ELSŐ OLDAL
Még kisiskolás voltam, mikor 93 környékén egy osztálykirándulás alkalmával volt szerencsém megismerkedni a Mortal Kombat sorozat alapító tagjával. Már első látásra szerelem volt. Olyannyira, hogy a kocsmában ahol a gépen tolta egy srác, majdnem ott is maradtam, amikor megláttam, hogy végre videojátékon is megvalósult az, amit eddig csak Németországból becsempészett alánarrált b kategóriás verekedős filmekben láthattam Van Damme-al és barátaival. A grafika akkor még úttörőnek és nagyon realisztikusnak hatott és az akkori játékokat magasan iskolázta egyedi harcrendszerével. A játéknak nagy hírt vert még az is hogy nem kis mennyiségben fordult benne elő a kecsap, így hát sok szervezet azért is küzdött, hogy inkább betiltsák, vagy szankcionálják a játékot. Ez néhány platformos átiratnál sikerült is, így azokba már kevesebb vér került, vagy csak titkos gombkombinációval lehetett aktiválni a látványosabb módot. Legforradalmibb újítása azonban mégis az alternatív befejezési lehetőség volt, amit kivégzésnek hívtak.
Ez később annyira kihatással volt a játékpiacra, hogy több bunyós stuff is megpróbálta szerepeltetni a repertoárjában, de ami igazán említésre méltó és talán kicsit tovább is vitte ezt, az a Killer Instinct nevű Nintendo által megálmodott verekedős stuff volt, mert ott már nem csak kivégzések léteztek befejezésként, hanem kombó sorozással is kivégezhettük az ellenfelet.
De térjünk vissza a Mortal sorozathoz. Én a játékot 4 részesnek tekintem, ebből is számottevően jónak az első, a második és a negyedik részt mondanám. A 3.-nál szaladt el a készítőkkel a ló, így sajnos habár az ért meg a legtöbb kiegészítő módosítást Ultimate és Trilogy, azzal is hígult fel és laposodott el az egész játék. A negyedik rész azért volt megint jobb, mint a 3. és a modjai, mert 3D-be került át a játék és mivel az előző rész viszonylagosan zsákutcába vitte a szériát a siker ellenére is, ezért fogták a legjobb dolgokat az első 3 részből és belerakták a negyedikbe, a többit pedig eldobták. A játék tartotta magát, de a siker ellenére is mondhatni, hogy az elkövetkező részek már nem tudták hozni a piac elvárásait és a Mortal Kombatot végleg letaszították trónjáról. A játéknak mindenképpen vérfrissítésre volt szüksége, így a játékhoz hozzácsapták a DC képregény birodalom hőseit is, egy új misztikus történetbe gyúrva.
A sztori szerint dióhéjban a 2 univerzum hősei egymás világába kezdenek el teleportálódni, majd ennek végére járnak némi csihipuhi árán és rájönnek, hogy a 2 világ gonosz urai egyesültek és a belőlük született Dark Kahn nevű gonosz nagyúrt kell legyőzniük, hogy visszatérjen minden a régi kerékvágásba. Nem egy eget verő sztori, de valahogy csak össze kell hozni a különböző franchise-okat.
Az irányítás nem változott túl sokat, mivel a készítők hozott anyagból dolgoztak és a jól bevált Mortalos kombinációkkal operáltak. Próbálták még kicsit felhasználóbarátabbá is tenni az irányítást, így a legtöbb speciális mozdulathoz elég egy sréhen előre, v. sréhen hátra + akciógomb. Nekem mondjuk nem is lenne semmi bajom ezzel, de valahogy az egyszerűség ellenére a játék irányítása mégis akadozó lett, a karakterek nem tudnak szép egymásba fűzhető mozdulatokat csinálni, mint ahogy ezt elvárnám, ha már benne van a kombózás lehetősége is. Azért nem kell megijedni, 3-4 találatos sorozatokat így is be tudunk vinni, még ha kezdők vagyunk, akkor is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
