Szép régi világ?

A harcrendszert ráadásul megpróbálták tovább variálni egy rakás extra fejlődési lehetőséggel és opcióval. A Souls-játékoktól eltérően itt van rendes tutorial, ami elmagyarázza legalább ezek alapjait, és erre szükség is van, mert már-már zavaróan sok opciót kapunk. Három eltérő harci formát vehetünk fel, melyek lényegében az erő és sebesség viszonylatában mozdítják el támadásainkat. Az öt fegyvertípus (kard, két kard, lándzsa, zúzófegyverek, kusarigama) és a kétféle mágia összesen hét képességfát ad, új kombókkal, varázslatokkal és lehetőségekkel. Egy-egy konkrét fegyver, illetve fegyvertípus használatával is egyre jobbak leszünk annak használatában. Kihívások teljesítésével passzív bónuszokat kapcsolhatunk be két kategóriában. Szellemeket fűzhetünk magunkhoz, melyek különféle módosítók mellett extrém erős támadásokat adnak a megfelelő mérce feltöltését követően. Nem elég? Kodama nevű zöld manókat is gyűjthetünk, melyek a zsákmányszerzésre adnak bónuszokat.

[+]

A fentieken túl egy megdöbbentően komoly crafting-rendszert is kapunk, fegyverek és páncélok gyártásával, összeolvasztásával, átalakításával, örökíthető tulajdonságokkal, kozmetikai módosításokkal. A tárgyrendszer amúgy a Diablót idézi, színkódolt ritkaságú fegyverekkel, random tulajdonságokkal, és persze szinte komikusan sok zsákmánnyal. Komolyan, sokszor előfordul, hogy egy lényből 3-4 tárgy is kipotyog, így egy-egy nagyobb csata után szinte diszkófényben úszik a csatatér. Igaz, egy idő után ez inkább zavaró lesz, hisz mondjuk nyolcvan randomgenerált sisakot végigböngészni elég időigényes és zavaró. Igaz, a szentélyekben XP-re válthatjuk, a kovácsnál pedig eladhatjuk vagy komponenseikre bonthatjuk a cuccokat, így végig megéri felszedni mindent.

[+]

Sajnos azonban nem minden változtatás lett telitalálat, nekem például a Soulsok egybefüggő, zseniális levágások tucatjaival összekapcsolt világa sokkal jobban bejött, mint az a világtérkép és küldetésalapúság, amit a Nioh kínál. A második küldetést követően kerülünk ki ide, Japán papírtérképére, ahol mazsolázhatunk a főküldetések, mellékes feladatok (néha átalakított sztorihelyszíneken, néha teljesen új zónákban) és az extrém nehéz Twilight missziók között. Itt áll rendelkezésre a kovács is, a játék négy nagy régiója között pedig hajóval lehet utazni. Ez azt jelenti, hogy minden küldetés egy különálló fejezet, aminek minimum 1-2 óráját mindenképp végig kell küzdenünk (a mellékküldetések rövidebbek). Persze a szentélyeknél ment a játék, de ha mondjuk sok kudarc esetén kilépnénk az adott misszióból, akkor azt később elölről kell kezdeni.

[+]

Sajnos nincsenek földre írt üzenetek, pedig szükség lenne rájuk: itt is bőven vannak titkos falak (ezúttal ezekben démon lakik, akit le kell verni), szörnyek által belakott ládák, fürgén menekülő „kincses goblinok”, rejtett járatok, eldugott gyógyvizes tavacskák, és persze a kodamákat is mindig jól elrejtették a pályatervezők. Véres kard jelzi azonban az előttünk elbukott harcosok sírját; ezt megérintve nem utolsó pillanataikat láthatjuk, hanem megidézhetjük őket egy gyors összecsapás erejéig. Remek móka ismerőseink szellemeit mészárolni, de ugyanilyen könnyen ráfizethetünk, ha nagy arccal betámadunk valakit, hisz a gép meglepően hatékony ezekkel a karakterekkel. Kooperatív játék terén kicsit többet ad a program, mint a Soulsok: bármelyik missziót végigvadászhatjuk kettesben, sőt, külön menüpontból különálló koop küldetések és horda-jellegű megmérettetések is választhatók. A használható gesztusok, vagy épp a jelszóval levédett lobbik itt is jelen vannak, de invázió nincs, így tehát sosem fog emberi ellenfél megtámadni minket.

[+]

A Nioh sokkal jobb játék lett, mint fejlesztésének zavaros története alapján várni lehetett. Legnagyobb hibája talán az, hogy bár remekül klónozta, sőt fejlesztette mechanikai az ihletadó mechanikai megoldásait (komolyan, jobb a harc, mint akár a Bloodborne-ban!), hangulat terén annak cipőfűzőjét sem tudja bekötni. Nem csak a lapos történetről van szó, de amúgy is kevéske ellenfél-típusa között nincs igazán emlékezetes, a pályák pedig megdöbbentően keveset hoznak ki a japán misztikum témaköréből. A grafikus design a lehető legunalmasabb, pedig ha e téren is brillíroztak volna, igazi klasszikusról beszélhetnénk. Így „csak” egy remek akciójáték, ami minimum 40 órára leköti a játékost – de aki rákap nagyszerű harcrendszerére és szinte végtelen fejlődési lehetőségre, jóval többet is eltölthet vele.

A Nioh csak PlayStation 4-re jelent meg 2017. február 8-án.

Pro:

• Kiválóan sikerült Souls-koppintás;
• nagyszerű harcrendszer;
• rengeteg fejlődési lehetőség.

Kontra:

• Ízetlen világ, érdektelen sztori;
• gyenge főellenfelek.

80

Grath