Idén Kyre Irving feszít a borítón

Fejlesztői szemmel rendkívül nehéz lehet belenyúlni egy, az évek alatt ennyire tökéletesre csiszolt kosárlabdás játékba. A sport alapjai évtizedek óta nem változtak, a konzolos hardverek sem ugrottak érdemben előre az elmúlt néhány évben, a tavalyi rész után én úgy éreztem, ennél sem többre, sem pedig jobbra nincs szükségem. Idén azonban aránylag nagyot csavart az alapokon a 2K és a Visual Concepts, méghozzá úgy, hogy annak is jó legyen, aki sportjátékként tekint a széria, és annak is, akit a sztori vagy a menedzserkedés érdekel, esetleg egy open-world élményt szeretne megfűszerezni némi kosarazással.

Mi az Xbox One-verziót teszteltük, de természetesen van PC-s és PlayStation 4-es változat is, valamint Switch, Xbox 360 és PlayStation 3 kiadás egyaránt. Utóbbi kettőnél, azaz az előző konzolgeneráción nem fogunk megkapni minden, az alábbi sorokban taglalt extrát. Kezdjünk a menetrendszerű újítással: javítottak a vizuális környezeten, ez élethűbb tetoválásokat, bőrhibákat, sebeket, kiegészítőket és mozdulatokat takar, illetve állítólag javítottak a fényeken, valamint a mezek, a pályák és a zászlók színhűségén, kialakításán. Ami azt illeti, nekem már az előddel sem volt sok bajom, a mesterséges intelligencia fejlesztésének azonban kimondottan örülök, tavaly még jóval több zavaró bénázást kellett végignéznünk.

Az alapvető játékmód továbbra is a MyCarrier, ezúttal egy DJ nevű srác kosaras életét kell felépíteni, aki történetet is keresne a játékban, itt fogja a legjobb eséllyel megtalálni, hangulatosak és jók az átvezetők, persze idén sem feltétlenül ezért szeretjük a játékot. Az igazi újdonság a The Neighborhood, ami pontosan azt takarja, amit neve alapján sejthetünk: a szomszédságban szabad mozgásterünk van, eleinte gyalog, aztán bringára pattanva ugorhatunk le megnézni a csapatot, varratni egy tetkót vagy venni egy szett új ruhát. Hangulatos, de persze ne várjunk túl komoly sandbox-élményt, viszont jó ötlet, hogy ide integráltak online opciókat is, például: ha találkozunk egy másik játékossal, akár játszhatunk egy 1v1-et.

A MyGM mód remek lehetőséget ad azoknak, akik a kosárlabdázás hátterében lévő menedzsmentet szeretnék megismerni, ezt is igyekeztek idén történetbe foglalni. Egy visszavonult játékost személyesítünk meg, és mint vezető, rengeteg döntést kell meghoznunk, magunk formáljuk a sztori kimenetelét. Nem sokat változott a MyLeague és a MyTeam, aki ismeri és kedveli ezeket a játékmódokat, az itt is szeretni fogja, sok funkcióbeli újdonsággal nem fogunk találkozni, de értelemszerűen hozzák a kötelezőt.

Fizettél már? Vegyél még valamit!

Játékmenet és irányítás szempontból érzem a legtöbb különbséget a tavalyihoz képest: kevésbé sablonos, jóval életszerűbb az irányítás, kontrollálhatóbbak a passzok és az akciók is jobbak a megújult dobásjelzőnek (shot meter) köszönhetően: egyrészt áttették a játékos feje mellé a lábától a jelzőt, az új szemszög nekem kimondottan sokat segített, másrészt pedig itt is jóval pontosabban tudjuk véghezvinni, amit tervezünk. Bele kell jönni a részben új irányításba, sok időt kell tölteni a gyakorlással, de a végeredményért megéri.

Ha van idegesítő pontja a játéknak, az a fejlődési rendszer. Mindent VC-valutával (Virtual Currency) tudunk kifizetni, nem csak a cipőket, a ruhákat meg a többi kiegészítőt, hanem a játékmenetet erőteljesen befolyásoló adottságainkat is, a sebességet, a labdakezelést, a védekezést és a hárompontos-skilleket. A VC-ket megszerezni azonban a játékon belül nagyon körülményes, sokan az egyszerűbb, de költséges utat választják: fizetnek mindenért, és az így megszerzett előnyt nem félnek kamatoztatni a multiban.

Mindezt persze gyorsan észrevette a nagyközönség, a játék kezdeti, felhasználói értékelése siralmas volt. Hiszen az előrendelők, akik gyakran egy masszív kiegészítő csomaggal megvásárolva a játékot azonnal 20-35 játékszinttel magasabbról indultak a többségnél – az ebben a játékban nagyon-nagyon sok –, lényegében esélytelenné tették a kevesebbet fizetőket, hiszen ugyanazon a pályán játszottunk, csak nagyon nem azonos feltételekkel. Néztünk már el ilyet ingyenesen játszható játéknak, de az NBA 2K18 egyáltalán nem ilyen, az alapcsomagért is masszív árat kérnek.

Összegzés következik. Játékként az NBA 2K18-ba ugyanúgy nehéz belekötni, mint elődeibe, ez egy remekül fejlesztgetett, jó ötletekkel érdekessé tett, az eredeti témától már-már kissé elkanyarodó, de hardcore sportjátékként is kiválóan teljesítő alkotás. Mindenki a saját szájíze szerint formálhatja az egyszemélyes játékot, aki csak a pályán akar teljesíteni, megteheti, aki menedzserként érezné jól magát, megteheti, és akit egy közepes kosártörténet leköt, az követheti a zenei pályáról visszatérő DJ álomszerű sorsát az utcáról az NBA reflektorfényéig. A 2K azonban nem csak a játék eladásaiból várta a komoly bevételt, a VC-k – online játékhoz szinte szükségszerű – vásárlása is komoly összegekkel terheli meg a játékos pénztárcáját. Ahhoz pedig az alapjáték túl drága lett, hogy ez könnyen elnézhető legyen.

Pro:

• Remek a grafika, jó irányba fejlődött az irányítás;
• tartalmi oldalról nem lesz hiány;
• a játékos szájíze szerint sokfélék a játékmódok.

Kontra:

• Az új fizetési rendszer kimondottan idegesítő.

Értékelés: 85

A játékot Xbox One-on teszteltük, de elérhető PC-re, Xbox 360-ra, Nintendo Switch-re PlayStation 4-re és PlayStation 3-ra is.

szentkuti11