Sírrablók

„Amikor felkeresünk egy múzeumot, ott szépséget és igazságot keresünk – tulajdonképpen életünk értelmét.” – Maira Kalman

Mit várunk egy játékgyűjteménytől, ha ott van a címében a múzeum szót? Én, ha nem is valami fennkölt, a digitális lehetőségeket maximálisan kihasználó ünneplést, de azért valamiféle tiszteletadást mindenképp. Némi erőfeszítést a ROM-ok összelapátolásán túl is. Már csak azért is, mert a világ legnevesebb múzeumjaitól eltérően a Namco válogatáslemezei nem kifosztott kultúráktól elrabolt idegen műtárgyakkal ékeskednek, hanem szó szerint a saját múltjukat prezentálják. Azt meg csak tiszteli az ember, nem? Amikor tehát megjelenik a Pac-Man Museum +, a Namco történelmi Museum-szériájának jubileumi 25. epizódja, akkor azt azért elvárnám, hogy a témában minden bizonnyal gyakorlott kurátorok bemutassák az igazi klasszikusokat, az alig ismert egzotikumokat, illetve, hogy a játékok puszta ömlesztésén túl valami 2022-höz illő módon szórakoztatva tanítsák azokat, akik a régi programokon túl valami extrára is vágynának.

„Minden múzeumnak rendszeresen meg kell újítania kollekcióját, de ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani a legfontosabb régi művekről.” – David Rockefeller

Az elmúlt 42 év során 60-nál is több Pac-Man-játék jelent meg – egész biztosan nehéz dolga volt tehát az illetékeseknek, amikor ez 14-re kellett szűkíteniük. Na de várjunk csak: miért is kellett egész pontosan 14-ben limitálni a játékok számát? Válasz nyilván nincs. Kiindulási alapként természetesen a nyolc évvel ezelőtti pluszmentes Pac-Man Museum szolgált, amely összesen tíz játékot tartalmazott. Néhány érthetetlen változtatás (a Pac-Attackból most nem a Mega Drive-kiadást, hanem a SNES-verziót kaptuk meg – ráadásul valami bizarr módon a japán verziót) mellett a legnagyobb különbség az, hogy Ms. Pac-Mant most az utolsó pixelig kipurgálták a kollekcióból. Nemhogy ikonikus saját játéka nem érhető el (feltehetnénk a kérdést, hogy így mennyit is ér egy Pac-Man Museum, de hát még nem vagyunk a cikk végén), de három további játékba is belenyúltak a jogászok által sürgetett fejlesztők, hogy átrajzolással és átnevezéssel eltüntessék a karakter minden látható jelét.

[+]

Szerencsére a pocsék, ma már alig-alig játszható Pac-Man-újragondolások (Super Pac-Man, Pac & Pal, Pac-Mania) hiánytalanul itt vannak. Ezek olyan programok voltak az eredeti játék tényleg korszakos sikerét követően, amelyek mind annyira akartak különbözni a nagyszerű mintától, jószerivel semmi élvezetet nem kínáltak. És ha már felsorolásban vagyunk, hát nem mehetünk el a Pac-Land mellett sem, amely mindössze egy évvel korábban jelent meg a Super Mario Bros.-nál, de játékmenete alapján ezt sosem mondanánk meg róla – kipróbálás alapján mindenki sokkal régebbinek gondolná.

[+]

Igen sokáig tartott, igen sok pénzbe került, és igen sok játéktermi kabinettel növelte a szeméttelepek tartalmát, de végül a Namco is rájött, hogy az eredeti Pac-Man nem véletlenül lett sikeres. Végre megszületett a várva-várt döntés: nincs több labirintusjáték, a világszerte ismert karakter eztán más műfajokban mérettetik meg. Ehhez rögtön minőségi partnereket is kerestek: a Pac-Attack fejlesztését a nem sokkal később explicit módon az igénytelenség és az ótvar minőség miatt bezárt amerikai belső stúdió, a Namco Hometek vállalta el, a Pac-In-Time pedig a francia Kalisto műve volt, akik ehhez egy saját, közepes játékukat rajzolták át.

