Micsoda reklám... blokkolnám!

A helyzet

A cikk nyilván arra fog kifutni, hogy könnybe lábadt kiscica szemekkel kérünk és 35 kilóra fogyott, éhező Prohardver szerkesztők rémképével gyakorlunk lelki nyomást, hogy kapcsold ki az Adblockert oldalainkon, ha kedves neked az életünk. Komolyra fordítva a szót: előre is köszönjük, ha elolvasod ezt az írást, átgondolod, nem dobod azonnal félre. Nem pénzt kérünk, csak hogy ismerd meg a dolog hátterét. Mert hogy miről is van szó? Nagy vonalakban arról, hogy:

  1. a hazai weboldalak túlnyomó többsége reklámokból él, mi is;
  2. a reklám akkor hatékony, ha minél többen látják, sőt, reagálnak rá, óriási hát a verseny...
  3. ...de az biztos, hogy ha nem látják, akkor pontosan nulla forintot ér;
  4. a nyomtatott sajtó bemondott számított statisztikáival ellentétben a weben minden mérhető, az is, ha egy-egy reklámkampányra évről-évre kevesebb olvasói interakció jut, miközben az oldal látogatottsága nem csökken;
  5. így a hirdetők idővel más alternatíva után néznek, ahol hatékonyabban célba tudják juttatni üzeneteiket;
  6. kiscica szemek, éhező Prohardver szerkesztők síró gyermekei, világvége.


Kicsit messzebbről indítva

A médiacégek üzleti modellje hosszú ideje változatlan. Írj valamiről, legyél népszerű és legyen sok olvasód, így megéri már a megfelelő piaci szereplőknek hirdetni termékeiket, szolgáltatásaikat nálad. Ők vásárlókat nyernek, te pénzt kapsz, amiből fenn tudod tartani magad, jó esetben növekszel, újabb embereket veszel fel, még több és jobb tartalmat csinálsz. Van persze más modell is... az állami pénzeket megcélzó médiacégeket most hagyjuk, az ő problémáik, ha vannak, egészen mások, ahogy hagyjuk a tartalom helyett szolgáltatást kínáló szereplőket is (netrisk, használtautó stb.). Hagyjuk egyelőre azt is, amikor egy klasszikus, reklámokból élő cég bevezet ilyen-olyan fizetős szolgáltatásokat, ahogy tesszük azt mi is, mert ezek itthon jellemzően még az összes bevétel töredékét, jó esetben pár százalékát teszik csak ki. Magyarán egyetlen nagyobb hirdető elvesztése komolyabb veszteség, mint a még gyerekcipőben járó szolgáltatásosdi...

Látható, hogy a fenti modellben lévők számára a létezés végtelenül egyszerűen megfogalmazható: ha van elég sok reklám(bevétel), van lap, ha nincs, nincs. Pont.

Megelőzendő egy teljesen fölösleges kört, egy ilyenkor időről-időre előkerülő, régi konkurenseink által suttogott propagandát: nem, nem kell a fentiek miatt csupa pozitív tesztet írnunk. Sosem kellett. Egyrészt mindig is tökösek voltunk és kellemetlenek, olyannyira, hogy azért is szakadt már meg kapcsolat folyamatosan hirdető céggel részünkről, mert egyszerűen lehetetlen volt velük gördülékenyen együtt dolgozni... például bele akartak szólni a cikkeink tartalmába. Vagy politikai hirdetést akartak hozni. Vagy "aláugró" ablakos reklámot gondoltak kitenni. Másrészt, és ezt most senki se vegye nagyképűségnek, menőzésnek vagy ilyesmi, minden hibánk és szerencsétlenkedésünk mellett is kellően régóta vagyunk az egyik legjobbak és legnagyobbak abban, amit csinálunk. Hatszázezer regisztrált fórumtag nem téved.

Nézzük most már akkor a Prohardvert! Hosszú és göröngyös utunk volt a 2000-es évek elején. Bár már alig emlékszünk, de akkor még a nyomtatott sajtó volt az atyaúristen, a fiatal webes gyerekek meg hát... gyerekek. Hány és hány cég volt, akik minden évben végighallgatták, hogy mekkorát nőtt a Prohardver, mennyivel nagyobb tömegeket vonz már évek óta, mint a régi nyomtatott nevek, majd közölték, hogy ezt ők is tudják, a méréseket is látják, ám a központ utasítása az, hogy a hirdetés megy a print magazinba és kész. Küzdelmes évek is voltak ezek, de a lelkesedésünk felülírt mindent, csináltuk, mert szerettük csinálni és kész. És közben harcoltunk, ahogy a csövön kifért.

Aztán a világ nagyot változott két szemvillantás alatt, ahogy azt szokta. A print nem volt már menő, mindenki azt harsogta, hogy az online a jövő. Elindultak a hirdetések, mármint a klasszikus, nagy kampányok. Vodafone, HP, Lenovo és a többiek. Mi meg vadul építkezni kezdtünk. IT café (IT.news...), Mobilarena, Logout stb. Ez volt az aranykor, ha lehet így fogalmazni. És ahogy minden más az online világban, addig is tartott: nem sokáig. Egyrészt 2008-ban kitört a pénzügyi válság, és mi extra rövid idő alatt hallhattuk rekord sokszor, hogy "Marketing büdzsé? Ja, az nem lesz.". Másrészt maga a web is változott közben. Megint.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt