Összegzés
Ennyi, és nem több, amit a Polychromatic kínál, hiszen ezen felül nincs, ami komolyabb motivációt jelentsen (esetleg a nehezebben megszerezhető achievementek). A játékmenet a műfajtól megszokott módon rendkívül egyszerű: a bal karral mozgunk, a jobb karral 360 fokban lőhetünk, ezen kívül pedig csak két segítségünk van, a korlátozott számú „bomba”, illetve a rakéta hajtás, amivel gyorsan odébb szökkenhetünk, és egy-két másodpercig sérthetetlenek is leszünk. Mindkét extra csak korlátozott számban használható.
Egyszerűsége ellenére a Polychromatic tisztességes munka, és mindenképp az igényesebb indie fejlesztések közé sorolandó. Látványvilága kellemes a szemnek, abszolút nem bántó, játékmenete pontos, könnyen és jól kezelhető. Sehol egy akadás vagy programhibából adódó elhalálozás. Külön ki kell emelni a zenét, ami remekül kiegészíti ezt az egészet, és kifejezetten kellemes élménnyé teszi a hosszabb távú játékot is. Apróság, de remek dolog, hogy a zene a játék indítását követően soha nem szakad meg, hanem folyamatosan szól. Ezt a játékot látni és hallgatni is nagyon kellemes!
Semmi újdonságot nem hoz a műfajba tehát a Polychromatic, és egyszerűsége miatt sokakat talán el is riaszt. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ehhez mérten az ára is rendkívül alacsony. Xbox One-on például csak ezer forint. Ennyiért egy kiforrott, szép, kiválóan játszható twin-stick shootert kapunk, ami tökéletesen hozza a műfaj alapjait, és nem bonyolítja túl felesleges „innovációkkal”. Ha másban nem is, ár/élmény arányban mindenképp ott a helye a legjobbak között.
Pro:
- Kellemes látványvilág;
- remek, folyamatos soundtrack;
- kiforrott játékmenet a legszórakoztatóbb játékmódokkal.
Kontra:
- Az alapokon kívül nem kínál semmi többet.
70
dreampage