[+]

A csomag tagja még a Pac-Man Arrangement (rögtön két verzióval, hogy könnyebb legyen a 14-es limitet elérni), a Pac-Motos (egy ’85-ös játéktermi játék, a Motos átrajzolt verziója), illetve a Pac ’n Roll Remix. Utóbbi megér egy bővebb kitérőt is, mert kiválóan mutatja be a Pac-Man Museum + által kapott törődést. Az eredeti Pac ’n Roll még DS-re jelent meg, és egy gyűjtögetéssel teli trükkös platformjáték volt, amelyben a kihívást és az extra élményt a sárga gömböc különleges, érintőceruzás kontrollja biztosította. Ezt a játékot később átírták Wii-re, mozgásérzékelős irányítással, és ha már ott voltak, hát kivágták belőle a sztorit, három teljes világot, a gyűjtögetnivalók nagy részét, egy játékmódot, valamint az extra kihívást jelentő pályákat. Ezt a megtépázott maradékot ültették most át hagyományos kontrollerre, végleg eltüntetve ezzel a játékélmény legutolsó szilánkjait is.

[+]

„Azért vannak múzeumok, hogy mindenki lássa, hogy honnan jöttünk és hová jutottunk el.” Lois Lowry

Aki esetleg számolta a játékokat, az tudja, hogy három további műtárgyról nem esett szó. Az egyik a Pac-Man 256, amely ugyan mobilon, érintőképernyővel működik igazán jól, de természetesen konzolon is remek szórakozást nyújt – valószínűleg pont ezért is érhető el már hat éve e platformokon. (Rendben, Switch-en eddig nem lehetett kipróbálni.) Ott van aztán a Pac-Man Championship Edition. Nem tévedés: megint nem az objektíven – igen, objektíven! – jobb DX-kiadást sikerült kiállítani a múzeumban, hanem a jó-de-nem-nagyszerű alapverziót. Még ha ez lenne az egyetlen komoly gond ezzel a kompilációval, az is egy igen komoly probléma lenne – ráadásul teljesen érthetetlen is. Az utolsó játék a gyűjteményben a Pac-Man Battle Royale, egy elsősorban négyfős multiplayer csatákra kidolgozott játéktermi kabinet – ennek versengős alapötlete teljesen jó, de mivel e játékkal sem lehet online játszani, az igazi négyfős élményt vélhetően kevesen fogják majd kihasználni.

Múzeumban lenne a helye

„Ami a világon talán a legtöbb ostobaságot hallja: egy festmény a múzeumban.” Edmond de Goncourt

Egy videojáték kritikájában csak ritkán van helye a hiányzó dolgok felhánytorgatásának. Úgy érzem azonban, hogy egy ilyen gyűjteménynél nem tartozik az ördögtől származó dolgok közé, ha megemlítek néhány dolgot, amelyekkel sokkal, de sokkal teljesebb lehetett volna a Museum +. Ott van például a játéklista: rendben, értem, hogy megint pereskedés van Ms. Pac-Man körül, így azt az egész hatalmas problémakört hagyhatjuk a szőnyeg alá söpörve létezni, nem kárálok ezen tovább. De ha már ott vannak az alig ismert és alig játszható játékok a pakkban (nem, nem szóviccelünk), miért nem kaptuk meg a Baby Pac-Mant, azt a furcsa flipper-videojáték hibridet? Vagy ha már az obskúrus játékok közül merítünk, miért nincs itt a Professor Pac-Man? Oké, az sem volt jó, de így is több élményt hozott a világba, mint a Pac & Pal! És hol van a Pac-Man 2, az egyetlen számozott folytatás?! Miért nincs itt a Pac-Man Vs.? Oké, erre pont tudom a választ: senki nem akart hozzá online módot programozni… De hol van a Pac-Man World-trilógia és hol vannak a Ghostly Adventures-játékok? Azok sem váltották meg a világot, de hozták az elfogadható minőségű platformjátékot, és mint ilyenek, a Pac-Land mellé kényelmesen odafértek volna.

[+]

„A múzeumok temetők.” Bob Dylan

Van tehát 14 Pac-Man játékunk, illetve, ha nagyon precízen akarunk fogalmazni, a múzeumban 11 Pac-Man-játék, két darab Pac-Man Arrangement, és egy átrajzolt Motos kapott helyet. Ezt a Museum + megpróbálja diegetikus módon bemutatni, minden idők legszomorúbb virtuális játéktermében kiállítva a hét játéktermi automatát, illetve egy tévét, amin a hét konzolos játék indítható el. Az induláshoz 500 zsetont kapunk, de szerencsére nincs mikrotranzakció: általában minden menet után kapunk legalább két-három újabb érmét, így adósságba nem tudjuk verni magunkat. Az egyes játékokhoz különféle kihívások tartoznak ugyan, de mondjuk online toplisták, save state lehetőségek, netán visszatekerés már nincsenek. A játékteremhez vásárolhatunk mindenféle extra kiegészítőket – bútorokat, plusz kabineteket, tapétákat és hasonlókat – de ez engem cseppet sem vonzott: olyan lehangoló a tálalás, hogy semmi kedvem nem volt még ezzel is szöszölni.

