Bevezető

Az alábbi írás egy olvasónk által beküldött cikk, így tartalma nem feltétlenül egyezik a Gamepod.hu szerkesztőinek véleményével.

Ahogy az a főcímben is látható, ez az írás abból a célból készült, hogy a Driver: San Francisco című autós játékot mutassam be egy könnyedebb hangvételű cikkben. Ez alatt azt értem, hogy ez nem egy szokványos játékteszt kritikus szemmel, inkább úgy lehet felfogni, mint egy játékos beszámolóját, vagyis pontszámokat senki ne keressen a végén!

Maga a játékprogram 2011-ben látta meg napvilágot a Ubisoft jóvoltából, egészen pontosan a munka nagy részét a Ubisoft Reflections stúdió végezte, a munkálatokba több másik Ubi stúdió is besegített. A Reflections csapat felelt a Driver franchise korábbi epizódjaiért is, így tapasztalatból nem volt hiány. A szoftvert szokatlanul hosszú ideig, nem kevesebb, mint 5 évig fejlesztették.

A bemutatóban a játék steames változatát veszem górcső alá, amely nem kevesebb, mint 9 nyelvet támogat. A nyelvi támogatás nem csak feliratot, hanem a szinkront is magába foglalja. A következő nyelvek közül válogathatunk: Angol, Francia, Német, Olasz, Lengyel, Orosz, Spanyol, Dán, Holland, Norvég, Svéd
Itt rögtön rá is térnék a játék egyik kellemes tulajdonságára, nevezetesen arra, hogy a főmenüben a beállításoknál külön, egymástól függetlenül tudjuk beállítani a szinkront és a felirat nyelvét. Ez egy piros pontot érdemel, hiszen akár nyelvtanulás vagy nyelvgyakorláshoz igen hasznos lehet.

A PC verzió a konzol kiadások után több hónapos csúszással, 2011 szeptemberében jelent meg és azóta a fejlesztők 4 db javítócsomagot hegesztettek hozzá, így 1.04 a szoftver aktuális verziószáma. Ha a realitások talaján akarunk maradni, akkor nem túlzás kijelenteni, hogy további javítócsomag már egyáltalán nem várható, hiszen az 1.04-es patch 2012 januárjában jelent meg és azóta már másfél év is eltelt, ráadásul az E3 után tudni lehet, hogy a Reflections stúdió a „The Crew” című projekten dolgozik már.

Ahhoz, hogy játszani tudjunk vele, mindenképp szükség lesz egy Uplay fiókra. Amint elindítjuk a programot Steam-en belül, az elindítja a Uplay klienst, ahová be kell jelentkezni, majd ezt követően indulhat is a móka. Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, összegezzük röviden, tömören a játék alapadatait:

Cím: Driver San Francisco
Megjelenés: 2011
Platformok: Xbox 360, PlayStation 3, PC
Műfaj: arcade, open-sandbox jellegű autós játék
Aktuális verziószám: 1.04
Támogatott nyelvek teljes hangtámogatással és felirattal: Angol, Francia, Német, Olasz, Lengyel, Orosz, Spanyol, Dán, Holland, Norvég, Svéd

Sztori és irányítás

Sztori

A játék sztorija sokak szemében nem valami ütőképes és egyben felejthető. Az tény, hogy láthattunk ennél sokkal izgalmasabb történeteket, de ennek ellenére ez is teljesen rendben van. Főhősünk, akit alakítunk John Tanner egy rendőr, aki Charles Jericho-t, egy veszélyes bűnözőt és egyben legfőbb ellenségét üldözi. John rögtön a kezdéskor egy súlyos karambol következtében kórházba kerül és ez alatt Jericho egy titkos tervet eszelt ki. E terv részleteit szép lassan szedjük össze a végigjátszás során, apró információmorzsákból összeáll majd a teljes kép. Ezt az adagolást nagyon ügyesen megoldották, végig fenntartja a játékos érdeklődését, hogy vajon mi a terve Jericho-nak.
Ami a sztorinál egy nagy piros pontot érdemel, hogy olyan, mintha egy akció-vígjáték filmet néznénk, legalábbis olyan hangulatot áraszt. Itt tudni kell rólam, hogy én nagyon nem szeretem a rendőrös-bűnüldözős filmeket, de ebben a játékban úgy alkották meg, hogy minden átvezető animációt örömmel és kíváncsian néztem végig. Itt valószínűleg szerepet játszott az is, hogy a szereplők nagyon szimpatikusak, főleg társunk Jones, akinek nagyon sok poénos beszólása van.

