Klónamon

Ha színes, könnyed, jó hangulatú kalandjátékról van szó, amelyben nem mellesleg kedves kis teremtményeket kell gyűjteni, és azokkal harcolni, akkor minden valamirevaló játékosnak ugyanaz a név ugrik be. Ez nem is csoda, hiszen a Nintendo Pokémon sorozata világméretű jelenséggé nőtte ki magát az évek során. De mi a helyzet a többi platformmal? Mihez kezdjen az, aki PC-n, Xboxon vagy PlayStationön szeretne állatokat gyűjtögetni, és egy jópofa világban kalandozni? Nos, ők a közelmúltban kaptak egy egészen jó alternatívát.

A Nexomon: Extinction nem összetévesztendő a mobil platformokra már régebben megjelent Nexomonnal – bár a fejlesztő és a produkció alapja azonos, a konzolokra idén nyár végén, illetve Xboxra kicsit később megérkezett változat annál sokkal tartalmasabb. Egy olyan világban járunk, ahol az emberek és a harcos kis állatok, a Nexomonok régen békésen megfértek egymás mellett, ám most háború dúl, és a vadon élő állatok nemcsak egymásra, hanem mindenkire rátámadnak. Ebben a világban kezdjük a kalandot „Nexomon idomárként”, ami a gyakorlatban egy teljesen 2D-s, színes-szagos grafikával felvértezett RPG-t takar körökre osztott harcrendszerrel. A cél összegyűjteni a 381 Nexomon közül minél többet, ezekből összeállítani a maximum hatfős csapatot, fejleszteni őket, és megküzdeni a gonosztevőkkel, hogy végül megmentsük a világot, ahogy azt egy igazi szerepjátékban csak kell.

A harcrendszer körökre osztott rendszerben zajlik, kifejezetten egyszerű, a fiatalabb korosztályok számára belőtt felépítéssel. A támadásokon és tárgyhasználaton kívül túl sok lehetőségünk nincs, figyelni kell az egyes Nexomonok elemi besorolását (növény, tűz, víz, szél stb), hiszen bizonyos típusú állatok ellen bizonyos típusú támadások a hatékonyak. A nehézséggel és a balansszal, mondjuk, akadnak problémák, a játék a gyermekded, humoros körítés ellenére nem viccel az összecsapások közben. Nem tudom, ez mennyire szándékos (a megjelenés óta már érkezett egy kihívást csiszoló patch), mindenesetre érdekes kontrasztot mutat a produkció többi részével. Keményvonalas szerepjátékhoz hasonlóan itt is szükség van némi erőltetett tápolásra, hogy Nexomonjaink megfelelően magas szinten legyenek – részben ennek is köszönhető, hogy egy jó 25-30 órás kampány várja azokat, akik rendesen belemélyednének egy ilyen játékba.

Mindezek mellett természetesen a szokásos RPG elemeket is megtaláljuk. Csapatunk tagjait különböző italokkal gyógyíthatjuk vagy éleszthetjük fel, illetve megszerezhető drágakövekkel, úgynevezett magokkal szerelhetjük fel, amik tovább növelik képességeiket (erősebb támadás vagy védekezés, XP növelés stb). A történetben előrehaladva egyre jobb cuccokat árulnak a boltok, de a vadonban is lehet találni tárgyakat, pénzt és persze Nexomon csapdákat, amikre a különböző állatok befogásához van szükség. Lépten-nyomon más „idomárokkal” is találkozunk, akiket legyőzve további bónuszok szerezhetők.

A fő történetet és a harcokat jó sok párbeszéd, megannyi karakter és mellékküldetések sora köti össze. Habár a cselekmény igazából nem mutat semmi újat, többnyire klisékből építkezik, mindenképp ki kell emelni az írás minőségét, ami egy ilyen, első ránézésre abszolút klón játék esetében meglepően jó. A karaktereknek valódi személyisége van, ami még szinkron nélkül is átjön – messze a legjobb figura Coco, a macska szárnysegédünk, akinek olyan beköpései vannak, hogy én már a játék első órájában is többször felnevettem. A komoly(nak tűnő) történetet a játékosra való kikacsintások, humoros beszólások törik meg, ami valódi hangulatot és lelket kölcsönöz a Nexomon: Extinctionnek. Ez nem egy fontoskodó, erőltetett Pokémon-klón, hanem a saját lábán megálló, szórakoztató alkotás, ami, bevallom, számomra nagyon kellemes meglepetés volt.

Látványvilágát tekintve a játék a 16 bites konzolgenerációt idézi, és persze nagyban épít a mobiltelefonos elődre, de annál sokkal jobban kidolgozva és megrajzolva. A nagyfelbontású alakok, tereptárgyak, a sima animációk és a képernyőről szinte leugró színek rendkívül jól mutatnak. Hasonló jókat lehet elmondani a zenei anyagra is, nagyon hangulatos, kellemes, többnyire vidám dallamok töltik meg hangulattal az egyes helyszíneket. Mindent egybevetve ez egy végtelenül kedves, szerethető alkotás, ami simán lehet bárki „első szerepjátéka”, és ami a klisés, egyszerű felszín alatt egy tartalmas, minőségi produkció, nem arról van szó, hogy valakik gyorsan meg akarták lovagolni a Pokémon-hullámot.

Jelenleg még csak sejteni sem lehet, hogy a Nexomonból vajon komolyabb franchise lesz-e, vagy csak egyszeri felvillanás. De amit ez a játék pillanatnyilag kínál, arra egy rossz szavunk sem lehet. Oké, nem mutat semmi újat, és ennek a gyűjtögetős, kisállatos műfajnak továbbra is ugyanaz marad az etalonja, de a Nintendo falain kívül ennél jobb alternatívát jelenleg nem találni. A Nexomon: Extinctionben tényleg minden a helyén van: a szép látvány, az egyszerű, mégsem könnyű harcrendszer, a jópofa történet és a szórakoztató karakterek. Ráadásul tartalomból is van bőven, ez egy teljes értékű RPG a fiatalabb generációkra irányozva, de igazából bárki élvezheti. A digitális boltok polcaira ráadásul nagyon jó, hétezer forint körüli áron került fel, amiért cserébe egy kifejezetten jó játékot kapunk. Abszolút ajánlható, pozitív alkotás.

Pro:

• egyszerű, de jól felépített RPG játékmenet;
• tartalmas, hosszú kampány;
• szórakoztató humor, remek párbeszédek;
• régi generációkat idéző, mégis nagyon szép látvány.

Kontra:

• a célközönségnek gondja lehet a nehézséggel;
• a Pokémon sorozat árnyékában nem képes és nem is akar újat mutatni.

70

A Nexomon: Extinction PC-re, Xbox One-ra, PS4-re és Nintendo Switch-re érhető el

dreampage