Emberi időszámításunk szerint 2148-ban az emberiség egy régi protián technológiára bukkant, melynek segítségével fénysebességgel utazhatnak a naprendszerek között, s kicsivel később az ehhez szükséges szerkezetet, a Plutó közeli Mass Relay is fölbukkant. Amint kiértünk a saját naprendszerünkből, elkezdtük a különböző bolygókon való letelepedést. Nem is kellett túl sokat várni, s az emberek rögtön találtak ellenfeleket: a turiánokat, majd később a batáriánokat. A turiánok és az emberek között egy 3 hónapos konfliktus alakult ki, aminek a végére a Tanács pontot rakott. Ezek után nem sokkal megkezdődtek az első emberi Biotikusok kifejlesztése. Az emberiség most azon van, hogy elérje a többi faj tiszteletét, és bekerüljön a Galaktikus Tanácsba.

Te (mint Shepard parancsnok) egy Fantom jelölt vagy. Első teszt bevetésed az Éden Egyesen van, ahol egy másik Fantom, Nihlus tart téged figyelemmel. A küldetés elvekben csak egyszerűen egy protián jeladó begyűjtése lett volna, ám a dolgok hamar rosszra fordultak. Egy rég „elfeledett” szintetikus faj, a Geth 300 év elteltével – a Geth vs Quarián háború vége – ismét kijött a fátyol mögül, és megtámadta az egyik legstabilabb emberi kolóniát. Ezután, hogy a helyzet romoljon, egy másik Turián, Saren eltávolítja Nihlust. S ezek után jön a hab a tortára, a jeladó tönkremegy...

Saren későbbi lebuktatása után a tanács szemet huny az Éden Egyesen történteken, és átadja neked a fantom címet. A fantomok nem mások, mint a törvény fölött álló katonák, akik a tanács piszkos munkáját végzik – bármi áron. Náluk csak egy szabály van: Sikerüljön a küldetés. Persze, ez nem azt jelenit hogy te Fantomként muszáj vagy mindenkit ledarálni – ez mind rajtad áll!

Egy teljesen egyedi, új világ tárul elénk!
A Mass Effect kétségkívül fordulatos, és jó történettel rendelkezik, ám ami ezt még tetézi, az a csodálatos alap, amire épül. Ez nem egy „csak mert” világ, sokkal mélyebben, részletesebben ki van dolgozva minden mint pl. a Star Warsban.. A fajok, a kultúrájuk, a szervezetük, szaporodásuk, „eredet” bolygójuk, történelmük, minden. Persze, nincs csontig részletezve, de káprázatos, egyszerűen összeáll – és ez teszi a ME hangulatát olyan egyedivé.

Vérbeli RPG, és egy kissé vérszegény akciójáték.
Rögtön mikor elindítod a programot, és egy Profilt indítasz, egy képernyő ugrik eléd hogy csináld meg a saját karaktered, vagy használd az alapot. Ha az előbbit választjuk, akkor jó pár opció közül választhatunk, hogy a saját, testre szabott Shepard pofát kapjuk meg. Akárhogy nézzük, a párbeszédekkel, és ezzel az opcióval a Mass Effectet teljesen te formálod!

A játék során minden egyes párbeszédet mi magunk rendezünk le, mi reagálunk rájuk. Ez volt az, ahol én határozottan kijelentettem: A Mass Effect álmaim játéka. No, igen, más játékban is volt ilyen, de bocsássatok meg, az olyanok után, mint Final Fantasy ez egy igazi fölüdülés. :) No szóval, ott tartottam, hogy majdnem minden cselekedetünknek súlya van- később a játékban, vagy a ME2-ben, ha pedig ott mégsem, akkor a ME3-ban. Ha akarsz, lehet Renegát, a lényegre törő, durva személyiség, vagy egy „lágy szívű” Példakép, aki mindig a jóra törekszik, és lehetőleg a szabályoknak megfelelően.
Átugorva törpisztikus párbeszéd tárcsán, jön a fejlődés „táblázat”. Elég komplex, és sajátos karaktert lehet létrehozni vele, ám túl sok szót nem érdemes rá „pazarolni”, egyszerűen van, és jó.
A harcrendszer viszont már közel sem ennyire komplex, és felemelő – viszont mégsem rossz. A fedezékrendszer jó lett, ám kb. néha semmi hasznuk, mert a játék túl egyszerű. Az AI mondhatni buta – a Bring Down the Sky-ban mintha egy kicsivel okosabb lenne -, csak ritkán izzaszt meg téged, és akkor is a leggyakrabban a meglepetés erejével van csak ereje ellened. A játék végén mintha ez egy kicsit megváltozna, az ellenfél mintha összeszedte volna magát, és megpróbálna beleadni mindent, hogy seggberugjon. Persze, ez lehet csak azért is, mert sok a rakétával fölszerelt csoda geth.