(Szép kis Diablo VT, sokaknak ismerős lehet például a NFS 3-ból)

Irányítás

Egy autós játékban kritikus fontosságú szerepet tölt be, hogy milyen irányítani a járműveket. Bátran állíthatom, hogy a Reflections csapata itt jelesre vizsgázott. Az irányítás nagyon egyszerű lett, kezdetben néhányan talán furcsának és szokatlannak találják majd, de nagyon hamar, akár néhány perc után könnyedén megtanulhatjuk problémamentesen kezelni a gépkocsikat. Elkötelezett PC-s játékos révén én billentyűzettel játszottam végig az egészet, így nem tudok nyilatkozni arról, hogy gamepaddel és kormánnyal milyen élmény vele játszani, de azt biztosan kijelenthetem, hogy a billentyűzetes irányítással az égvilágon semmi gond nincs, nagyon precízen eltalálták, egyáltalán nem nehéz.
Értelemszerűen kezdetben gyengébb és kicsit nehézkesebben irányítható autók állnak a rendelkezésre. A különböző autók mind máshogy viselkednek, például egy utcai családi autóval nehezebben tudunk manőverezni a sűrű forgalomban, mint egy szuper-sportkocsival. Ezen felül egy aszfaltra tervezett gépjárművel földes-úton rendesen szenvedni fogunk, míg egy off-road géppel már jóval könnyebb dolgunk lesz.
Ne felejtsük el, hogy a játékban nem kevesebb, mint 170 darab, licencelt jármű kapott helyet és mindegyikük részletesen ki van dolgozva kívül-belül, amiért hatalmas dicséretet érdemel a csapat.

(Látjátok a kék autót? Nem csak én parkolok a járdán.)

M.I. és a Shiftelés

M. I.

A mesterséges intelligenciáról is csak jót tudok írni, nincs vele semmi gond. A gép által irányított sofőrök egy balesetnél igyekeznek rögtön kikerülni a pórul járt járműveket. Ha pedig a shift opciót (erről egy bekezdéssel később) alkalmazva mondjuk egy teherautóval eltorlaszoljuk az utat és visszapattanunk saját gépjárművünkbe, a teherautó sofőrje (kik már nem mi vagyunk) azonnal megpróbál visszaállni a forgalomba, megszüntetve ezzel a mesterséges úttorlaszt. Ha pedig szembe megyünk a forgalommal, a gép megpróbál kikerülni minket egy hirtelen kormánymozdulattal vagy – ha például nem tud hova kitérni – állóra fékezi a járművet.

(A bicikli tulajdonosa nem fog örülni)

A „Shift” opció

Ez előző bekezdésben megemlítettem a shift nevű dolgot. Ez jelen esetben nem a klaviatúra azonos nevű billentyűjét takarja, hanem egy játékelemet, amire gyakorlatilag a program épül. Ugye emlékszünk, hogy a főhősünk kórházba került és kómában van. Ezt kihasználva a várost madártávlatból is megfigyelhetjük és a városban mászkáló összes járműbe egy gombnyomással bepattanhatunk. Ez úgy működik, hogy ha épp furikázunk egy autóval és megnyomjuk a Shift billentyűt a klaviatúrán (ez az alapértelmezett kiosztása), akkor az idő és mozgások drasztikusan lelassulnak és választhatunk, hogy mely másik járműbe szeretnénk „átszállni”. Miután kiválasztottuk a nekünk szimpatikus járgányt, csak megnyomjuk a bal egérgombot és máris megtörtént a csere. Itt gyakorlatilag a kiválasztott jármű sofőrt szálljuk meg, az ő testét vesszük kölcsön. Ezzel a módszerrel a városban bármely gépkocsiba átszállhatunk, amelyik csak megtetszik az amúgy is elég sűrű forgalomban, legyen az szokványos utcai családi autó, egy sportkocsi, városi busz, tűzoltóautó, vontató, vagy bármi más, mindet korlátlanul vezethetjük. Ez a játékelem fantasztikusan megdobja a játékélményt, hiszen sosem ül le az egész, mindig lesz olyan járgány, amit szívesen kipróbálnánk. Ne feledjük, hogy 170 db licencelt gépjármű közül válogathatunk, szóval nem fogunk unatkozni. Később kiderül, hogy nem csak mi rendelkezünk a shift képességgel.
A játék gyakran épít erre a funkcióra, a legtöbb küldetéshez elengedhetetlen, de egy céltalan városi autókázásnál egyáltalán nem kötelező használni, sőt, sok olyan küldetés van, ahol kimondottan nincs is lehetőségünk használni, tehát nem estek át a ló túloldalára.

