Hirdetés

Marvel’s Avengers teszt

Nem a filmek, hanem a képregények jogai alapján készült az új Bosszúállók-feldolgozás, amelyben a kampánytól a végtelenségre tervezett kooperatív akcióig minden van. Csak szív nincs.

Hirdetés

A sötét oldal

No de persze ennek az egésznek semmi értelme nincs. Nem csak azért, mert a grindfesztivál első öt órájában már minden missziófajtát többször is láttunk, de azért is, mert hiába az orrunk elé lógatott digitális répa, az út sehová nem tart. A Destiny a legerősebb karakterek számára hatfős, kiemelten komplex harcokat nyitott meg, a Divisionök pedig a különleges versus-csatákban csúcsosodtak ki. Az Avengers végén semmi ilyesmi nincs. Feltápoltad a kedvenc hősödet a maximális, 150. szintre? Gratulálunk, jöhet ugyanez a többivel… (És sajnos itt nem elég egy karaktert készíteni, mint a példaként felhozott játékokban, hiszen egy koop küldetésben egy hős csak egyszer szerepelhet – így aztán hiába koncentrálnánk mi mondjuk Kamalára, ha valaki őt már lestoppolta.)

Sajnos ezzel kapcsolatos a játék másik megbocsáthatatlan pofonja is, egy olyan designdöntés, amely egyszerre űz gúnyt mind a tápolásba fektetett óráink tucatjaiból, mind pedig az alapként szolgáló szuperhősökből. A program ugyanis olyan brutálisan szintezi hozzánk az ellenfeleket, hogy sosem fogjuk magunkat erősebbnek érezni. Tökmindegy, hogy Hulk a 10. vagy a 100. szinten van, pontosan ugyanannyi ütést kell bevinnie minden robotnak – és nagyjából ő is ugyanannyi százalékot sérül minden ki nem került lézersugártól. A korai szinteken az új képességek megnyitása még ad annyi dopamint, hogy ezen talán átsiklik a figyelmünk, de aztán rádöbbenünk, hogy ugyanazt a három kombót használjuk már órák óta, és hiába cseréltük le – a karakteren amúgy nem megjelenő – sisakunkat tucatszor is egy hajszálnyit jobb darabra, lényegében semmi nem változott.

Itt kellene szót ejteni a játékmenetről, arról, hogy mit is csinálunk majd a megannyi küldetés során, legyenek azok magányosak, avagy a kooperatív grindelés részei. Sok jóról sajnos nem tudok beszámolni, a játék az elfogadhatóság abszolút minimumát hozza. A játékban levő hat karakter nagyrészt ugyanúgy harcol, éppcsak az animáció más ugyanazokra a gombnyomásokra. Igaz, Hulk talán még a többieknél is lassabban reagál a gombnyomásokra, Black Widow pedig némileg többször bénítja le a sok robotot, de amúgy a kétféle támadásgombra építő rendszer nem különbözik karakterenként. A felszerelés jobban módosítja a dolgokat, főleg, amikor a szórakoztató kicsinyítés-effektet más megbízható gyakorisággal tudjuk előidézni cuccainknak köszönhetően. Tony és Thor tudnak persze repülni, de ez is olyan bénán van megoldva (rendkívül lassú a sebességünk, mégis szinte irányíthatatlan a célkereszt és a manőverezés), hogy amikor csak lehetett, mellőztem ezt a közlekedési formát. A kitéréstől a távolsági attakon át a speciális képességektől minden nehézkes és fantáziátlan kicsit, és az egészet csak tovább rombolja, hogy platformtól függetlenül hajlamos szaggatni a program a népesebb csatákban.

Más tekintetben is látszik, hogy nem jutott idő a program rendes befejezésére, így például a bugok magas száma is erről beszél. Konzolon sem szokatlanok a lefagyások és a helyenként groteszk grafikai bugok – nálam például hirtelen lebénuló társak mellett a hajak körül egy fekete négyzet jelezte, hogy valami gond van a szőr-rendereléssel, de láttam sok képet fej nélküli, avagy mondjuk ládákba ragadt karakterekről is. A legidegesítőbb azonban mindenképpen az a programhiba, amelynek köszönhetően a kereskedőktől megvett cuccokat az ár levonását követően elmulasztja nekünk jóváírni a program.

Látszik, hogy a fejlesztők a japán mobiljátékok és néhány nyugati Live Service játék nyomán próbálták felépíteni programjuk monetizációs részét, de még ez sem sikerült jól. Van beépített, és lényegében semmi értelmeset nem nyújtó battle pass hősönként, ami cseppet sem motivál a játékra. Az új karakterek ingyen érkeznek (októberben Kate Bishop, novemberben pedig Hawkeye), de szinte garantálható, hogy a kinézetüket és pontos animációikat leszámítva csak kevésben fognak eltérni a jelenlegi hősöktől, vagy épp egymástól. Valós pénzért a tárgyfejlesztéshez szükséges dolgokon felül kizárólag kosztümöket lehet venni – több száz ilyen került a játékba, ami monumentális munka lehetett a grafikusok részéről, de kétlem, hogy valaki több száz dollárt ölne abba, hogy összegyűjtse Vasember valamennyi páncélvariációját…

A szerintem rém ostoba és karakteridegen sztorit leszámítva sok szidalmam ellenére sem kifejezetten gyenge, netán agresszívan rossz játék az Avengers – egyszerűen egyetlen kiválóan feldolgozott karakteren túl semmi érdekeset, semmi újat nem tud felmutatni. Minden fontos játékelemét tekintve jócskán elmarad közvetlen riválisaitól, és ezt programhibák tömege, monoton küldetések végtelen hada és egy alapjaitól hibás fejlődési rendszer tetézi. Néhány tekintetben átlag alatti, helyenként átlagos játék, szépen animált Hulk-mellizommal – ilyennel akarod tölteni a következő 300 játékórádat?

A Marvel’s Avengers PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. A teszt Xbox One X-en készült.

Pro:

  • Kamala egy teljes játékot érdemelne;
  • a grafika, főleg a textúrák helyenként szépek;
  • remek szinkron.

Kontra:

  • Sekélyes harcrendszer;
  • funkciótlan, de túlbonyolított fejlődés;
  • túl hasonló karakterek;
  • hiányzó végjáték.

45

Grath

Előzmények