Los Angeles utcáin, 4K-ban

Ha nem is lett megállíthatatlan világsiker, a Rockstar Games (pontosabban a jobb sorsra érdemes Team Bondi) nyílt világú nyomozós kalandjátéka, az L.A. Noire volt annyira érdekes és emlékezetes, hogy évek múlva is beszéljünk róla. Hangulata, játékmenete és egy akkoriban forradalminak számító technikai újítás gondoskodott róla, hogy az előző generáció egyik legérdekesebb játékává váljon, így a nagyfelbontású remaster előbb-utóbb borítékolható volt. A felújítás meg is érkezett, de a ráncfelvarrás ellenére csak azoknak érdemes belevágni, akiknek eddig kimaradt.

Az 1940-es évek végén járunk Los Angelesben. Cole Phelps, a világháborús veterán hazatér, hogy rendőrnek álljon. Az acél merevségű, erkölcsös és korrumpálhatatlan Phelps egyszerű járőrből valódi nyomozóvá válik, ahol több ügyosztályon (közlekedés, gyilkosság, szervezett bűnözés és gyújtogatás) old meg ügyeket. A felállás tehát nem változott, annyi viszont igen, hogy ezúttal az alapjáték része az összes, korábban kiadott DLC is. Így összesen 26 ügy vár felgöngyölítésre, ami nagyjából ugyanennyi játékórát jelent, plusz ott van a nyílt világú autókázás a városban, ahol különböző csecsebecséket gyűjthetünk össze, ha akarunk, illetve utcai bűncselekményeket akadályozhatunk meg.

Tartalomban tehát nincs hiány – az új kiadás ár-érték aránya pedig különösen jó, ha az árcédulát nézzük. Sajnos azonban a remaster ki is merül ebben. Nincsenek új ügyek, új területek, de még egyéb extrák sem kaptak helyet benne (például audiokommentár, kulisszák mögötti videók, semmi). Némi újdonságot csupán az jelent, hogy a városban elszórva több dolgot szedhetünk össze (például magazinokat), amikkel új öltözékek nyílnak meg, de tekintve a játék egészét, aligha fog bárki emiatt visszamenni a korabeli angyalok városába.

Nem változott a játékmenet sem. A nyomozás különböző helyszínek bejárásából áll, ahol nyomokat gyűjthetünk be, és tanúkat/vádlottakat hallgathatunk ki. A beszélgetések során tanúsított ravaszságunk dönt arról, jó irányba halad-e a nyomozás, vagy sem. A játék szerencsére elég összetett, lehetőség van „elszúrni” az ügyeket, akár rossz embert börtönbe juttatni, aminek persze következményei vannak. A játék gyakran kifejezetten lassú lefolyású, mai szemmel sokszor nehézkes, kezdve a karakter irányításától a suta tűzharcokon át a véget érni nem akaró gyalogos és autós üldözésekig. A kopottas játékmenet ellenére viszont ez továbbra is egy nagyon hangulatos játék, ami tökéletesen adja vissza a bűnös nagyváros sötét, korrupt, füstös életérzését.

Ami a legnagyobb figyelmet kapta a felújítás során, az a grafika, és ez kétségtelenül meg is látszik az új L.A. Noire-on. A játék az alap konzolokon 1080p, az erősebbeken natív 4K felbontást, részletesebb textúrákat és extra effekteket kínál. Az összhatás tényleg nagyon szép: a kép borotvaéles, sehol egy recés él vagy homályos minta. Az autók finoman koszolódnak, néhol a bevilágítás is szebb lett – ennél jobb formában valószínűleg nem fogjuk látni a játékot. Sajnos azonban ez a felturbózott látványvilág a hibákat is szépen kiemeli.

Maga a város hiába részletes és éles, gyakorlatilag üresnek és élettelennek hat mai szemmel. A játék másik újítása, a speciális technikával felvett arcok pedig látványosak ugyan, de ilyen képélesség mellett már eléggé kilógnak az összképből. Néha olyan, mintha egy élő ember arca lenne rávetítve a sután animált, gépiesen gesztikuláló karakterekre. Nem beszélve az olyan képhibákról, amikor az arcok rögzítése nem sikerült tökéletesen, és ugrálnak, vibrálnak a poligon fejeken.

Még egy változás, amiről érdemes szót ejteni, a „feleletválasztós” beszélgetéseket érinti. A korábbi „igaz, kétséges, hamis” opciók helyett most „jó zsaru, rossz zsaru, megvádol” lehetőségeket kapunk. Nem igazán értem, ennek mi jelentősége van, a párbeszédek ugyanis nem vádoltak, és az új feliratokkal sem könnyebb megfejteni, hogy az egyébként gyakran röhejesen színészkedő arcokra éppen mi lenne a jó reakció.

A felújított L.A. Noire összességében remek játék, hat évvel eredeti megjelenése után is különlegesnek számít. De a felcsavart grafika ellenére csak azoknak érdemes megvenni, akik még sosem játszottak vele. Egy nagyon hangulatos, de mai szemmel már kopottas játékmenetű alkotás, ami inkább érdekességként, semmint kötelező vételként pózolhat a boltok polcain.

Pro:

• Kiváló hangulat;
• Többségében jó színészi játék és szinkron;
• Nagyfelbontású felújított grafika.

Kontra:

• Lassú, több szempontból nehézkes játékmenet;
• Az arc-technológia néha zavaró hibáktól szenved;
• A felújítás lényegi újdonságot nem kínál.

70

dreampage

Az L.A. Noire PC, PS4, Switch és Xbox One platformokra jelent meg.