése szintén kulcsfontosságú, hiszen a nyereg alá jóval több fegyver, étel és eladható kellék fér, mint Arthur erszényébe.

[+]

A természet dúskál az élővilágban: utunkat farkasok, nyulak, szarvasok, sólymok, medvék és aligátorok keresztezik, a legendás állatok és megfigyelésük mellé pedig rafinériát igénylő vadászat és horgászat jár, értékes jutalmakkal. A történet gerincét persze vonatrablások, úton állások, kocsmai verekedések, fosztogatások és puskalövések képezik, antihősünk pedig lehet kegyelmes és a lehetőségekhez mérten becsületes, avagy kegyetlen és becstelen, kihatással a történetelemekre. Kézzelfoghatóbb morális visszajelzés, hogy egy városka lakossága aszerint üdvözli vagy rója meg Arthurt, hogy az a lakóival korábban hogyan bánt, a túlzott banditizmus a törvény mellett pedig a fejvadászokat is a nyakunkra küldi.

[+]

Néhány megtekintésre érdemes westernfilm és sorozat:
A tűzparipa (1924)
Hatosfogat (1939)
Az üldözött (1947)
Vörös folyó (1948)
A 73-as Winchester (1950)
Délidő (1952)
Idegen a Vadnyugaton (1953)
Johnny Guitar (1954)
Az üldözők (1956)
Rio Bravo (1959)
A száműzött napja (1959)
Számadás (1966)
A halál csöndje (1968)
A zsoldos (1968)
A pap, a kurtizán és a magányos hős (1971)
Egy marék dinamit (1971)
Fennsíkok csavargója (1973)
Talpuk alatt fütyül a szél (1976)
A mesterlövész (1976)
Texasi krónikák: Lonesome Dove (1989)
Nincs bocsánat (1992)
Halott Ember (1995)
Fegyvertársak (2003)
Az ajánlat (2005)
A Jó, a Rossz és a Furcsa (2008)
Deadwood (2004-2019)

Ha meghalsz, abból nem élsz meg

A történet és a küldetések szépen egybe lettek simítva, hogy a RDR2 játék jellege sose legyen nyilvánvaló, a táj, az időjárás, a missziók és teendők pedig kellően változatosak, ahogy egy sandboxtól elvárja az ember. A szabadon bejárható világnak persze megvannak a korlátai a küldetések komplexitása szempontjából, és előfordulnak ismétlődő, kissé unalmas teendők, egyébként pedig a felfedezés és az akció, semmint a logikai fejtörők dominálnak – de hát mikor ült le John Wayne rejtvényt fejteni? A környezet mindenesetre annyira kidolgozott, hogy a játék hitelessége csak akkor csorbul, amikor mondjuk a hóban vagy sárban furcsa, négyzet alakú nyomok keletkeznek Vulkan API mellett. Ez DirectX 12 opció mellett eltűnik, viszont ingadozóbb vele a képkockasebesség. Máskülönben a világ végletekig kidolgozott, sehol egy kilógó textúra, és annyi a sár, mocsok, köd vagy por, hogy Zsigmond Vilmos és A Mennyország kapuja (1980) megirigyelhetné. A felhők lehetnének részletesebbek, viszont ahogy dinamikusan változnak, és mondjuk kibújik közülük a nap, a végtelen táj részeit megvilágítva, azt sokáig csodálni lehet.

Felhasználói kép a PC verzió szerkesztőjével, szabad kameraállásokkal és effektekkel összehozva hatásos eredményeket [+]

A karakterek cserzett arca és szőrökkel, bojtokkal tarkított ruházata szintén a kidolgozás magasiskolája, ultra textúraminőségben pedig nyilvánvaló a PC-s verzió szintugrása konzolgrafikáról. Csúcshardveren világlik ki ugyanis igazán az a sok tízezer munkaóra, amit a fejlesztők az évek során a RDR2-be öltek, és az is nyilvánvaló, hogy a történelmi és zsáner hitelességre ugyanennyi figyelem fordult. A nem játszható karakterek reakciói, a porfészkek és városkák hangulata, a kegyetlen táj effektjei és az állatvilág reagálása sosem látott, szó szerinti élő világot teremt egy letűnt korból, ahova az ember újra meg újra szívesen visszajár.

