Egy ötletből izmos kis konzol
A közösségi finanszírozási modell első nagy sikertörténeteinek egyike az Ouya indulását anyagilag megalapozó a Kickstarter kampány ami 2012 nyarán, egy hónapos futamideje alatt a célul kitűzött 950 000 helyett több mint nyolc és fél millió dollárnyi támogatást gyűjtött össze. Hatvanháromezernél is több adományozó találta annyira vonzónak az android operációs rendszerre, mobiltelefon alkatrészekből épülő olcsó otthoni konzol és az ingyen kipróbálható játékokat kínáló saját áruházi felület ötletét, hogy anyagilag is hozzájáruljanak a tervek termékké válásához. A fejlesztők számára még 2012-ben átadták, illetve postázták az első készülékeket, aztán részben az ő visszajelzéseik alapján módosított konzolokat és irányítókat – az eredeti ütemtervnél kicsit később – 2013 márciusában kezdték kiszállítani a kickstarter kampányban a 99 dolláros árat már korábban kifizető támogatóknak. Az Ouya nyílt forgalmazása pedig 2013 június 25.-én kezdődött el. A hatalmas lelkesedéssel induló történet itt vett fordulatot, és bár a gyártó nem közöl hivatalos eladási adatokat, a fejlesztői visszajelzésekből hamar bizonyossá vált, hogy nem csak a néhányak által várt forradalom maradt el, de az Ouya-ból jóval kevesebb fogy, mint a nagyságrendekkel drágább konzolokból.
Pedig a hardverrel nincs semmi gond, sőt az Ouya a szintetikus tesztek szerint, ha nem is látványosan, de egy kicsit jobban teljesít az azonos vagy nagyon hasonló elemekből épített mobiltelefonoknál és tableteknél, vagyis a 2013 első félévében piacra került csúcskategóriás készülékekkel abszolút partiban van. Ebben minden bizonnyal szerepe van annak is, hogy az optimalizálást végző mérnököknek nem kellett szem előtt tartani az energiagazdálkodási szempontokat, mint az akkumulátoros üzemre tervezett eszközöknél, de ettől még el kell ismerni, hogy jó munkát végeztek. A készülékház formájára sem lehet panaszkodni, kis mérete ellenére az Ouya igen mutatós darab. Irányítójával viszont már messze nem vagyok ilyen elégedett. A controller valahol félúton van az Xbox filigrán és a PlayStation vaskosabb irányítói között, ezzel azonban nem előnyeiket, hanem hátrányaikat sikerült egyesíteni. Két markolata ahhoz túl széles szögben nyílik, hogy a két tenyér közé szorítva lehessen használni, de nagyobb szög kéne, hogy a gyűrűs- és kisujjal kényelmesen rá lehessen markolni. Persze a kényelem relatív és nem állítom, hogy ne lenne olyan játékos, aki tökéletesen a kezébe tervezettnek találja az Ouya vezérlőjét. Kezelőszervei közöl a d-padra sokan panaszkodnak, ami a nálunk járt darab esetében is produkált hibákat, ellenben a középrészen lévő érintőfelületre maximum a túlzott érzékenység miatt lehet panasz, de ezen a beállítási menü mélyére ásva lehet állítani.
A valódi használat sem tárt fel komoly hibákat – legalább is a hardver oldaláról –. Az Ouya-ra szabott android operációs rendszer kezelése pedig még annyi hozzáértést sem kíván, mint az okos telefonok használata. Az egyértelmű szöveges menüt csak a részletesebb beállítási lehetőségekhez kell elhagyni egy a telefonokról ismerős felületre lépve, ha valaki ennek szükségét érzi. Az egyedi operációs rendszer egyetlen a telefonos androidhoz felhasználói élményhez hasonlítva egyetlen szembeszökő negatívuma, hogy a játékok futtatása kizárólagos jogokat élvez, még egy kósza letöltés sem futhat a háttérben. Így valóban a maximális teljesítmény jut a játékoknak – ami akár pozitív vonás is lehetne –, de nem lehet egy korábban már letöltött címmel elütni az időt, míg a kiválasztott új játék(ok) megérkeznek a konzolra – ami elég bosszantó –.
A buherátorok számára érdekes lehet, hogy nincs lezárva sem az operációs rendszer sem a bootloader, amit magyar nyelvű kezelőfelület hozzáadásától az egyedi ROM telepítéséig mindent lehetővé tesz. Annak, aki csak játszani akar az androidos konzolon, persze nem kell ilyesmihez értenie vagy telepítgetéssel foglalkoznia. Az első indításnál csupán a felhasználó Ouya fiókjába kell belépni – vagy „röptében” létrehozni – és máris lehet válogatni a játékok és alkalmazások között. Pontosabban abban az esetben, ha nem kábelen kapcsoljuk az otthoni hálózathoz, akkor első lépésként a wifi jelszavát kell megadni, de ennél több tényleg nem kell a játékhoz. És az eddig egészen örömteli történetbe itt kezd üröm vegyülni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
