Népmese, logikával

A verses bevezető nem véletlen, és bevallom, azon gondolkodtam, hogy az első néhány bekezdést is míves rímekkel teleszőve írom meg, csak aztán rájöttem, nem vagyok én akkora poéta. A logikai játékokat viszont nagyon szeretem, most pedig érkezett – illetve e sorok írásakor csak hamarosan érkezik – egy ígéretes darab a műfajban. A Long Ago: A Puzzle Tale mindent versben mond el, a tippektől a történeten át az opciómenükig, de egyedisége nem csak ebben rejlik.

A GrimTalin csapatának eddig nem köszönhettünk túl sok emléket, az indie játékok szerelmesei talán csak az Adventures of Elena Temple című, alig ismert platformerből ismerhetik, ez azonban talán most megváltozhat. A független stúdió legújabb produkciója egy színtiszta puzzle cím, ami rendkívül egyszerű játékmechanikára épül, de felépítése, nehézsége és egyedi stílusa miatt bőven kiérdemli a megkülönböztetett figyelmet – annál is inkább, mert ebben a műfajban ritkán találkozni igazán jópofa vagy újító szándékú húzásokkal. Az új játék egy középkori mese, egy hercegnő bezártságáról és szabadságvágyáról. A történetben a szigorú szülőktől a hős lovagig sok mindenki feltűnik, ám a kaland szálait ezúttal logikai úton, ráadásul verses formában bogozhatjuk ki.

A Long Ago játékmenete pofonegyszerű: adott egy izometrikus nézetből figyelt játéktér, melyen egy kőgolyót guríthatunk a négy irány egyikében. A golyót bármelyik irányba ellökve addig gurul, amíg egy tereptárggyal vagy fallal nem találkozik. A cél összeszedni a pályákon elhelyezett madártollakat, ezek „írják” a történetet, melyek a pályák végén szinkronnal is felolvas nekünk a játék. A történetes szinteket befejezve az adott fejezeten belül további pályák is megnyílnak, amiken tollak helyett érméket kell összegyűjteni minél kevesebb lépésből. Ez adja a játék kihívását: csak megadott számú lépés áll rendelkezésre, a legjobb eredmény (három gyémánt pályánként) elérésére pedig csak egyetlen jó megoldás létezik.

Tovább bonyolítja a játékmenetet, hogy a pályákon igen hamar újabb és újabb játékmechanikák bukkannak fel. A kezdeti, statikus tereptárgyakat irányváltók, szobrok, forgatható kapcsolók, sőt később széttörhető tárgyak és portálok váltják fel, jelentősen megbonyolítva a feladatot. A játék hihetetlenül bot egyszerűségű mechanikára épül, hiszen csak a négy irányt kell nyomogatni, mégis annyi lehetőséget kínál egy-egy pályán, ami nagyon meredek kihívást jelent. Nekem nagyjából a második pályától kezdve rendszeresen akart felrobbanni az agyam, igaz, a kihívás sem kiegyensúlyozott: vannak nagyon nehéz pályák, aztán olyanok is, amik látszólag jóval logikusabban átgondolhatók. Öt fejezetre osztva összesen 80 feladvány várja a játékosokat, és tekintve a játék nehézségét, az elkötelezett gondolkodóknak ez bizony sok órájába fog kerülni.

Elakadni mégsem lehet a Long Ago világában, mert van benne egy opcionális segítség is. A pályákon mozogva egy csíkot töltünk fel, ami ha megtelik, az Y gomb megnyomásával a játék gyakorlatilag lépésről lépésre végigvezet a megoldáson. Erre azonban nem érdemes támaszkodni, senki ne higgye, hogy a hintrendszerrel majd csak végignyomkodja a pályákat. A csík rendkívül lassan töltődik, nagyon sokat kell ahhoz szenvedni egy helyszínen, hogy végre lekérhessük a megoldást. Ezzel egyrészt persze arra ösztönöz, hogy próbálkozzunk (magától nem töltődik, csak ha mozgunk), másrészt viszont szerintem túl sokat hagy céltalanul lökdösődni. Nekem volt olyan pálya – nem is egy –, amin unottan gurigáztam, és vártam, hogy végre kérhessem a megoldást, és tovább léphessek, mert a logikus megoldást már rég feladtam (igaz, a teszt miatt próbáltam sietni). Egy biztos: végleg elakadni nem lehet a Long Agoban, ez pedig mindenképp pozitív.

Az érdekesre faragott játékmenet mellett mindenképp emlékezzünk meg a játék prezentációjáról, mert szerintem ez a Long Ago egyik legerősebb pontja. Egy puzzle játéknál természetesen másodlagos a grafika, de a játék csodaszép, mesekönyv szerű látványvilága, élénk színei, és még inkább remekbe szabott zenéi igazán vonzó darabbá teszik. Az is megsüvegelendő, hogy a verseket szinkronizálva kapjuk, ráadásul több színésszel, ami apróság, de az ilyen kisebb produkciók esetében ritka. Még arra is van lehetőség, hogy a megszerzett érmékből a kőgolyó kinézetét megváltoztassuk (achievement is jár hozzá, tessék csak gyűjtögetni). Összességében nagyon szép, igényes játék, látványvilága, zenéi, produkciós értékei tökéletesen kiegészítik az egyszerű, de nagyon kellemes játékmenetét. Egyszerre relaxáló és kőkemény kihívás, bosszantóan nehéz és mesésen szórakoztató.

A tavalyi demó kiadása óta vártam a Long Ago: A Puzzle Tale megjelenését, a végleges játékban pedig nem is kellett csalódnunk. A kihívás talán nem teljesen kiegyensúlyozott, és az opcionális segítség is lehetne hatékonyabb, de ezeket az apróságokat leszámítva ez egy kifejezetten jó, érdekes logikai játék. Ráadásul mindössze 3.500 Ft-ba kerül, ennyi pénzt sokkal rosszabb dolgokra is elköltünk. Én mindenképpen ajánlom azoknak, akik kedvelik a műfajt, szeretnek gondolkodni, és értékelik azt, ha egy nagyon egyszerű mechanikából valami komplex és tartalmas születik. Nem zárom verssel soraimat, mert nem vagyok költő, de a játékot ajánlom mindenkinek, aki érdeklődő.

Pro:

• egyszerű játékmechanika a végletekig megcsavarva;
• ötletes, meseszerű körítés;
• jópofa, verses történet;
• nagyon szép látvány, hangulatos zenék.

Kontra:

• túl hamar válik túl komplikálttá;
• a beépített segítség túl lassan vehető igénybe.

70

A Long Ago: A Puzzle Tale május 28-án jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és Nintendo Switch-re.

dreampage