Ismét a régi lemez

Érdekesen kezdődik a Traveller’s Tales legújabb LEGO játéka. Marvel szuperhőseink a Bosszúállók: Ultron Kora mozifilm első jelenetét idézve támadják a Hydra főhadiszállását, hogy rövid harc után bevegyék azt, és megtörténjen a film első fordulata – majd kisvártatva egyfajta visszaemlékezés formájában elkezdődjön az első Bosszúállók cselekménye. Ez az időben és térben ide-oda ugrálás szemlélteti, hogy a fejlesztők azért megpróbáltak valami újdonságot csempészni a vészesen öregedő LEGO szériába, még ha másban nem is képesek megújulni.

Mert a LEGO Marvel’s Avengers legnagyobb problémája (és az már régen rossz, ha egy játékkal kapcsolatban rögtön a problémák maradnak meg), hogy ugyanezt kismilliószor láttuk már. Ráadásul nemcsak magáról a LEGO univerzumról van szó, hanem a Marvelről is. A képregényekből műanyag figurákká váló hősök nem is olyan régen már részt vettek egy kalandban, ami ráadásul grandiózusabb is volt, mint ez a mostani. Sajnos az a helyzet, hogy amíg például a Gyűrűk Ura vagy a Jurassic World igazi öröm projekt volt az alkotóktól, addig a legújabb játékuk nem más, mint kötelező iparos munka. És ez minden ízében érezhető.

Az alapok természetesen megvannak, és – többé-kevésbé legalábbis – rendben vannak. Aki valaha játszott már bármelyik LEGO játékkal, az pontosan tudja, hogyan működnek a dolgok: a részben logikai feladatokkal, részben ellenségek tömegével megtűzdelt pályákon plasztik hőseink egyedi képességeikkel tudnak végighaladni. A játékban csaknem 200 szereplő van, amelyek sorban nyílnak meg, mindenki más és más képességekkel és fegyverekkel rendelkezik. A fejlesztők minden egyes játékkal még többet szeretnének markolni ilyen téren, új mechanikákkal próbálkoznak, valójában azonban inkább csak túlbonyolítani sikerült a játékmenetet. A LEGO Marvel’s Avengers pályái néhol már önélúak, eltérnek a filmek cselekményétől csak azért, hogy még egy csavart mutassanak be a változatosság, illetve az időhúzás kedvéért.

A képességek használatában ráadásul következetlenségek is akadnak. Furcsa például, hogy Sólyomszem szinte minden akadályra ki tud lőni egy megfelelő nyílvesszőt. Ugyanakkor érthetetlen, hogy ha Amerika Kapitány a pajzsával el tudja oltani a tüzeket, akkor az egyik pályán miért épp neki kell egy tűzoltóautót aktiválnia, hogy az oltsa el a lángokat a következő sarkon. Ezek csak apróságok, és nyilván a gyerekeket, akik ennek a játéknak a célközönségét alkotják, ilyesmi nem fogja zavarni, de mindez jól mutatja, hogy a fejlesztők mennyire nagyon próbálták csűrni-csavarni a dolgokat ahelyett, hogy a sorozat vészesen elavult alapjait reformálnák meg.

Tartalmas, mégsem az igazi

Sajnos ebben a játékban ütköznek ki a LEGO széria problémái igazán. A vérgagyi harcrendszer arra kárhoztat, hogy a pályákat szinte az X (illetve Playstationön a négyzet) gomb püfölésével vigyük végig, az ellenfelek pedig több helyütt végtelen számban újratermelődnek. Az ugrálós részek továbbra is borzalmasak, így az olyan pályák, mint például Amerika Kapitány vonatos jelenete, nevetséges burleszkbe hajlanak. A karakterek önmaguktól esnek le a párkányokról, néhol csak második-harmadik próbálkozásra lehet működtetni a kapcsolókat, a pályadizájn miatt pedig időnként egyáltalán nem egyértelmű, kivel és mit kellene tenni. Nem csoda, hogy az összes akadály előtt, vagyis pár méterenként felbukkan a segítséget jelző ikon – a fejlesztők is tudták, hogy amit alkottak, az túl komplikált.

Kár, hogy azok számára, akik már jól ismerik a sorozatot, a LEGO Marvel’s Avengers ilyen benyomást képes kelteni. Azért kár, mert elavult alapok ide, rutinmunka oda, a játék továbbra is hűen képes visszaadni az alapanyagul szolgáló filmek hangulatát. A legtöbb helyszín elsőre felismerhető, a grafika nagyon szép, a figurák animációi, az átvezető jelenetek pedig továbbra is viccesek és autentikusak egyszerre. A játék további pozitívuma a méretes tartalom. A két Bosszúállók-film mellett a főbb szereplők saját filmjeiből is merít, így például Amerika Kapitány, Vasember és Thor saját mozis élményeiből is kapunk egy-egy kiemelt részt. Ha ez nem lenne elég, a történet-orientált pályák mellett nagyobb, nyílt helyszíneket is kapunk (például New York, Asgard és sok más), amelyeken az idők végezetéig, de legalábbis hetekig, hónapokig kutathatunk rejtett titkok, arany LEGO kockák és más érdekességek után.

A negatív kicsengés ellenére azt lehet mondani, hogy aki szereti ezeket a játékokat, az a Bosszúállókkal sem futhat lyukra. A játék pontosan azt hozza, amit megszoktunk a sorozattól. A játékmenetnek vannak kifejezetten élvezetes részei, ilyenek például a szereplők közös képességei, vagy az ellenségek püfölése útján megszerezhető szorzók, amikkel némileg élvezetesebb a gyűjtögetés. Nagyon sokan vannak és lesznek, akik azt mondják, nekik (vagy gyereküknek) ez így megfelel, így ha mást nem, a Traveller’s Tales a biztos bevételt továbbra is kiválóan termeli.

Videojátékos szempontból azonban félelmetes belegondolni, hogy ezek a játékok mára mennyivel jobbak is lehetnének. Átalakított játékmenettel, pontosabb irányítással, összetettebb harcrendszerrel és átgondoltabb tervezéssel új életet lehelhetnének a műanyag univerzumba. Sajnos ez valószínűleg soha nem fog megtörténni, hiszen a formula így is tökéletesen működik, és már a horizonton van a következő LEGO játék is. Ez viszont nem menti fel a Marvel’s Avengerst a hibái alól. A szuperhősök kedvelői jobban járnak a két évvel ezelőtti játékkal, mindenki más pedig inkább a hobbitok, a dinoszauruszok vagy Han Soloék kalandjaival.

Pro:

• Nagy mennyiségű tartalom;
• Jól visszaadja a filmek cselekményét;
• Látványos.

Kontra:

• Elavult játékmenet;
• Frusztráló pályák, túl sok harc;
• Fantáziátlan, néhol öncélú pályadizájn;
• Továbbra sincs online koop;
• Kisebb bugok, lefagyások.

60

dreampage