Hirdetés

Project Cars 3 teszt

Teljesen új stílussal tér vissza a Slightly Mad Studios autós játéka, ám a szimulátorozás világától eltávolodva is zseniális játékélményt tud összehozni.

Hirdetés

Több mint öt éve volt, mégis a mai napig élénken emlékszem arra, hogy mennyire vártuk a Slightly Mad Studios autószimulátornak hívott alkotását, a Project Carst. A nagyon alapos cikket akkor Legendd kolléga írta meg, és ahogy ő is, úgy én is nagyon szerettem azt a játékot. Nem olyan régen én írtam a második rész tesztjét, ahol egy kicsit még inkább megerősödött bennem, milyen műfajt teremtett meg ez a játék: a kontrolleres szimulátor műfaját. A Project Cars-sorozatot ugyanis már az első két rész alapján sem soroltuk egyértelműen a kormányos irányításhoz kitalált, profi, akár versenyzői gyakorlásra is használt szoftverek közé, a műfaj ezen nagyjai már nagyon régóta léteznek, és láthatóan a mai világban senki nem akar nekik új ellenfelet hozni, hiszen az eladási volument nyilván nem ezek hozzák, miközben fejlesztői munkaórákból pedig valószínűleg a végtelen is kevés arra, hogy minden tökéletes legyen.

A Project Cars 1 és 2 viszont pont annyira volt szimulátor, hogy ha az ember leült elé egy PS4 vagy egy Xbox One kontrollerével a kezében, akkor már kihívásként lehetett vele megélni a futamokat, mégsem volt élvezhetetlen pusztán azért, mert nem tudtunk annyira finoman és pontosan kormányozni vagy fékezni. Oda kellett rá figyelni, nem mentett meg semmilyen algoritmus, ha nagyon benéztünk egy féktávot vagy túl hamar tettük rá a tüzet a kanyarkijáratra egy erősebb autóval, figyelni kellett továbbá a gumik állapotát és az időjárást is, de közben a kezdőknek ott volt az automatikus fékezés, a kipörgésgátló, a könnyített kormányzás és az ideális nyomvonal. Nevezhetjük talán fél-szimulátornak is az előző részt, de ami biztos: a Project Cars 3 ezekhez képest teljesen új lapot húz.

Állítólag a Project Cars 3 a szintén a Slightly Mad fejlesztőcsapat által készített Need for Speed: Shift szellemi utódja, tehát egy arcade játékról beszélünk, viszont nincs erőltetett történet, városi forgalomban történő gyorsulgatás, meg a nyomunkba eredő rendőrök, helyette van egy testreszabható főszereplőnk, aki lelkes amatőrből világszerte ismert csúcspilótává válhat kezeink alatt. Tíz kategóriában, kategóriánként négy versenysorozaton keresztül bizonyíthatjuk rátermettségünket, és míg a játék nagy részét hagyományos pályaversenyzéssel és időméréssel töltjük, addig azért felbukkannak olyan feladatok, mint a ponttábla-zúzás, és bizony az valósághűséget is rendesen visszavágták: itt bizony lehet és sok esetben célravezető test-test elleni küzdelemmel konkrétan hátráltatni az ellenfelünket, vagy épp lehetetlen íveken, bőven a reális tapadáshatár feletti tartományban körbeautózni a többieket. De ha épp olyanja van a játéknak, akkor hirtelen bármilyen autóból driftkocsi lesz, és minden autóval csúszkálni kezdünk: persze úgy, hogy közben nem halmozunk fel érdemi időhátrányt.

Vannak tematikus, egy-egy autóra kihegyezett versenyek a karrier során, ezeket csak úgy tudjuk teljesíteni, ha megvesszük az adott autót, jó hír viszont, hogy nincsenek a játékban mikrotranzakciók, magunknak, versenyzéssel és tapasztalati pontokkal kell megszereznünk a szükséges krediteket. Nem mellesleg a vintage versenyautóktól elkezdve a modern szupersportkocsikig konkrétan minden van a listában, ahogy a hagyományos, de sportos utcai modelleket és a nyitottkerekű kategóriát is próbálgatni fogjuk, ha kimaxolnánk a játékot. Számomra abszolút semmi nem hiányzott a listából (na jó, érzelmi alapon még egy Mazda MX-5-ös futamot el tudtam volna képzelni) - nem is kezdem el felsorolni, ide kattintva nyílik meg a 211 tagból álló teljes felhozatal.

Az irányítás valóban kissé tompa, a kissé túlzottan egyszerű helyzeten a segédek teljes kikapcsolásával lehet valamit segíteni, viszont az autók közti irányításbeli különbség (a motorerőt kivéve) jóval kevésbé jön ki, mint a korábbi változatokon, kevésbé érezni az autó valódi hajtását, tömegét, fékét, helyette tényleg jól elszórakozhatunk a lökdösődéssel meg a driftelgetéssel - ez tényleg egy másik műfaj nagyon élvezetes játéka. Apropó, más máfaj: mostantól nem csak a főmenüben, hanem a verseny közben is van háttérzene, remélem, ez is sok mindent elárul. A motorhangok egyébként zseniálisak, a grafika is rendben van, az Xbox One pedig érezhetően nem is szenvedett nagyon a játék alatt, ezek mindenképpen jó hírek. Rövidek a futamok, tehát elmaradnak box kiállások, és a benzinfogyást sem programozták bele az újdonságba.

Van egy erős online része is a játéknak, a Quickplay, illetve a Scheduled Events alatt találjuk meg a hús-vér versenyzők elleni kihívásokat, amik a mesterséges intelligenciáéval szemben sokszor valódi, komoly kihívást jelentenek. A random versenyeken túl kvalifikált, időpontos futamokra is bejuthatunk, itt viszont már meg fogjuk érezni az elnagyolt irányítás hátrányait: ha nem vakok közt uralkodunk félszemű királyként, akkor hamar kiderül, hogy ki ismerte ki jobban az autót, a pályát, meg persze a játék ezekhez beállított kedvét.

Számorma az egész játékban a névválasztása tűnik a legszerencsétlenebbnek: ha valaki úgy emeli le a polcról ezt a játékot, hogy a korábbi Project Cars játékok jellegére alapoz, az csalódhat: nem árul el semmit a borító, és még talán az előzetes videókból sem lehet egyértelműen rájönni arra, hogy ez itt egy teljesen más műfaj. Ez nem egy fél-szimulátor, hanem egy nagyon élvezetes arcade játék. Én valószínűleg nem fogok vele ugyanannyi órát eltölteni, mint az előzőekkel, de a maga kategóriájában nagyon minőségi alkotásnak gondolom, ami méltó a komoly tapasztalattal bíró fejlesztőcsapathoz.

Pro:

  • Még egyszerűbb a kontrolleres irányítás;
  • önfeledtebb arcade-élmény, ügyesen kitalált online multiplayer;
  • kredittel átugorható futamok karrier módban is.

Kontra:

  • Nem egyértelműen kommunikált a műfajváltás;
  • valósághoz, fizikához nincs sok köze, és a látványvilága is csak átlagos.

Értékelés: 80

A játékot Xbox One-on teszteltük, de elérhető PC-re és PlayStation 4-re is.

szentkuti11

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Előzmények