[+]

És ahogy már többször is utaltam rá, a múzeum nevet abszolút nem érdemli ki a játék. A Namco 1990 óta ad ki mindenféle programgyűjteményeket, de most sikerült kiemelkedően fapadosat alkotniuk. A játékokról csak egy irritálóan rövid leírást kapunk, nincsenek képek a fejlesztésről, vagy akár az eredeti automatákról, nincsenek itt az eredeti Pac-Man design-dokumentumok, nincs válogatás a millió merchandise-ból, nincsenek itt a fotók 1980 valódi Pac-mániájáról, és nem lehet megnézni a rajzfilmeket sem. Nem kérek sokat, nem várok el direkt ide forgatott videókat vagy bármi mást, ami tényleges pénzbe kerülne (egyébként miért is nem várok el ilyesmit egy fizetős terméktől?!), de néhány galériát csak le lehetett volna programozni az idő alatt, amíg a grafikusok átrajzolták Ms. Pac-Man sprite-jait.

[+]

„A múzeumnak olyan helynek kell lennie, ahol az ember elveszíti a fejét az élményektől.” Renzo Piano

Sok panaszom volt, és kevés dicsérő szavam. Lehet, hogy valaki szerint túl szigorú vagyok. Lehet – két negatív mondanivalóm azonban még így is hátravan. Az egyik egy egyszerű, de kritikus programhiba: a Pac-In-Time első pályáján nem nyílik ki a kijárat, így a játék fennmaradó 99%-át nem tudtam elérni. A második szintén egyszerű dolog: a program néha megakad, furcsán szaggat, mégpedig minden hardveren. A témához értők szerint ezért a Unity engine-ben levő programhiba a felelős. Ezt készséggel elhiszem, ez valóban jól ismert, régi hiba ebben a motorban. Viszont még ennek tudatában sem tudom elfogadni, hogy egy 40 éves játék pillanatokra meg-megáll egy Xbox Series X-en – márpedig a Super Pac-Man pontosan ezt teszi, akárhányszor indítom el. Nem mindegyik játék szaggat, sőt, a legtöbb tökéletesen fut – de ezt valahogy nem tudom letaglózó pozitívumnak értékelni. Ez a lehető legalapvetőbb dolog, és nem valami bónusz.

„Egy múzeum nem ereklyék, hanem ötletek gyűjteménye.” Jeanie Kahnke

Biztos vagyok benne, hogy a Pac-Man Museum + fejlesztői ennél jobb munkát akartak letenni az asztalra. Nem akartak ők sem gyengécske játékfelhozatalt vagy ízetlen körítést, és arra is fogadni mernék, hogy főleg nem vágytak szaggató játékra. Ők biztos tudják, hogy a büdzsé volt-e kevés, vagy a fejlesztésre kapott idő volt szűkös; hogy ki volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy a menüként szolgáló ócska játékteremre kell fordítani jószerivel minden fejlesztési energiát. Mindez azonban nem változtat a végeredményen: ez nem egy, Pac-Man története előtt meghajló kegyeletteljes tiszteletadás, hanem egy jobbára random tartalmú, még az emulációt sem tökéletesen végző ROM-gyűjtemény. Kíváncsi leszek, hogy ezt 2030-ban, a sárga ikon 50. születésnapján is le kell-e majd ugyanezt írnom.

A Pac-Man Museum + PC-re, valamint PlayStation, Switch, illetve Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Némi jóindulattal igaz: 14 Pac-Man-játék van a gyűjteményben, amelyeket egy némileg gamifikált, de élvezetesnek nagy túlzással sem nevezhető játéktermes körítéssel próbálhatunk ki. Itt van az eredeti, és itt van a széria egyik legjobb darabja, a modern Pac-Man 256, de ezen túl nem nagyon van minek örülni: az emuláció több játéknál hibás, a válogatásba ordító hiányosságok mellett a franchise leggyengébb darabjai is bekerültek, ráadásul a program múzeumként még a minimumot sem hozza. És hol van az online multiplayer?!

A Pac-Man Museum + legjobb vonása:

• Pac-Man 256

A Pac-Man Museum + leggyengébb pontjai:

• Super Pac-Man
• Pac-In-Time
• Pac-Land

Bényi László