Szintén egy felhasználói képernyőkép [+]

A gépigény ugyanakkor komoly nyelést igényel. Felejtsük el a Rockstar szerinti minimálisat: aki a konzolgrafikát meghaladná 1080p-n, alsó hangon gondolkodjon a kiadó által javasolt felszerelésen. Én pont időben váltottam vén AMD Athlon X4 980 BE, Radeon R9 280 3 GB, 4 GB RAM kombinációmról modern felső-középkategóriásra (AMD Ryzen 7 3700X, Radeon RX 5700 8 GB, 16 GB DDR4 RAM), és az optimális beállításokkal (ultra textúraminőség, javarészt magas részbeállítások, közepes részecskeeffektek és 2X-es MSAA élsimítás) a benchmark teszt minimális/maximális/átlagos képkocka száma 25/65/55-nél állapodott meg. Észrevehetően az FPS csak az éjjeli városi és rendszerigényes időjárási effektek során esett vissza, a játszhatóságot szerencsére nem kompromittálva – persze lesz, aki inkább mindent a teljesítménynek rendel alá, szükség lesz kísérletezgetésre.

Még egy felhasználói kép [+]

Minden beállítást ultrára véve és TAA élsimítást bekapcsolva máris 22/58/45 FPS-re estek az értékek, határozottan érzékelhetőbb teljesítményingadozással. Cserébe tényleg olyan látványos lett a táj, hogy pár órára hajlandó voltam a részletességért a teljesítményből áldozni. Aki mindenesetre 4K / 60 FPS-re vágyik makulátlan minőségben, készüljön szuperszámítógéppel. A Guru3D benchmark tesztjében pont a Navi GPU architektúra teljesített erőn felül a kezdetben problémákkal küzdő nVidia kártyákkal szemben, bár szerencsére a teljesítmény frissítésről frissítésre javul, és mégiscsak az utóbbi márkáé a piac legerősebb grafikus hardvere. A játék a sokmagos CPU szett mellett meghálálja a temérdek RAM-ot és VRAM-ot: az előbbi néha 10 GB-ra, az utóbbi pedig 7-re is felugrott.

Mégse fair mindent az elsietett portolás nyakába varrni: a 121 GB-os telepítőkönyvtár jelzi, mekkora adathalmazból áll össze a RDR2 világa, amihez alighanem évek múlva is ámulattal térhetünk vissza. Annál is inkább, mert a modding kommuna már aktív: elég megnézni, a szürkés GTA 5-ből mit hoztak ki. A srácok a fotorealisztikus környezet mellett rajta vannak különféle effektek beépítésén is, amihez persze a következő évtized számítási erejére is szükség lesz, ha 60 FPS a célminimum. Ez azt is jelenti, hogy a prezentált audiovizuális körítés egyhamar nem öregszik meg, és meg merem tippelni: a játék a következő PS-re és Xboxra is kijön. Ám ne szaladjunk előre: a Red Dead Redemption 2 a jelenkor egyik legjobb címe, és PC-n néz ki messze a legjobban – egy olyan magával ragadó, westernszeretettől sugárzó nyílt game, aminek nyögvenyelős startját egy jókora ejnye-bejnyével meg tudom bocsátani. Aki ugyanis csak negyedannyira kedveli a vadnyugati műfajt, mint jómagam, nem bánja a lassú tempót és megbarátkozik az irányítás vagy az ellenfelek némi esetlenségével, annak a Red Dead Redemption 2 felejthetetlen élményt nyújt.

Pozitívum:

• Csodálatosan kidolgozott, hatalmas nyílt világ;
• nem kevésbé színvonalas audióélmény;
• széleskörű beállítások a PC komoly grafikai előnyével;
• vérbeli westernhangulat és akciók;
• érett történetvezetés;
• hetekre, hónapokra lekötő tennivaló és barangolás;
• a modding kommuna komoly grafikai, játékmódbeli potenciált rejt.

Negatívum:

• Brutális gépigény a makulátlan futtatáshoz;
• elsietett PC kiadás (de folyamatosan javítják);
• az irányítás lehetne gördülékenyebb, az AI pedig rafináltabb;
• a kényelmes tempójú westernszimulátor nem mindenkinek az asztala.

87

Bone123