Az emberélet útjának felén sötétlő erdőbe jutottam

A Limbo nevű szürreális platformer sokaknak ugorhat be, van aki pedig kívülről-belülről ismeri a mászkálós-ügyességi-problémamegoldó játékot, hiszen a 2010-es, Xbox 360-os megjelenés után egy sor platformra kijött, 2013-ban pedig az érintőképernyős világba is ellátogatott, és oldalnézetes, zseniális megjelenése és egyszerű irányítása tulajdonképpen az apró készülékekhez passzol legjobban, úgyhogy sok androidos gamer várta epekedve a zöld robotos portot, amely pár hete végre megérkezett. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy 2011-es konzol/PC-s tesztünk után egy rövid mobilos bemutatót is megér a játék – mert annyira jó.

A Limbo egy rémálomjáték, amelynek egy fiatal fiú főszereplője, aki a legsötétebb éjszaka, egy sűrű erdő közepén ébred fel, körülötte girbe-gurba utakkal, fura növényzettel, mozgatható és felhasználható pályaelemmel, csapdákkal és gonosz élőlényekkel, sejtelmes és sötét hangeffektekkel, létrákkal, mászókákkal, érzéki csalódásokkal és egyéb, néha a gravitációt is felülíró, sötét fantázia szülte akadályokkal.

[+]

A fiú feladata végigjutni a mintegy 3-4 tiszta játékórát jelentő, állandóan változó pályaszakaszokon, míg... nos, nem áruljuk el a végét, mindenki rugaszkodjon neki! A mászkálás koromfekete hátterek előtt, nagyon kevés fényforrással, oldalnézetes, 2D-s helyszíneken zajlik, de a homályos, sokszor alig kivehető, vagy éppen vészjóslóan éles pályaelemek gyakran 3D-sek, és az egész annyira jól néz ki, hogy azóta a Limbo-klónok és az általa inspirált, egyedibb játékok egész hada került piacra, gondoljunk csak a Type:Riderre, ami a tipgráfia világába kalauzolja a rémálmon edződött játékost, és teszi azt egyébként nagyon jól.

[+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!