Az aprócska japán fejlesztőcsapatnak, az Alvionnak azonban láthatóan így is bejött anyagilag a dolog, igaz, vélhetően segített a költségek alacsonyan tartásában, hogy a 2010-es PS3-as eredetit követően a Vitára megjelent Malicious Rebirth is egy kibővített port volt, és most hasonlóképpen jártak el: a Fallen egy rakás új pályát leszámítva szinte semmiben nem különbözik elődeitől.

[+]

A program lényegében főellenfelekkel vívott küzdelmek laza láncolata – tudom, hogy erről a leírásról mindenkinek a Shadow of the Colossus ugrott be, de itt abszolút nem arról van szó. Bármiféle körítés nélkül válogathatunk az épp aktív fejezet pályái közül egy menüben, majd a töltést követően egy arénába kerülünk, ahol egy nagyobb lény (óriási lovag, csöcskilógatós ruhát viselő varázslónő, méretes harci gép, valami állatról mintázott szörnyeteg – minden, amihez nem kell különösebb képzelőerő) mellett egy rakás gyenge ellenfél vár ránk. Utóbbiak végtelen számban újratermelődnek, a Malicious lényege pedig továbbra is az, hogy ezek hentelésével annyi elemi erőt, azaz aurát gyűjtsünk, amennyivel sikerülhet leverni a 30 perces időlimit végére a bosst.

[+]

A játék eleinte nem sok eszközt ad ehhez a kezünkbe, két fegyverünk van mindössze, a két támadásgombbal előhozható kombók jó része még nem érhető el, és az auraképességek közül is sok zárva van. Egy kicsit a Mega Man-szériához hasonlóan fejlődésünk kulcsa a főellenfelek leölése: győzelmünket követően mindegyikből kiszedhetünk valami hasznos képességet. A Mega Manekkel ellentétben ez nincs továbbgondolva, nincs ideális út a csaták között – cserében viszont minden teljesített pályával nehezebbé válik az összes többi. És mivel minden misszión vannak a képernyőn kívülről érkező támadások, illetve a kamerát megalázóan mozgó lények, a főellenfél pedig sokszor nyomkövető varázslatokat és azonnal ölő képességeket ereget, sokszor fogjuk úgy érezni, hogy a játék nem fair.

[+]

A harcrendszer alapjai pontosan olyanok, mint bármelyik külső nézetes, fürge tempójú akciójátékban, pontosan ugyanúgy működik az ellentámadás, a befogás, a kitérés, vagy a kombózás, mint várnád, az egyetlen extrát az L1 gombbal előhívható képesség, az aura adja. Ezt a nyersanyagot a szimpla ellenfelek tömeges mészárlásával növelhetjük, és rengeteg módon költhetjük el. Amíg rá nem érzünk a védekezésre, az aurával rengeteget fogunk például gyógyítani. Ennél persze sokkal hasznosabb, ha offenzívára költünk: az aurát használó támadások például területre ható effekttel ölik meg áldozatukat, majd ez láncreakciószerűen továbbterjedhet, ha nagy a tömeg – a későbbi szinteken akár több tucat baka is el fog hullani egyetlen ütésünk hatására. Beállíthatjuk azt is, hogy az aura – három eltérő fokozatban – folyamatosan folyjon ki belőlünk, ilyenkor minden támadásunk szupererőt kap, és például a főellenfelek ellen mással nem is éri meg menni.

[+]

Sajnos azonban ez a megoldás nem tudja kiemelni a Malicioust abból a szürkeségből, amibe a körítés teljes hiánya taszítja. Semmiben nem jobb ez a rendszer, mint bármelyik közepes akciójátéké, arról pedig szó sem lehet, hogy a küzdelem tempója, mélysége megközelíthetné mondjuk a Platinum hasonló játékaiét. De még ha valaki valamiért rá is kattanna erre a küzdelemre, azt is el fogja keseríteni, hogy sztori a szöveges képernyőkkel elmesélt „gonoszok támadtak meg mindenféle helyeket, mindjárt vége a világnak!” klisén nem akar túllépni. Nincsenek párbeszédek, nincsenek karakterek, még saját hősünk is egy néma robotszerűség; ki tudja, hogy miért kell a játék elején nemét megválasztanunk.

Az első rész, illetve a Rebirth egy-egy fejezetet, összesen 12 pályát hozott, ezt a Fallen most megduplázta két új epizóddal. Persze, mivel a pályák továbbra is egyetlen teremből, területből állnak, és a főellenfelek semmivel nem lettek érdekesebbek, ez lényegében semmi motivációt nem jelent. Még egyszer mondom, egy jó közepes szinten megalkotott, de 2010 óta alig változott harcrendszer kivételével semmit nem írhatunk a Malicious-széria javára. Ehhez képest az új rész (ami jobban fut, mint anno a PS3-as rész, de 60 fps-ről ne is álmodjunk!) őrült áron, 9200 forintért került a digitális piacra. Én azt mondom, hagyd ott, ugyanezt a játékstílust a nemsokára megjelenő Nier Automata nagyságrendekkel profibban dolgozza fel.

A Malicious Fallen csak PlayStation 4-re jelent meg.

Pro:

• Egész taktikus harcrendszer.

Kontra:

• Zéró történet, nulla körítés;
• néha pokoli nehéz, és nem az élvezetes módon.

30

Grath