Minden szépen indult
A cím olvastán valószínűleg mindenki tudja – legalább nagyjából –, hogy mire számíthat. Újabb Magic: The Gathering feldolgozásról van szó, azaz fantasy lényeket, gépezeteket, varázslatokat leíró kártyákat fogunk a képernyőn látni, melyek – remélhetőleg – okos és taktikus kombinálásával kell ellenfeleinket szépen a földbe gyalázni. Bár a Blizzard (mind a siker, mind a játékmenet terén) elképesztő tempót diktáló játéka, a Hearthstone a mai slágere a kategóriának, a Magic sem véletlenül vált behemóttá azonnal 21 évvel ezelőtti megjelenésekor – és bár az igazi profik a MTG Online-nal nyomulnak, a Duels of the Planeswalkers című mellék-széria rengeteg új rajongót hozott a játéknak.
Még mondja valaki, hogy a kártyacsaták nem durvulhatnak el! [+]
Ennek új részei mindig tudtak valami újítani: egyszer a körítés alakult át, másszor fontos játékbeli opciókkal gazdagodtunk (például a többszínű paklikkal), vagy éppen élvezetes, rég várt játékmódokat kaptunk (a tavalyi rész nem mindig fair, de szórakoztató sealed deck versenyei említhetők itt első helyen). A legfőbb kívánságunkat azonban mindeddig nem teljesítették: sosem lehetett szabadon dekket építeni, mindig csak előre meghatározott lapkupacokból lehetett gazdálkodni. Igaz, a taktikai szabadságunk minden résszel szélesedett, tavaly már a földek (a varázserő, a mana forrásai ezek, gyakorlatilag minden más cselekedetet a szörnyidézéstől a varázslásig ezeket használva hajtunk végre) mennyiségét is lehetett változtatni, de nulláról, teljesen saját ötletek alapján nem lehetett összeállítani paklinkat.
A pakliszerkesztőben kiszürkítve látjuk a még meg nem szerzett lapokat. [+]
A Magic: The Gathering volt az első igazán sikeres gyűjtögetős kártyajáték, amely a szerény kezdeteket hamar óriási sikerré váltotta. A játékosok varázslókat alakítanak, akik egy másik ellenféllel küzdenek. A megidézhető szörnyetegek, elsüthető varázslatok, bevethető mágikus tárgyak mind-mind a kártyalapok aktiválásával lépnek játékba, mindehhez a varázserőt pedig a „föld” típusú lapok szolgáltatják: ha három földed van, az lényegében körönként három varázspontot jelent (minden körben legfeljebb egy új földet tehetsz a pástra). A dolgot komplexebbé teszi az is, hogy a játékban öt szín, azaz öt mágikus elementál van, és megannyi laphoz nem bármilyen varázserő, hanem egy – vagy több – adott színhez kapcsolódó manapont szükséges.
Idén ez megváltozott, végre megkaptuk a lehetőséget a jól használható Deck Editor opcióval. Itt könnyen lehet szűrni és keresni lapjaink között, egy automatizálóval akár egy lap köré is teljes paklit építtethetünk a géppel, vagy akár szépen, egyenként válogatva a lapokat létrehozhatunk egy támadósort. Készíthetünk egyszínű, vagy tiritarka dekket, mi döntjük el, hogy mennyi és milyen földet rakunk bele, hogy inkább a villámgyors lerohanásra, lapdobatásra, avagy a sebző varázslatokra koncentrálunk. Minden tökéletesen működik.
És ebből fakad a játék minden borzalmas hibája, mellényúlása, kegyetlensége.
De aztán győztek a gonoszok
Kezdem azzal, ami nekem a legfájóbb: minden egyedi játéklehetőség eltűnt a programból: lehet végigjátszani a szokásos módon lineáris, unalmas „sztorit” öt létsíkon keresztül, és persze lehet multizni is. Ketten, hárman, négyen, ám csak mindenki-mindenki ellen alapon. Minden más eltűnt. Nincsenek itt a trükkös fejtörők, amelyeket olykor csak tízpercnyi filózás, gondolkodás után lehetett megoldani. Nincs itt a nagyszerű Two-headed Giant játékmód, ahol a négy játékos két csapatban, közös életerővel próbálta meg elkenni a másik oldalon játszó párost. Nincs itt a cseppet sem kiegyensúlyozott, de igen vidám 3 vs. 1 Archenemy mód (a félreértések elkerülése végett az egyedül levő játékosnak volt hatalmas előnye). Nincs Sealed Deck verseny, és nincs itt a Planechase játékmód sem, amit anno annyira nem kedveltem őrült erős, minden játékosra kiható extra szabálylapjaival – de itt legalább valami változatosságot hozott volna. És miért tűnt el minden? Mert idén „a pakliszerkesztőre koncentráltunk”, mondják a fejlesztők.
