Örömjáték a grafikusoknak

A Mass Effect Legendary Edition igazi vonzereje viszont talán nem is a teljes tartalom (igaz, a harmadik rész multiplayer módja hiányzik, bár a stúdió szerint megfelelő igény esetén ez is pótolható), hanem az, hogy ezt a legendás trilógiát minden eddiginél szebb látvánnyal lehet újrajátszani. Ez pedig nem túlzás, a grafikai fejlesztések sora olyan hosszú, hogy arról külön cikket lehetne írni. Kezdésnek ott a 4K HDR 60 fps paraméterezés (sőt Xbox Series X-en akár 120 fps mód is rendelkezésre áll) – konzolon még sosem játszhattunk ennyire borotvaéles képpel és tükörsima képfrissítéssel. Az összes textúrát feljavították, összesen több, mint 30000 asset lett élesítve, részletesebbek lettek a karaktermodellek, és sok helyen jelentősen változott a bevilágítás, így minden világosabb, jobban látható, új effektekkel és mindenféle képi hatással. A szereplők szemei külön figyelmet kaptak, jobbára eltűntek a zombi módjára bambuló karakterek, mindenki sokkal élethűbb lett, még a mai szemmel egyszerű geometria ellenére is.

A grafikusok itt nem álltak meg, nagyon sok jelenetet – főleg a másik kettőtől elmaradt első rész esetében – új effektekkel dobtak fel. Eden Prime növényzete és bevilágítása, Therum égető lávafolyamai, Virmire dús dzsungele még soha nem nézett ki olyan jól, mint most, az átalakítások sok helyen bőven meghaladják egy szimpla remaster kereteit. Sikerült olyan magas szintre tornászni az első rész látványát, hogy az a mai mezőnyben, új megjelenésként is bőven megállja a helyét. Ne feledjük, egy 14 éves Unreal Engine 3 játékról beszélünk! A másik két rész nem kapott ennyi extrát – természetesen a magas felbontás, a javított textúrák és karaktermodellek adottak, ahogyan a vajpuhán mozgó képfrissítés, valamint javult a bevilágítás is, de komolyabb átalakítások ezekben már nem történtek. A trilógia így nagyjából egységes látvánnyal és színvonalon játszható végig – végre az első részben is részletes, élethű Shephardünk lehet, akit végigvezethetünk a teljes trilógián.

Ám a grafika mellett ugyanilyen fontosak a játékmeneti módosítások is. Bár nem alakították át radikálisan, azért a fejlesztők igyekeztek feszesebbre, modernebbre húzni a harcokat. Ez is leginkább az első részben érezhető, amely eredetileg még a KotOR „kockadobásos” rendszerére épült, most már sokkal inkább viselkedik hagyományos, külső nézetes lövöldözős játékként, pontosabb fegyverekkel, érzékenyebb irányítással, és konzolon némi célzás rásegítéssel. Opcionálisan választható gyorsabb szintezés is, vagyis most már nem kell kétszer végigjátszani ahhoz, hogy elérjük a maximális szintet (ez úgy működik, hogy 60 helyett 30 szintet kapunk, viszont minden szint elérésekor dupla annyi képességpontot oszthatunk szét). A feszesebb tűzharcok és a tempósabb karakterfejlődés egy sokkal élvezetesebb produkciót eredményez. A második és harmadik részben hatékonyabban szerezhetünk Paragon/Renegade pontokat, így korábban lehetetlen helyzetek is feloldhatók ezekkel a képességekkel, nem kell annyira bűvészkedni a pontokkal. A Mass Effect 3-ban pedig a háborús eszközök (War Asset) kiosztásán javítottak, ellensúlyozva a multiplayer hiányát (hiszen eredetileg ez is beleszámított a végső elszámolásba). Sok kis apróság, amik összeadva egy, az eredetinél sokkal jobban játszható, modernebb, kellemesebb, áramvonalasabb élményt adnak. Tévedés ne essék: a Mass Effect trilógia továbbra is ugyanaz, mint volt: a hangulata, az alapvető játékmenete, a küldetések, a szereplők, a döntések. De az elmúlt évtizedek tapasztalataiból okulva, és a modernebb trendekhez egy hajszálnyit idomulva a fejlesztők modernebb, érthetőbb és csiszoltabb formába öntötték azt.

És valójában pont ez az, amire ennek a legendás trilógiának szüksége volt. Nem teljes remake-re, de nem is az eredeti, ma már kissé idejétmúlt formában történő, egyszerű újrakiadásra. A BioWare jó munkásemberei pont ott nyúltak bele, és épp annyira, ahol és amennyire kellett. Azon túl, hogy rácsodálkozunk a hihetetlenül letisztult, éles, szinte új életre kelt retro-futurisztikus grafikára, a játékmenetet is frissen élvezhetjük. Még egy jól megtervezett fotó módot is kapunk, amivel végre szabadon lencsevégre kaphatjuk a gyönyörű tájakat és helyszíneket, akár többféle filterrel, mélységélesség hatással és sok más extrával. Érdemes is fényképezni, és jó alaposan, ráérősen (újra) végigjátszani ezt a trilógiát, mert a mai napig a játéktörténelem egyik legjobbjának számít, páratlan hangulattal és történettel.

A Mass Effect Legendary Edition egy hatalmas vállalkozás volt a BioWare részéről, és örömmel állapítható meg, hogy a projekt teljes siker. Az epizódok korához képest elképesztően jól néz ki, tökéletesen fut, nagyon sok pillanata pedig összehasonlító képek és videók nélkül is frissnek és újnak hat, még akkor is, ha sokadjára iramodunk neki. A magam részéről az első részt így már negyedszer nyomtam végig, de most ugyanolyan érdeklődéssel és lelkesen haladtam át rajta, mint annak idején, 2007-ben először. A Mass Effect egy megismételhetetlen, és bizonyos értelemben felülmúlhatatlan hangulatú történet, amely a tökéletes időpontban készült el, most pedig a tökéletes formában jelent meg. Minden játékos tartozik magának annyival, hogy beszerzi, akár most ismerkedik meg a sorozattal, akár veteránként szeli a világűrt. Ez az univerzum megéri a felfedezést, ennél jobb lehetőség pedig soha nem volt rá. Keelah se'lai.

Pro:

• három valóban legendás játék egyben, plusz csaknem az összes DLC;
• gyönyörű látvány, felbontás, képfrissítés és vadonatúj effektek;
• hasznos és jól működő játékmeneti csiszolások;
• tökéletes remaster: megőrzi az eredeti víziót, de modern formába önti azt.

Kontra:

• mindhárom epizódnak megvannak a maga gyenge pontjai;
• a Pinnacle Station sajnos kimaradt.

90

A Mass Effect Legendary Edition PC-re, PlayStation és Xbox konzolokra érhető el.

dreampage