Hirdetés

Marvel's Spider-Man: Miles Morales beszámoló

Az Insomniac Games új játékában a már korábban megismert Mile Morales bőrébe bújva kell rendet teremtenünk, hogy a mentorunk távolmaradása idejére mi legyünk a környék közkedvelt szuperhőse.

Póktesók

A Spider-Man Miles Morales technikailag egy különálló játék, azonban nem egy teljes értékű folytatás, hanem leginkább egy mellékágnak mondhatnánk, ha nagyon be akarjuk skatulyázni (aminek szerintünk amúgy nincs értelme) A lényeg, hogy az alapok nem változtak, ismét New-York a játszóterünk, ahol nem is egy, hanem egyből két hálószövő tengeti a napjait azzal, hogy a bűnözőket rácsok mögé dugja. A kezdeti közös misszió után (ahol egyébként Rhino tűnik fel újra, miután kiszabadult véletlenül az átszállítása alatt) Peter bejelenti, hogy ő akkor most kicsit nyaralni megy MJ-vel (Valójában dolgozni, de ez lényegtelen), így ránk hárul a feladat, hogy megvédjük szeretett városunk, vagy legalábbis annak egy szeletét. Ez kezdetben kimerül néhány pitiáner rosszarcú alak, valamint az előző részben bezárt, majd megszökött fegyvencek legyűrésén, aztán felbukkannak az igazi gonoszak, akik nyilván akkor akarnak borsot törni hősünk orra alá, amikor magunkra maradtunk és nincs segítségünk.

Időközben felbukkan egy régi barát, miközben anyukánk a választásokra készül, a várost pedig épp a Roxxon próbálja meg épp a jövőbe repíteni az ingyenes áramot termelő, biztonságosnak mondott reaktorokkal. Ez valamiért böki a csőrét az Undergroundnak nevezett bandának, akik a vezérükkel (Tinkerer) ott próbálnak meg keresztbe tenni a cégnek, ahol csak tudnak. Mivel Pókemberünk ezeket az akciókat rendre megadalyozza, így ő is a célpontok közé kerül egy idő után, ami azért is kellemetlen, valamilyen szuperfejlettnek tűnő fegyvereket/eszközöket birtokolnak a banda tagjai. Itt veszi kezdetét komolyabban a sztori, amely az előző epizódhoz képest némileg kevesebb, de ha valaki nem rohan, akkor bizony 7-10 órát bőven beleölhet, ha pedig a platina trófea a cél, nos ebben az esetben ez minimum duplázódik.

Hirdetés

Lesz mit csinálnunk, hiszen a sztori szál mellett tonnányi mellékküldetést és egyéb feladatok kapunk, köszönhetően a barátunk, Ganke által fejlesztett “Friendly Neighborhood Spider-App”-nek. Lényegében egy mobilnak tűnő felület a képernyőnk sarkában, ahol kiválaszthatjuk, hogy éppen milyen mellék feladatot akarunk megcsinálni, vagy milyen bűntény van éppen folyamatban a környéken. Ezeket érdemes megcsinálni (még ha egy idő után ismétlődőnek is tűnnek), ugyanis pontokat kapunk érte, amelyekkel fejleszthetjük Miles képességeit. Utóbbiból ugyanis lesz két teljesen új, a villámcsapás (nem, ez még mindig nem a Pokémon, Miles barátunk egyfajta bioenergiát használ) és az időszakos láthatatlanság hasznosak lesznek. Amennyiben épp ráérünk és pihennénk egy kicsit, érdemes körbenézni egy ház tetejéről, a Spider-Man Miles Morales ugyanis egész egyszerűen gyönyörű játék. Már a 2018-as előd is dicsekedhetett hasonló jelzőkkel, itt azonban talán még egy lapáttal rátettek a fejlesztők a téli városképpel. Érdemes megemlíteni, hogy a beállítások között találunk egy opciót, ezek egyike bekapcsolt raytracing támogatás mellett 30 FPS módba kapcsolja a programot, míg a másikkal a 60 FPS lesz az alap, némileg csökkentett látványvilág mellett. Utóbbit használtuk mi, mert bár valóban szemet kápráztató a grafika, a folyamatos mozgások miatt, nem annyira észrevehető a némileg gyengébb kinézet.

Rengeteget fogunk a városrészünkben ugrálni és bár egy idő után a gyorsutazást is használhatjuk (amely az SSD miatt szinte azonnali, töltőképernyőkkel sem igazán találkozunk egyáltalán), sokszor döntöttünk úgy, hogy inkább saját magunkat irányítva vesszünk az irányt a küldetés felé, annyira élvezetes továbbra is a hálóvető használata a játékban. Nem mehetünk el amellett sem, hogy az új Pókember játékban bizony remek zenéket pakoltak a fejlesztők, ezek egyike sem volt karakteridegen számunkra, sőt egy-egy adott helyzetnél csak még jobban fokozta az izgalmakat. Nem lehet letagadni, hogy a készítők nagyon jó munkát végeztek a programmal, annak egy részébe sem lehet belekötni. Hogy tökéletes-e? Nyilván nem, de ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor maximum annyit lehet megemlíteni, hogy néha (de tényleg ritkán) az animációk nagyon furcsák és egyes tereptárgyak fix pozíciót vesznek fel (furcsa volt látni hősünk anyukáját főzés közben telefonálni úgy, hogy a mobilja belelógott a fejébe, miközben ő ott sürgött-forgott a tűzhely előtt).

Mindemellett a felszíni élet is kicsit “műnek” hat, mert bár sétálhatunk az utcán, a lakókkal való interakció az mindig ugyanaz, vagyis egy kis pacsi itt, egy kis táncikálás ott, egy rajongó bekiabálása, hogy mennyire királyak vagyunk. Ezekből lehetett volna talán kicsit többet is kihozni, mert közben pedig egyes helyeken úgy tűnik, hogy a lakosság a saját napi rutinjukat csinálják, szórakoznak, korcsolyáznak, jéghokiznak, stb.

Összességében elmondhatjuk, hogy ha szerettétek a 2018-es elődöt, akkor szívből ajánljuk a játékot, az Insomniac Games ugyanis arra még egy nagy lapáttal rápakolt.

A Marvel’s Spider-Man Miles Morales 2020. november 12-én jelent meg PlayStation 4-re és PlayStation 5-re. Utóbbi nálunk csak november 19-től játszható, a konzol akkori megjelenése okán.

Pro:

  • Remek körítés, élvezetes harcok,
  • pazar látványvilág,
  • fantasztikus zenék,
  • ízig-vérig szuperhős kaland.

Kontra:

  • Néhány apróbb bug,
  • rövidebb, mint elődje.

90

oriic

Hirdetés

Azóta történt