Ugyan így agypéniszt okozhat néha a társ AI, főleg olyan esetekben, amikor odaküldöd valahova, és nem reagál rá. Persze, annyira azért nem hülye az ellenfél hogy életben hagy ha csak úgy berohansz közéjük. A képességek jók, a lövöldözéssel meg különösebb gond nincs, azt kivéve hogy tökmindegy hova lősz, ugyan annyit veszít az ellenség az életéből. A fegyverarzenál mondhatni szűken tágas. Ugyan is van 4 csoport (pisztoly, géppuska, puska <shotgun>, mesterlövészpuska) és abban a kinézetben alig-alig változatos fegyverek. Mivel játék közben nem leszel gyakran pénzhiányban, és eladhatod a sok-sok fölösleges cuccod, hamar megkaparinthatod a legjobb Fantom fölszereléseket is, így igazából itt már nincs is értelme a többivel törődni.
A Mass Effect 2 ennek a majdhogynem teljes ellentéte - a harcrendszer sokkal rugalmasabb, taktikusabb lett, főleg nehezebb szinteken. Az AI polírozottabb lett, okosabb és szívósabb.
A játék másik ficsőrje, hogy egy "kis" terepjárót, a Mako (Mékó)-t adja a kezedbe, amivel a kissé silány kinézetű, gyakran elég lapos mellékküldetéseket kell végigcsinálnunk, meg néha-néha a sztoriban is feltűnik. Sokan alul értékelik, de szerintem szórakoztató vele menni, és jó vele manőverezni. :)

Vizuális és audió extázis!
A hang és a zene játék talán azon része, ami olyan magasra helyezte a lécet, hogy Andrej Szilnov se tudná átugrani. Egyszerűen a zene minden tekintetben tökéletes, hangulathoz illő, és sok van belőle. A szinkron szintúgy kifogástalan – habár Liara-nak egyszer volt egy olyan húzása, hogy fogtam a fejem. Szinkron mindig van, még a legjelentéktelenebb beszélgetéskor is kiemelkedő minőségben. Talán annyi kivetnivalóm van, hogy az én konfigomon(amiben egy VIA Vinyl VT1708 8CH beépített hangkártya van) a hang néha recsegett, szaggatott. A

A grafika is egy szinten van a hangokkal, talán egy kicsit optimalizálatlan, és vannak gyakori low-res képek is, s mellesleg konfigomon a játék szaggatott, pedig elvileg nem szabadna. Szóval a kivetnivalókhoz tartozik még az is, hogy habár az arcmimika tényleg gyönyörű, a boldogságot és a szomorúságot elég érdekesen ábrázolja – és Shepard szemhéja néha furán viselkedik. Egyéb bugok közé tartozik még az is, hogy Garrus arca még a patchek után is low-resen villódzott, de igazából nem okozott nálam hosszabb agyi fönnakadást. :D Persze, a maradék az mind pozitívum, és csupa jó dolog. Emlékeztek az Éden Egyesre? A finom fény effektusok, szép textúrák, és hangulatos megvilágítás egyszerűen hihetetlen összképet adott, rögtön a játék elején. A Fellegvár mesterséges egének fénye, majd a szárnyak gyönyörű éjszakai hatásai is örök nyomot hagynak az emberben, a szemet egyszerűen elkápráztatja. Virmire már egy kicsit a ló túloldalán van, de még mindig egy gyönyörű hely lett, amit jó nézni.
A második részben mind a grafika mind a hangok sokat fejlődtek. Eltünt a recsegés, az irdatlan szaggatás, FPS "ejtés". Arról nem is beszélve, hogy szebbek lettek.

A végére egy finom, szaftos összefoglaló!
A Mass Effect egy olyan játék, amiket nem lehet szavakba önteni. Ezzel játszani kell. A történet fordulatos, változatos és eredeti, az alapok, amikre mindent helyeztek, mondhatni tökéletesek, és erre már csak hab a tortán a grafika és a hangok. Persze, persze, mint minden ezen a földkerekségen, a ME sem tökéletes. A grafika kisebb hibái, a játék bugjai – mert van belőlük, sok – és a harcrendszer enyhe esetlensége. Nálam a Mass Effect az évtized egyik legjobb RPG-je lett, és biztos, hogy aki legalább egyszer végig futott rajta, sose fogja elfelejteni. Ezt az érzést még tetézi, hogy a játék trilógiának készült, és az igazi rajongók örömmel fogják újrakezdeni a legelső réssztől kezdve, hogy igazi, teljesen kerek történetet kapjanak!