A pakliszerkesztőben saját kreációnkat is kielemeztethetjük - érdemes kihasználni ezt az opciót! [+]
Oké, pakliszerkesztő, tényleg jó, hogy van, és hogy jól is működik. Csak épp azt kell hozzávenni az egészhez, hogy az extra lapok feloldása borzalmasan lassan megy, ráadásul a legjobb lapok bizony nem is nyithatók meg szimpla játékkal; legalábbis nem egykönnyen. Az Innistrad, a Shandalar és a többi klasszikus kiegészítő lapjainak nagy részéért külön fizetni kell, ráadásul nem is keveset: 5 dollár egy expanzió, 20 dollár mind az öt. De ezzel még mindig nincs vége a nyerészkedésnek, hisz 2,5-ért prémium csomagokat is vásárolhat a nagyérdemű, amelyekben a leírás szerint „10 igen erős” lap van. Hogy ezek pontosan milyenek, megvallom, nem derítettem ki – mindenesetre gyanúm szerint jóval nagyobb eséllyel kapunk itt ritka lapokat, mint a szimpla csomagokban, melyeket a sima meccsek után nyithatunk ki.
Noha a Magic 18 ezernél is több lapjából itt csak 320 szerepel, lehetőségeink szinte végtelenek. [+]
Én még csak nem is okádok reflexből a F2P rendszerektől, no de hát itt egyrészt az alapjáték cseppet sem ingyenes, másrészt pedig kicsit túlzásnak érzem, hogy az alapjáték árának sokszorosát kell elszórni, ha minden lapot szeretnénk kipróbálni a pakliszerkesztőben. Ráadásul olyan sok lap sincsen, hogy igazán egyedi, trükkös dekkeket lehessen létrehozni – például az előző részben oly hatékony kék szellempaklim alapvető lényei és varázslatai közül 40 meccs után sem sikerült egyet sem megnyitnom. És még egy nagy baki: az eleinte rendelkezésre álló, mindig két színt használó paklik közül van néhány eleinte igencsak gyenge darab is: némelyikkel még a tutorialt záró csatát is csak elképesztő mázlival lehet megnyerni. A Magic 2015 amúgy elismerésre méltó módon ugyanazt a szintet hozza minden platformon, csak a felbontás, és persze a képarány lehet eltérő PC-n és Androidon, Xbox 360-on és iOS-en (pár hét múlva érkezik az Xbox One-kiadás is, vélhetően tökéletesen ugyanilyen állapotban).
Minden lapra rázoomolhatunk, minden szakszöveghez kérhetünk leírást. [+]
Hiába van itt tehát az évek óta kért pakliszerkesztő, a 2015-ös kiadás messze a sorozat legcsupaszabb, legunalmasabb és legpofátlanabb tagja lett. Pedig az új designt kapott kezelőfelület igen szép (bár tény, lehetne fürgébb), panaszaim ellenére azért van sok új lap, és persze az alap játékmenet is az a nagyszerű, évtizedek óta csiszolt Magic, amit megszoktunk, megszerettünk. Talán majd jön egy patch, ami visszahozza a hiányzó dolgokat, de sokkal valószínűbb, hogy jövő évig kell várnunk az újragondolt, és reméljük teljesebb kiadásra. Addig is, inkább a 2013-as, 2014-es sorszámmal jelölt részeket tudom ajánlani mindenkinek – noha ott is árulnak extra paklikat, azokra korántsem vagyunk úgy rászorulva, mint itt; ráadásul játékmódok terén sem kell megelégednünk az abszolút minimummal. Nyilván kevesek várták annyira, hogy felidegesítsék magukat rajta, de számomra ez akkor is a Magic 2015 az év egyik nagy csalódása.
Értékelés | |
9 | Játékmenet: A páston minden rendben van, a jól ismert fifikás kombózásra épül a játék, ahol minden húzás, minden lap megváltoztathatja az eredményt. |
4 | Hangulat: A botrányos minőségű videók nem tesznek hozzá sokat a játékhoz, és a sztorival sem fognak törődni sokan, még a Magic-regények olvasói közül sem. |
6 | Grafika: A lapok (általában) gyönyörűek, a kezelőfelület stílusosabb lett, és az egész menürendszer is kellemes látvány a szemnek. |
5 | Hangok: Felejthető zenék, öt rész óta újrahasznosított sebzéshangok, szinte nulla szinkron – igaz, mi mást is várnánk? |
4 |
Összességében: |