Egy tolvaj nyomában

Kétlem, hogy sok konzolos játékos hallott volna már a furcsa nevű svéd 1337 & Senri LLC nevű fejlesztőcsapatról. A skandináv fiúk és lányok azonban távolról sem tehetségtelenek, mobil platformokon már egy ideje sikerrel kamatoztatják tudásukat. Most többszörös díjnyertes platformerük, a Leo’s Fortune megjelent Xbox One-ra és PS4-re, és az a helyzet, hogy az ilyenkor megszokottakkal ellentétben ez a játék büszkén megállja a helyét a konzolos élmezőnyben is.

Főhősünk Leopold, tisztes életet élő mérnök ember (pontosabban szőrmók), akit sokan csak úgy ismernek: Leopold a szerencsés. Nagy vagyont halmozott fel, minden reggel elégedettséggel tekintett arany kincseire. Igen ám, csakhogy egy nap arra ébred, hogy ellopták az aranyát! Ki lehetett az? Három rokonra is gyanakodik, akiknek lett volna erre okuk – az ügyetlen tolvaj szerencsére út közben sorra elejtette az aranyérméket. Úgyhogy Leopold felszívja magát, hagy egy üzenetet a feleségének, hogy vacsorára otthon lesz, és elindul az aranya után.

A Leo’s Fortune egy abszolút hagyományos platformer, a szó legszorosabb értelmében: bajuszos szőrmók főszereplőnket irányítva kizárólag az ügyességünkre kell hagyatkoznunk. Leopold rokonait keresve különböző világokat jár be, az öt fejezet során összesen 20 pályán kell gyűjtögetni az érméket, és van még négy bónusz pálya is. A pályák igen rövidek, néhány perc alatt teljesíthetők (nem csoda, hiszen a játék mobilokról eredeztethető), így ha valami, a játék rövidsége mindenképp sajnálatos.

Amíg viszont tart, ez a játék egy csoda. A pályák rendkívül ötletesek és változatosak, mindegyik szint bemutat valamilyen apró újdonságot vagy érdekességet. Az ügyességi részek és a nem túl nehéz logikai feladványok is gyakran a fizika törvényeire alapoznak, legyen szó ládák vagy súlyok tologatásáról, instabil platformok billentéséről vagy kapcsolók nyomkodásáról. Mivel a teljesítéshez szükséges idő is szerephez jut, a szinteken lendületes, szinte a Sonic sorozatot idéző hurkos-lejtős részek váltják a furfangos szerkezetekkel átszőtt logikai szakaszokat.

Leo irányítása – és ezt nagyon ritkán írhatjuk le egy mászkálós játék esetében – tulajdonképpen tökéletes. Remek a karakter lendülete, kellően nagyot ugrik, a levegőben pedig képes „felfújódni”, így lassabban ereszkedik, illetve be tudja magát ékelni kis résekbe (ennek a későbbi pályákon van szerepe). Másik képessége a gyors zuhanás, e két adottsággal minden akadályt leküzd. A karakterrel nagyon élvezetes közlekedni, az egészen meredek terepen is felkúszik (felgurul?), csupán néhány alkalommal okoz halált az, hogy nem pont azt csinálja, amit várunk tőle. A halálnak egyébként nincs nagy jelentősége, rögtön az elrontott akadály elé helyez vissza bennünket a játék.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!