Vissza az alapokhoz

Az utóbbi években a kétkaros lövöldözős játékok (idegen szóval twin-stick shooterek) műfaja egész kis szubkultúrát alakított ki magának, köszönhetően a független játékfejlesztés előretörésének. De az olyan klasszikusok által meghonosított műfajt, mint például a Robotron 2084, kétségtelenül a Geometry Wars sorozat keltette új életre, amely egyúttal mindent ki is hozott a zsánerből, amit lehet. Éppen ezért van nehéz dolga egy olyan fejlesztőnek, aki ebben akar nagyot alkotni. Az ismeretlen nevű Brushfire Games azért megpróbálkozott vele.

A Polychromatic nem játékmenetével próbál újítani, inkább a körítés az, ami kissé más mint máshol. A már említett Geometry Wars sorozat rikító neonfényei helyett a két amerikai fivér (igen, a fejlesztő „cég” két embert számlál) játéka pasztellszínekkel dolgozik, és az egész akciónak kissé rajzos hatást kölcsönöz. Emellett a zenei aláfestés is kiemelkedő, egészen más stílust képvisel, amit a „nagy testvér”.

Játékmódból mindössze hármat kapunk, ezek mindegyike közvetlenül a főmenüből érhető el. Az Endless, vagyis végtelen módban adott számú élettel kell minél tovább húzni az akciót, és minél magasabb pontszámot elérni. A Timed, azaz időre zajló módban végtelen életünk van, viszont csak két percünk, amit a hullámokban támadó ellenfelek kilövésével hosszabbíthatunk meg. Végül ott az egyéletes játékmód, amiben nincs semmi trükk, az első halálig küzdünk. Mindhárom módban kizárólag az elért pontszám a lényeg, amit könnyen összemérhetünk a világranglistákon barátainkkal, illetve a világ legjobbjaival.

Összegzés

Ennyi, és nem több, amit a Polychromatic kínál, hiszen ezen felül nincs, ami komolyabb motivációt jelentsen (esetleg a nehezebben megszerezhető achievementek). A játékmenet a műfajtól megszokott módon rendkívül egyszerű: a bal karral mozgunk, a jobb karral 360 fokban lőhetünk, ezen kívül pedig csak két segítségünk van, a korlátozott számú „bomba”, illetve a rakéta hajtás, amivel gyorsan odébb szökkenhetünk, és egy-két másodpercig sérthetetlenek is leszünk. Mindkét extra csak korlátozott számban használható.

Egyszerűsége ellenére a Polychromatic tisztességes munka, és mindenképp az igényesebb indie fejlesztések közé sorolandó. Látványvilága kellemes a szemnek, abszolút nem bántó, játékmenete pontos, könnyen és jól kezelhető. Sehol egy akadás vagy programhibából adódó elhalálozás. Külön ki kell emelni a zenét, ami remekül kiegészíti ezt az egészet, és kifejezetten kellemes élménnyé teszi a hosszabb távú játékot is. Apróság, de remek dolog, hogy a zene a játék indítását követően soha nem szakad meg, hanem folyamatosan szól. Ezt a játékot látni és hallgatni is nagyon kellemes!

Semmi újdonságot nem hoz a műfajba tehát a Polychromatic, és egyszerűsége miatt sokakat talán el is riaszt. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ehhez mérten az ára is rendkívül alacsony. Xbox One-on például csak ezer forint. Ennyiért egy kiforrott, szép, kiválóan játszható twin-stick shootert kapunk, ami tökéletesen hozza a műfaj alapjait, és nem bonyolítja túl felesleges „innovációkkal”. Ha másban nem is, ár/élmény arányban mindenképp ott a helye a legjobbak között.

Pro:

• Kellemes látványvilág;
• remek, folyamatos soundtrack;
• kiforrott játékmenet a legszórakoztatóbb játékmódokkal.

Kontra:

• Az alapokon kívül nem kínál semmi többet.

70

dreampage