30 év, 30 játék, 1 csomagban

A videojáték-történelem egyik legvitatottabb mozzanata volt, amikor az akkor még újonc Microsoft elképesztő összegért kivásárolta a brit Rare fejlesztő stúdiót a Nintendo kötelékéből. Sokan érthető okokból eretnekséget kiáltottak, és az az érdekes, hogy a pesszimista jóslatok később beigazolódni látszódtak: a csapat Xbox konzolokon nem tudta megismételni korábbi sikereit, az alapítók kiléptek, később pedig ráálltak a még érthetetlenebbnek tartott Kinect játékok fejlesztésére. Úgy tűnt, az igazi Rare-nek vége, az egykori rajongók pedig el is temették magukban a céget.

Pedig hogy lássuk, mennyire elfuserált volt az az elképzelés, hogy a Rare kizárólag Kinect címeket gyártson, ahhoz elég csak ránézni a twycrossi fejlesztők korábbi portfóliójára. Egyik rajongói kedvencet adták ki a másik után tulajdonképpen évtizedeken keresztül, ami szemmel pedig még az Xbox 360-as hagyományos (tehát nem mozgásérzékelős) játékaik is igazi gyöngyszemeknek tűnnek. Phil Spencer, miután átvette az Xbox részleg irányítását, eldöntötte, hogy a legendás stúdiót is vissza kell vezetni a kreativitás és a szerethetőség útjára. Ennek első lépése pedig a Rare Replay, egy óriási gyűjtemény a cég múltjáról, amely kereken 30 játékot tartalmaz rendkívül kedvező áron (a magyar Xbox Áruházban mindössze 5990 forintért beszerezhető).

Maga a gyűjtemény úgy van felépítve, mintha egy színház dicsőségfalát nézegetnénk. A fő menüpont maga a játéklista, amelyből az egyes címek indíthatók. Technikailag viszont egy kissé zavaros lett a csomag kialakítása. Az Xbox 360 korszak előtti játékok egyben, magában az alapcsomagban foglalnak helyet, míg az Xbox 360-as címek külön-külön, visszafelé kompatibilis játékokként kerülnek fel az Xbox One merevlemezére. Ez ugyan magára a telepítésre nincs hatással (mind a digitális, mind a lemezes változat tartalmazza az összes címet), de azért zavaró, mert a játéklista emiatt teleszóródik az Xbox 360-as játékok ikonjaival. Ennek a felépítésnek az előnye viszont, hogy ezeket egyenként le is törölhetjük, így nem szükséges a teljes, 50 GB körüli tárhelyet lefoglalni, ha úgysem játszanánk mindennel.

A játékkínálatra egyáltalán nem lehet panasz, tényleg szinte mindent felölel, amiről a Rare híres, persze azért nem harminc teljes értékű címről beszélünk. Az 1980-as évek játékai inkább csak érdekességnek jók, mai szemmel ugyanis már nemcsak látványban, de játékmenetben is nehezen értékelhetőek. Az olyan darabok, mint az eredeti Jetpac, az Atic Atac vagy mondjuk a Sabrewulf, egyszerűen ma már nem nyújtanak tényleges játékélményt. És bizonyára számos olyan játék lesz, amit a régi rajongók hiányolnak majd, de ennek igazából jogi okai vannak. Azok a fantasztikus címek, amiket a Rare a Nintendo égisze alatt fejlesztett, értelemszerűen a japán konzolgyártóhoz tartoznak, így Xbox konzolokon kiadhatatlanok.