(Repül minden)

Grafika és audio

Technikai rész

A játékot a Ubisoft Reflections készítette több külső stúdióval együttműködve, de tudni kell, hogy a PC verzióért a Ubisoft ukrán stúdiója (Ubisoft Ukraine) felelt. A legtöbb tapasztalt PC játékos itt joggal fogná a fejét, hiszen ez a csapat sajnos nem a jó PC portokról híres, inkább ellenkezőleg. Öröm az ürömben, hogy a Driver San Francisco esetében azért viszonylag korrektnek mondható portot sikerült összerakniuk. A játék motorja piszok gyors, egy nagyon gyenge gépen is szépen tud futni a program akár 60 FPS-el is. Én például a játékot egy 64 bit széles memóriabusszal ellátott, tehát játékra szinte teljesen alkalmatlan Radeon HD 5470M típusú VGA-val játszottam végig és ezen 60 FPS-t produkált 1280×800 felbontásban, igaz, a részletesség minimumon volt. A grafikai beállítások nem árasztanak el minket, csupán a legalapvetőbbek szerepelnek, mint például felbontás, részletesség, v-sync, élsimítás. A látvány szerintem egyáltalán nem rossz, sőt az autók nagyon szépek és a kerék körül gomolygó füst sem lassítja be semennyire a játékot. Az egyetlen negatívum amibe tényleg bele lehet kötni grafika téren az az, hogy a világítást kicsit elrontották, ugyanis a konzolos verziókhoz képest meglehetősen sötétebb lett az egész, de nem vészes, ettől még gond nélkül lehet játszani vele.

(Szegény Lamborghini Murcielago nem ezt a sorsot érdemelte)

A fizikát csak dicsérni lehet, ugyanis szinte minden tereptárgya rombolható vagy elmozdítható. Kidönthetünk lámpaoszlopokat, szétzúzatjuk a buszmegállókat, felboríthatjuk a kukákat és postaládákat, melyek tartalma (általában sok papír) az utcára kerül, vagy ha egy utcai tűzcsapot sikerült eltávolítani a helyéről, akkor több méter magasra tör fel a vízsugár. Ezek az apró dolgok hatalmas mértékben képesek megdobni a játékélményt. Az összes jármű törik, egy kisebb koccanásnál lehet, hogy csak a lámpák törnek ki, de egy nagyobb ütközésnél már jóval komolyabb károkat is elszenved a gépjármű. Nyilván itt is érvényes, hogy egy városi busz jóval több ütközést elvisel, mint egy kisebb családi autó. :) A fizikánál még arra is figyeltek, hogy a fűszálak elhajlanak ha rájuk hajtunk, vagyis még ütközésszimulációt is kapunk. Olyan is előfordulhat, hogy a járdán parkoló bicikliket elgázolva azok több darabra esnek szét.
Ami időnként esetleg hiányérzetet kelthet még az a napszakváltás és a különböző időjárási viszonyok hiánya. Ezt úgy kell érteni, hogy a játékban mindig süt a nap és mindig fényes nappal van. Néha rendesen beborul az ég, de eső nem fog esni.
A hangokat sem érheti panasz, a 170 darab járműnek különböző hangja van, a járókelők kiabálását is hallani amikor félreugranak előlünk a járdán, a szereplők szinkronhangjai is kiválóak. Ezen felül azt is szépen hallani, amikor autónkkal az aszfaltról letérünk egy macskakövezett részre, akkor halljuk a guminak azt a jellegzetes darálós hangját. A zene viszont egy olyan pont, ami számomra egyáltalán nem tetszett. Van több tucat dal a játékban, de engem mind nagyon idegesített, így a zenét én ki is kapcsoltam. Másnak persze lehet, hogy tetszeni fognak, ez túlságosan szubjektív dolog, így nem is pazarlok erre több szót.

(Megy a kuka vándorútra)

