ELSŐ OLDAL

A sorozatok mindig is híresek voltak, és valamilyen módon a jobbakról, mindig lehúztak valamilyen bőrt. Ez lehet akár képregény, regény vagy videó játék. Némelyik sikeres volt, de vannak olyanok amik említésre sem méltók. Ez a hullám természetesen a Lostot is elérte, ennek gyümölcse a Via Domus (mely latinul annyit jelent “A haza vezető út”).

Mi is az a Lost? Egy népszerű amerikai sorozat, amely jelenleg a negyedik évadnál tart az államokban, és rajongók ezreit szegezi a képernyők elé az egész világon. Dióhéjban a történet az Oceanic Flight 815 túlélőinek sorsát követi nyomon akik, egy misztikus szigeten rekednek, miután repülőgépük lezuhan.

No de nézzük, hogy milyen maga a játék.

A játékban az egyik túlélőt név szerint Elliott Maslow-ot alakítjuk, aki a repülő szerencsétlenségnek köszönhetően amnéziában szenved. Fő feladatunk ebből adódóan kideríteni, hogy ki is vagyunk valójában illetve, hogy kik és miért akarnak minket eltenni láb alól. Erre körülbelül 5-6 óránk van, mivel a játék nagyon rövid. Maga a történet hét részből áll, ami nem sok, de ennyivel kell beérnünk. Itt a rajongók szíve megint csak dobbanni fog, hisz ez a hét rész olyan, mintha a sorozatot néznénk. Minden rész elején felhangzik a “previously on Lost” szöveg, és egy rövid videót mutatnak arról, hogy mi történt eddig. De minden rész elején ugyanúgy beúszik a Lost felirat mint ahogy a sorozatban, és a részek végén is megjelenik a sorozat logója. Ez a hét rész amúgy az első két évad cselekmény szála alatt játszódik. Ez nem befolyásolja a TV-s nagytestvért, hisz Elliott nem található meg sorozatban.
A játék az úgynevezett YETI motor alatt fut (többek közt ezt használja a GRAW is), melynek köszönhetően nagyon szépen sikerült létre hozni a fejlesztőknek a Lost világát. Sajnos ez már a karakterekről nem minden esetben mondható el, mivel egy-két karakter úgy néz ki mintha egy kutya szájából húzták volna ki őket.

Zene mint a sorozatban, nagyon minimális vagy egyáltalán nincs. A hangeffektek viszont tipikusan Lostosak. És ha már a hangoknál tartunk, külön meg kell említenem, hogy mint rajongót elszomorított az a tény, hogy csak pár szereplőnek van meg a saját hangja, a többi szinkron csak “hasonlít”. Persze az ABC megígérte a rajongóknak, hogy segít az eredeti szereplők hangjaihoz minnél közelebbit találni, de ez sajnos csak ígéret maradt. Ez abban látszik meg, hogy Charlienak találtak egy angol akcentusú embert, de sajnos olyan hangszínnel rendelkezik, mintha meg kéne szólalnom egy kiadós tökön rúgás után. Vagy a másik legjobb példa Sawyer, akinek megmaradt az ízes déli kiejtése, de a hangja inkább emlékeztet Dugó Dani hangjára. Sajnos ezt kell szeretni.

A játékban egy nagyon kellemes párbeszéd rendszer található, amely általános kérdésekből, a feladattal kapcsolatos kérdésekből valamint személyes kérdésekből áll. Az általános kérdések arra szolgálnak, hogy az egyszeri játékost valamennyire megpróbálják bevonni a Lost világába, sajnos kevés sikerrel. A feladattal kapcsolatos kérdések segítenek, hogyha elakadunk az amúgy egyszerű “menj ide, találd meg” típusú feladatokban, míg a személyes kérdések a beszélgető partnerünk múltjáról vagy jelen aktivitásáról próbál érdeklődni - itt a szereplő jelleméhez megfelelő válaszokat kapunk, amiket a sorozatból emeltek át a játékba.

Lehetőségünk adódik a cserekereskedelemre. Lényegében nem fontos dolog, de sajnos a néhol a továbbhaladáshoz szükséges. A dzsungelben és a parton elszórt tárgyakat használhatjuk fel a cserére, ezek általában vagy vizes flakonok vagy kókuszdiók, de belefuthatunk egy-egy könyvbe is. Cserélni mindig van lehetőségünk, de általában csak fáklyákra költjük el a nehezen megkeresett kókuszdiónkat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!