Limbo - Teszt

Személy szerint nagyon szomorú voltam, amikor a tavaly júliusban megjelent Limbo című logikai platformjátékot XBOX360-on kívül másra nem tervezték kiadni. Ám végre megérkezett PC-re és PS3-ra is, úgyhogy egy évvel később végre mi is kipróbálhatjuk eme remek játékot.

A Limbo végre megérkezett kedvenc számítógépünkre is, ám aki egy modern, csillogó-villogó, CGI intróval és látványos 3D-s grafikával megspékelt játékot vár, az csalódni fog. Itt ugyanis egyik sincsen. Nincsenek színek, minden fekete-fehér, szürreális környezetben játszódik, amit a szöveg és a GUI teljes hiánya még tovább fokoz. Amint elkezdjük a játékot, nemsokára azon kapjuk magunkat, hogy a homályos képernyőre meredve próbáljuk kisilabizálni, hogy miféle objektum, vagy éppen ellenfél körvonalai bontakoznak ki a teljes sötétségből.

A játék végigjátszása közben az érzékeink látványosan kitágulnak, minden zajra és mozgásra figyelünk, adrenalinszintünk megnő, és egy-két hirtelen bekövetkező, váratlan eseménytől valósággal kiugrunk a székből. Maga az egész játék egy nagy vesszőfutás, amiben folyamatos harcot kell vívnunk a túlélésért. Amikor pedig nem éppen valami elől menekülünk, akkor furmányos csapdák elkerülésén kell gondolkodnunk, melyeket megoldva olyan sikerélmény tölt el bennünket, hogy nem tudjuk abbahagyni a játékot.

A Limbo-t elindítva főhősünk egy sötét, végtelennek tűnő erdőben ébred fel, ahol baljóslatú hangok veszik őt körül. Első látásra úgy tűnik, hogy biztosan valamiféle rémálomba keveredtünk, de ez abban a pillanatban eloszlik, amikor rájövünk, hogy életünket bizony nagyon is valós és komoly veszély fenyegeti. Hatalmas szörnyetegek és kisebb, de nem kevésbé halálos ellenfelek lapulnak a sötét homályban, csak arra várva, hogy elkaphassanak és megölhessenek bennünket. Hogy pedig ez még mindig ne legyen elég, az ellenfeleinken kívül fondorlatosan felépített, logikai érzékünket és reflexeinket próbára tévő csapdák tömkelegével is találkozunk. Ezek között akad jó pár olyan is, ami alaposan meg fogja dolgoztatni agytekervényeinket és ügyességünket.

A játék hangulata meglehetősen sötét és komor, és bár a fekete-fehér grafikának köszönhetően vért szinte alig látunk, mégis, egy horrorfilm benyomását kelti az emberben. Miközben megyünk előre, néhol olyan váratlanul és sokféleképpen meghalhatunk, hogy azt eddig még nem sok játékban láthattuk. Jómagam néha úgy megijedtem, hogy percekig csak bámultam a monitorra, hogy "ez mi volt?". Máskor pedig egyenesen tetszett, hogy akárhogy igyekeztem is, nem tudtam elkerülni a halált, mert némely csapda olyan furfangosan volt kialakítva, hogy csak sokadjára vergődtem át rajta.

A fejtörők alapvetően a fizikára épülnek, aki játszott már a Half-Life 2-vel azok számára ismerősnek tűnhet némelyik, bár természetesen ugyanazokkal nem találkozunk. Maga a játék irányítása pofonegyszerű, a kurzorgombokkal mozoghatunk, a fel billentyűvel tudunk ugrani, a CTRL segítségével pedig használni tárgyakat. A játék első nekifutásra nehéz lesz, hiszen a feladványoknak csak egyféle megoldása van, tehát amíg arra rá nem jövünk, kénytelenek leszünk állni és gondolkodni. Ezzel kapcsolatban csak az a baj, hogy miután rájöttünk a megoldásra, onnantól kezdve pofonegyszerű végigmenni a játékon, ami az újrajátszhatóságot gyakorlatilag nullára redukálja.

Azért aki szeretné 100%-ra kivinni a játékot, az kénytelen lesz többször nekifutni, ugyanis az elérhető achievementek között pár igencsak jól eldugott is van, így garantáltan nem sikerül majd őket elsőre összehozni. Tehát, aki szeret ezekre vadászni, az jól elszórakozhat vele hosszabb távon is. Aki szereti az egyedi, nem szokványos játékokat, annak a Limbo biztosan tetszeni fog. Aki minden feladványt elsőre megold, még annak is 4-5 órányi szórakozást kínál a játék, aki pedig szeret gondolkodni és elérni az achievementeket, az ennél jóval hosszabb időt tölthet el előtte.

A játék értékelésénél ezúttal elhagyom a szokásos táblázatot, hiszen a teljes egészét szem előtt tartva kell meghoznom a konklúziót, amit nem ronthat le egy 2D-s, fekete-fehér grafikára kiosztott 2 vagy 3 pont. Ugyanis ennél a játéknál pont ez az egyszerű, színtelen és szürreálisan ábrázolt világ adja a hangulat nagy részét. Maradjunk meg inkább a pozitívumok és negatívumok felsorolásánál, ahogyan azt régebben is tették a játékújságírók a cikkek melletti pontszámnál. Íme:

Pozitívumok:

  • A játék hangulata egyszerűen magával ragadó.
  • Roppant eredeti és ötletes megvalósítás.
  • Félelmetes, érzékeket kiélező játékmenet.
  • Remek fizikai szimuláció, amire szinte az egész játék épül.
  • Szürkeállományt megdolgoztató logikai feladványok...

Negatívumok:

  • ...melyek némelyike igencsak nehézre sikerült, kevésbé kitartó játékosok hamar feladhatják ezeknél.
  • Ha tudjuk a feladatok megoldásait, akkor hamar, akár pár óra alatt végezhetünk vele.

Összességében: 9 / 10.

A Limbo című platformjáték az utóbbi idők egyik legeredetibb alkotása lett, egy olyan mestermű, amit vétek lenne kihagyni. Ez a játék valóban hatással van a játékosra, kiélezi az érzékeit, olyan szinten, ahogyan egy másik program sem képes. Ha a Limbónak alcímet kellene adni, akkor az a „Szokj hozzá a halálhoz.” lenne. Ám egyáltalán nem frusztráló még az sem, ha ezerszer halsz meg ugyanott, hiszen minden halállal egyre közelebb kerülsz a megoldáshoz.

A Limbo című játék PC-re a Steam rendszerén keresztül tölthető le, az ára 10 €, az nagyjából 2800 HUF környékén mozog manapság. Szerintem ennyi pénzt megér a Limbo, hiszen egy klasszikus stílusú ügyességi platformjátékot vegyítettek a fizikán alapuló fejtörők használatával, és ebből nem sok hasonló van jelenleg PC-re.

Azóta történt

Előzmények