Játékmenet

Játékmenet

Ez az a rész, ahol a játék igazán büntet. Van egy hatalmas, szabadon bejárható területünk, 170 db licencelt jármű, tonna számra küldetések. A küldetések (hívjuk inkább feladatoknak őket) ráadásul igen változatosak, van köztük hagyományos verseny, időre menő furikázások, van olyan, ahol egy fedett parkolóban kell bizonyítani vezetési képességeinket. Van olyan, hogy egy vezetési oktatót kell szívroham közeli állapotba hoznunk, de olyan is van, hogy meghatározott darab tereptárgyat/buszmegállót kell adott időn belül megsemmisíteni. Attól, hogy egy feladatot megcsináltunk, az a végrehajtás után is elérhető lesz, nem tűnik el, így akárhányszor megcsinálhatjuk, de ez csak a mellékküldetésekre vonatkozik, a sztori előrehaladásáért felelős főküldetéseket egyszer abszolválhatjuk. Ha valaki nem akar feladatokkal foglalkozni, nem kell, természetesen van szabad autókázás is (free-roam). Mivel én már végig vittem a sztori szálat, ez utóbbit űzöm, vagyis fogok egy szimpatikus autót aztán szórakozok kicsit a városban vagy megteszek 1-2 kört az autópályán 300 km/h átlagtempóval. A szabad autózásban értelemszerűen mindenki azt csinál, amit akar. Ha úgy tartja kedvünk, akkor szimplán gyakorolhatunk, szétzúzhatjuk a tereptárgyakat, átrendezhetjük egy utca képét vagy ijesztgethetjük a járókelőket a járdán, legyen az aktatáskás öltönyös emberke vagy bevásárlásból hazaigyekvő nagymami. Felhajtva a járdára a járókelők lelkesen ugrálnak félre előlünk miközben eldobják nagy csomagjaikat, táskáikat és ijedtükben kiabálnak egy nagyot. Mintha csak a Midtown Madness-t látnám, csak új köntösben. Aki játszott az előbb említett régi autós játékkal, az tudja, hogy milyen fantasztikus hangulatot tudott teremteni csupán már azzal is, hogy szabadon furikázunk a városban. Nos, ezt az új Driver-ben is megtehetjük, csak hatványozottan adja vissza azt az érzést, hiszen itt már 170 darab jármű áll a rendelkezésünkre.

(Ilyen grafikai beállításokkal készültek a képek)

A játékban különböző mutatványokért, feladatok teljesítéséért úgynevezett WP pontokat kapunk. Ezek tekinthetőek a játékban a virtuális fizetőeszköznek, tehát ezekből vehetünk új járgányt, illetve tuningolhatjuk a már meglévőinket. WP pontokat kapunk például ha nagyon szorosan megyünk el nagy sebességgel egy másik jármű mellett, vagy ha átugratunk egyet, driftelésért is jár stb. Ezeket a pontokat akkor is kapjuk, ha éppen semmilyen feladatot nem csinálunk, tehát csak „vakon” autózunk. Elég gyorsan össze lehet szedni így a szükséges mennyiséget, mivel lehet vásárolni szorzót is, ami megsokszorozza a bevételt.
Egy másik vicces dolog, hogy amikor shiftelünk, akkor a másik utas erről nem tud, így ebből igen vicces párbeszédek alakulnak ki. Például egyszer kifogtam egy olyan személyautót, amiben egy pár volt, de a nő folyamatosan mondta magáét, hogy ő pedig válni akar ha nem teszek érte semmit. Néhány merész mutatvánnyal azonban sikerült elterelni a szót a témáról:)

(Csak egy kis gumiégetés)

Összegzés

Összegezve a dolgokat a Driver: San Francisco egy kiváló arcade jellegű autós játék, mely az egész család számára fantasztikus szórakozást nyújthat. Engem ez a program egy az egyben a Midtown Madness-re emlékeztet az eszetlen rombolási lehetőségekkel, a sokféle járművel na és persze a lelkesen félreugráló és ordító járókelővel. Ha nem akarunk versenyezni, csak lazán, nyugodtan autókázni vagy egy kicsit randalírozni az utcákon, a Driver: SF ezekre kiváló lehetőséget biztosít. A program hosszú órák után sem válik unalmassá a sok jármű (170 db), a hatalmas, szabadon bejárható terület, a változatos feladatok és a fantasztikus hangulat miatt. Nekem kb. 24 órámba telt, mire végigvittem a fő sztori szálat, de azután is időnként előveszem, aztán csak furikázok, ahogy kedvem tartja.

Megérte az 5 év fejlesztési idő? Egy nagy és határozott IGEN a válasz! Ilyen típusú játék alapból nagyon ritkán születik. Anno a Midtown Madness című játéknál a 2. rész után nem jelent meg több PC-re, mivel a 3. epizód kizárólag az első Xbox-ra jelent meg és azt a mára igen híressé vált DICE készítette nem az Angel Studios. Ennek ellenére a 3. MM-t is sokan dicsérték, hogy nagyon jó lett, így a PC-seknek be kellett érniük az első két epizóddal. A Driver: SF viszont úgy gondolom, hogy túlzás nélkül mondható egy alaposan feltuningolt, széppé varázsolt Midtown Madness reinkarnációnak, de inkább sokkal több annál.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikket és kellemes szórakozást mindenkinek!