Persona 5 Royal teszt

Élveztük először, élveztük másodjára, és most harmadszorra is megérkezett a Persona 5 – most már minden releváns platformra. De hát tudjuk jól: ismétlés a fantomtolvaj anyja!

Körbevesznek jóbarátok

Mindent tökéletesen elterveztem. Elvégre a Persona 5-öt végigjátszottam már 2017-ben (itt vannak akkori élményeim), majd amikor megjelent a sorozatra jellemző kibővített verzió, a Royal, abba is csak beleöltem újabb 80 órát (erről itt olvasható kritikám). Nem nagyon volt szükség rá tehát, hogy ismét, hogy harmadszorra is mélyebben belemerüljek ebbe a tokiói démontörténetbe. Azt terveztem, hogy afféle átirat-ellenőrzésként kipróbálom Xboxon a Game Pass szolgáltatás részeként „ingyen” elérhető verziót, majd egy kölcsönkért Switch-en megnézem, hogy miként fut a játék azon a platformon, és ezt követően a cikk gyakorlatilag meg is írja magát. Egy dologgal nem számoltam: azzal, hogy bizony a Persona 5 Royal van olyan jó, hogy harmadszor is elragadjon!

Az elmúlt héten tehát megint sikerült bő 30 órát ölni a színes kalandba, ami egyrészt azt jelzi, hogy a Persona 5 még 2022-ben sem romlott el, másrészt pedig azt, hogy az új verziók kifejezetten jól sikerültek. Xbox Series X-en a játék 4K felbontás mellett hozza a stabil 60 fps-t, és a PC-s verziónak is barátságosan alacsony a gépigénye – ez szerencse, hiszen ugyanolyan kevés beállítási lehetőséget kapunk, mint a tavaly megjelent Persona 4 Golden esetében. Switch-en is teljesen elfogadható a látványvilág és a teljesítmény: a 30-as tempó csak a nagyon intenzív csatáknál reccen meg, és dokkolva a képminőség is az egykori PS3-as kiadás felett van. Igaz, a dokkból kiemelve a gépet a felbontás láthatóan leromlik, de az elnagyolt, rajzolt textúrákat használó grafikai stílusnak szerencsére ez nem tesz olyan rosszat, mint egy realisztikusnak szánt játék esetében.


[+]

Ezek persze csak a technikai információk; ennél nyilván jóval fontosabb, hogy milyen maga a játék. Platformtól függetlenül ugyanazt az élményt kapjuk: a kibővített Royal-kiadást minden később kiadott kosztümmel és egyéb apró DLC-vel megfejelve. Akinek a figyelmét a videók vagy képek nyomán felkeltette a játék, és érdekelnék a részletek is, annak a korábbi, fent linkelt bemutatóinkat tudom ajánlani, de egy rövid összefoglalást természetesen innen sem lehet kihagyni.


[+]

A Persona 5 Royal tehát egy több szempontból tradicionális japán RPG, körökre osztott csatákkal, egyre növekvő tinicsapattal, és egy bő száz óra fölé nyúló történettel. A műfajtól megszokottaktól eltérően azonban nem valami fantasy vagy sci-fi birodalomban küzdünk majd idegen hódítók, sötét varázslók, netán amnéziás ikertestvérünk ellen, hanem a mai, modern Tokióban szállunk szembe az emberiség önmagából kitekeredett szennyével. Hőseink nagy része az átlagból ilyen-olyan okok miatt kilógó gimnazista, akik a meggonoszodott szívű alakokkal – először például a perverz, önimádó tesitanárral – veszik fel a harcot; no nem a valódi világban, hanem az ellenfelek által épített elmepalotákban.


[+]

A harc azonban nem minden: a játékidő jelentős részét ugyanis (néma és általunk elnevezhető) főszereplőnk iskolai és szociális életének menedzselése teszi ki. A sorozat hagyományainak megfelelően a fontos ismerőseinkkel való viszonyunkat külön minitörténetként, általában tíz eltérő szintre bontva vezeti a játék, de ezek mellett a tanulástól a sorozatnézésig, a diákmunkától a moziba járásig, a keresztrejtvény-fejtéstől a fürdőkben lazításig szinte végtelen lehetőségünk lesz szabad óráink eltöltésére. A kiváló, a Royal verzióban sokkal játszhatóbbá tett harcrendszer élményei, illetve a japán diákélet által kínált lehetőségek tökéletesen illenek össze, és ez a furcsa, de kiválóan működő kettősség adja a sorozat – és az ötödik rész – varázsát. És ezt már végre azok is átélhetik, akiknek nincs PlayStationje!

A Persona 5 Royal most PC-re, PlayStation 5-re, Switch-re és Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

A Persona 5 már kétszer bizonyított, és fantasztikusan stílusos világa most még több ember számára vált elérhetővé. Bár eleinte, az első tíz órában nagyon fogja a játékos kezét, szerencsére később megenyhül a szigor, és – noha a sztori által diktáltaktól radikálisan eltérni nem lehet – sokkal szabadabban élhetjük az átlagos japán démonvadász tinik életét!

A Persona 5 Royal legjobb pontjai:

  • Kiválóan sikerült átiratok;
  • nagyszerű harcrendszer;
  • magával ragadó szociális élet;
  • elképesztően jó zenék és tálalás.

A Persona 5 Royal leggyengébb részei:

  • Az eredeti történet második fele kicsit leül.

Bényi László

Azóta történt

  • New Tales from the Borderlands teszt

    2014-ben kapott narratív kalandjátékos mellékszálat a Borderlands-univerzum, és a Telltale fejlesztői akkor fantasztikusan birkóztak meg a kihívásokkal – de ezt a felvonást nem ők készítették.

  • Star Ocean: The Divine Force teszt

    Új hét virradt, ami ismét a Square Enix egy régi szériájának feltámasztásával járt. A Star Ocean-széria utóbbi részei borzasztó rosszak voltak, a cél ezek felülmúlása és a régi sikerek visszahozása volt.

  • Shadows Over Loathing teszt

    Pálcikafigurákkal és hússal a kozmikus horror ellen, avagy a West of Loathing teljesen váratlanul kapott egy igen hasonló szellemiségű folytatást.

  • One Piece Odyssey teszt

    A világ egyik legnépszerűbb mangája lassan, de megállíthatatlanul halad a végkifejlet felé – a legújabb játékban viszont Luffyék a múltba utazva kalandoznak.

Előzmények

  • Various Daylife teszt

    Miként sül az el, ha a Square Enix három évvel az eredeti mobilos megjelenést követően átírja konzolra furcsa fantasy életszimulátorát? Most ez is kiderült.

  • Valkyrie Elysium teszt

    13 éve jelent meg a legutolsó nem-mobilos Valkyrie-játék, és még régebben az utolsó epizód, ami nem volt mellékszál. A Square most váratlanul felélesztette a régi kedvencet.

  • The Excavation of Hob’s Barrow

    Pár héttel a Return to Monkey Island után egy újabb minőségi point ’n’ click kalandjáték érkezett – ezúttal teljesen más hangulattal. Van merszed feltárni az ősi síremléket humor nélkül is?

  • The DioField Chronicle teszt

    Szinte hónapról hónapra érkeznek a Square Enix legfeljebb közepes méretű játékai – a DioField Chronicle például az RTS-ek és az RPG-k házasságából született furcsaság.