Extrák minden mennyiségben

A Nintendo 64 korszakig előreszaladva már kezdenek érdekessé válni a dolgok. Az olyan produkciók, mint a Blast Corps vagy a Conker’s Bad Fur Day már szórakoztató címek még a maguk mosottas látványvilágukkal is. Itt viszont meg kell jegyezni, hogy óriási kihagyott ziccer, hogy Conker kalandjából nem a felújított Xbox változatot rakták a kollekcióba. Igazából érthetetlen is, hiszen a 2005-ös felújítás mindent tartalmaz, amit az eredeti, ráadásul sokkal látványosabb is. Kár érte. Az Xbox 360-ra kiadott játékok mindenesetre kifejezetten jól tartják magukat, a beépített emulátor tökéletesen futtatja őket szinte bárminemű lelassulás vagy egyéb probléma nélkül. A gyűjteményt végül olyan csemegék teszik teljessé, mint például a Jet Force Gemini vagy az örökzöld Banjo-Kazooie trilógia.

A Rare Replay azonban nem egyszerű gyűjtemény, hanem azért több annál, és számos extrát kínál a régi és új játékosok részére egyaránt. A játékban kapunk egy úgynevezett virtuális kártyát, amire matricákat gyűjthetünk. Minden kipróbált játék és komolyabb eredmény (Milestone) elérésekor kapunk ilyen matricákat, amikkel aztán szintet léphetünk. Minél magasabb szintet érünk el, annál több érdekességet nyitunk meg a Rare-rel kapcsolatban. A játék korongjára számos dokumentumfilm és interjú, eddig soha nem hallott zenék, kiadatlan átvezető animációk és kulisszák mögötti videók kerültek. A csapatnál évtizedek óta dolgozó tagok mesélnek az egyes játékok fejlesztéséről, problémákról és örömökről, régi sztorikról. Egy kicsit mondjuk visszás, hogy ezek a kincset érő filmek alapból zárva vannak, és igen sokat kell értük játszani (régebbi játékoktól függően szenvedni), de megéri belefektetni az időt. Így nemcsak a régi klasszikusokat ismerjük meg jobban, de valódi motivációt is kapunk ehhez.

A legrégebbi játékokhoz külön kihívások is kapcsolódnak, ez a Snapshot mód. Ezek a „pillanatképek” tulajdonképpen az eredeti címek megbolondítása új szabályokkal és feladatokkal, amik többnyire időre mennek. Ha teljesítjük őket, további matricákat kapunk, így nyitva meg még több extrát na és persze achievementet. Elsőre talán furcsa lehet a gyűjtemény achievement rendszere is, a beígért 10000 Gamerscore helyett a Rare Replay ugyanis látszólag csak négyezret kínál. Ez a régi játékokra vonatkozik, az Xbox 360-as címek a saját achievementjeiket hozzák magukkal (amit már korábban elértük, azt automatikusan megkapjuk itt is), összesen hatezret, így jön ki a reklámozott kerek szám.

Egy gyűjteményes kiadásról normális esetben nem sok mindent lehet mondani. A Rare Replay sem kizárólag a puszta ár-érték aránya miatt vonzó, hanem azért, mert nagyon profi munka, sok extrát kínál, és technikailag is kiforrott. Bár egyik játék sem a hagyományos értelemben vett „remaster”, mégis mind nagyon szépen fut, úgy néznek ki, ahogy emlékezhetünk rájuk, az egész pedig egy szívvel-lélekkel kialakított rendszerben lett összefoglalva. A játék indításától kezdve árad belőle a régi Rare hangulat, látszik rajta, hogy a fejlesztők rendkívüli lelkesedéssel élesztették újjá saját egykori kedvenceiket. Néhány hiányzó játék, az eredmények mögé zárt dokumentumfilmek és a kissé zavaros telepítés tud bezavarni az összképbe, de ha ezeken túllépünk, akkor a Rare Replay az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb játékgyűjteménye.

Pro:

• Hangulatos körítés;
• technikailag kiforrott;
• rengeteg extra és plusz kihívás;
• megkérdőjelezhetetlen ár-érték arány.

Kontra:

• Hiányzik a felújított Conker;
• a külön kezelt Xbox 360 címek miatt kissé zavaros felépítés;
• nem minden extra érhető el alapból.

80

dreampage