Álomcsapat
Természetesen a párhuzamos világ felderítése közepette diákéletünkre is oda kell figyelni: a napról napra zajló játékban az iskolában a japán tanrendnek megfelelően vizsgák vagy épp osztálykirándulások vannak, ha pénzt akarunk, nem árt valami diákmunka után nézni, ötféle tulajdonságunkat fejleszthetjük, és persze ahogy említettem, a szociális hálózatunk gazdagítása is kiemelkedően fontos – arról nem is beszélve, hogy élvezetes – lesz. Ahogy az elődben, itt is a tarot kártya alapján elnevezve lesz 20 kiemelt kapcsolatunk, akik mindegyike egy kisnovellának megfelelő altörténetet hoz, sokszor egyáltalán nem kapcsolódva a központi történet eseményeihez. Mindenkivel rengeteg párbeszéden és tíz rangon át keresztül fejleszthetjük kapcsolatunkat, barátsággá, tiszteletté, netán szerelemmé.
[+]
A Persona 5, amint elődje, az időmenedzselésről szól: minden nap egy rakás időzónára van felosztva (a kora reggeltől az éjszakáig), de természetesen az alvás és az iskola ebből igen sokat elvesz. Délután és este azonban kapunk egy-egy szabad cselekedetet, ilyenkor lehet valamelyik ismerősünkkel bandázni, dolgozni, vagy egyszerűen olvasni, főzni, horgászni, fürdőbe járni, retro konzolon játszani, moziba menni. A kapcsolatok javítása a játék legjobb, legérdekesebb sztorijait adja, ráadásul mindenki egy rakás extra képességgel jutalmaz – a többi lehetőség pedig általában pénzt és/vagy tulajdonságfejlesztést eredményez, de néha mellékküldetéseket is szerezhetünk ezek során. Noha a játék csaknem egy teljes japán iskolai évet mutat be, így is rövidnek fogjuk érezni a rendelkezésre álló idő mennyiségét – főleg, mert egy rakás olyan nap van, amikor ilyen-olyan okokból nem áldozhatunk hobbijainkra és kapcsolatainkra.
[+]
A játék legalább 80, de inkább 100 órát emészt fel (én elég lassan haladtam, így 112 órát mutatott az utolsó mentett állás), és ennek a pokoli mennyiségű időnek jókora részét a diákélet és az azzal kapcsolatos dolgok teszik ki – a párhuzamos világban úgy a játékidő fele telik. A Persona 4 fő szabálya itt is érvényes: az időspórolás végett érdemes minden különálló dungeont egyben (illetve kettőben, hisz a főellenfelekre mindig egy későbbi napon kell lecsapni) végigküzdeni.
[+]
A körökre osztott harcok viszonylag egyszerű szabályok alapján működnek: a közelharci támadást, lövöldözést és a különféle elementálokba tartozó varázslatokat mindig úgy kell megválasztani, ahogy azt ellenfeleink érzékenységei diktálják. Így aztán a tüzes lényeket általában fagyasztani kell, az átkot szórókra Bless-sebzést kell kiosztani, a repülőket pedig lőni kell – de persze ez csak az első dungeonökben lesz ilyen egyszerű. Később a démonok már millió trükköt vetnek be, és persze ők is előszeretettel használják ki a mi sebezhetőségeinket. Merthogy minden karakterünkben is dolgozik egy ilyen démonszerűség – ezek a sorozatnak címet adó personák –, akik szépen fejlődnek, egyre erősebbé válnak, de mindenre egyszerre így sem lehetnek immúnisak.
[+]
Az egyes labirintusok sokkal változatosabbak lettek a Persona 4 kopár, randomgenerált járatainál; pontosabban a sztorihoz kapcsolódó járatok lettek így kidolgozva. Mementos néven kapunk ugyanis egy jó 60 szint mélységű, minden belépéskor újragenerálódó járatrendszert, ahol egyrészt tápolni lehet, másrészt pedig egy rakás mellékküldetést csak itt tudunk megoldani. A történethez kapcsolódó járatok azonban jóval trükkösebbek lettek: az egyik múzeumként jelenik meg, itt lézeres riasztórendszerek nehezítik az életünket, egy másik pedig kaszinó, ahol tényleges szerencsejátékok kapcsolódnak bele a dolgokba – a főellenfél itt például rulettel sorsolja ki, hogy ki és milyen bónuszt vagy máluszt kap.
[+]
A rendszer továbbra is remekül működik, igaz, amíg nem rázódunk bele a dolgokba, még a normál fokozat is nehéznek fog tűnni (minden büntetés nélkül változtathatunk a nehézségen), elsősorban azért, mert a sorozat hagyományainak megfelelően a varázserő, azaz az SP regenerálódása nem könnyű dolog. Ezzel mindaddig spórolnunk kell, amíg nem tudunk a dokinál olyan cuccokat vennünk, amelyek SP-regenerációt adnak – ezt követően viszont már nem igazán kell spórolnunk, amitől lényegesen könnyebbé válik a játék. Igaz, végtelenségig tápolni így sem lehet, hisz ha egy ellenfélnél már lényegesen magasabb szintűek vagyunk, töredék-XP lesz a jutalmunk.
Egy újítást kapunk csak – de mit is beszélek, hisz ez a Persona 2-nek is a része volt! A démonokkal való alkudozás tért vissza most a sorozatba: egy halálra sebzett, vagy egyszerűen földre vitt szörnyeteggel beszélgethetünk el, és ha kérdéseire jellemének megfelelő választ adunk, az csatlakozik hozzánk (míg társaink egy-egy fix personával vannak összekötve, főszereplőnk akár 12 ilyen lényt is magával cipelhet, mindig azt előidézve, amelynek képességére épp szükség van). Természetesen a közvetlen elődben megszokott démon-fuzionálás, két lény kombinálása egy harmadikká továbbra is jelen van, és bizony igen sok időbe és pénzbe kerül, ha mind a kétszázvalahány bestiát be akarjuk fogni, illetve ki akarjuk alkímiázni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
