Klonoa Phantasy Reverie Series teszt

A Bandai Namco több, mint egy évtized után újra életet próbál lehelni platformer kabalájába, egy felújított csomaggal, amely két játékot tartalmaz egyben.

Újra felújítva

Nagyon úgy tűnik, hogy az idei nyár a japán vállalatok számára a retró újrakiadásokról szól. Néhány hete a Sega jelentkezett a régi Sonic játékok gyűjteményével, a City Connection elkezdett klasszikus lövöldözős játékokat kiadni, a Capcom antik verekedős cuccokkal házal, a Bandai Namco pedig a Klonoa Phantasy Reverie Series révén hozza el ezredfordulós platformer hősét egy új generáció számára. A két teljes játékot, ám semmi mást nem tartalmazó csomag hangulatos betekintést nyújt a hőskorba, de a fejlesztők ennél jóval többet is tehettek volna.

Azok számára, akik még nem ismerik, Klonoa, ez a félig macskára, félig nyúlra emlékeztető antropomorf karakter 1997-ben ugrált először PlayStation 1-en a Klonoa: Door to Phantomile játékban. A folytatás, a Klonoa 2: Lunatea’s Veil négy évvel később érkezett PS2-re. Varázslatos korszak volt ez, amikor a fejlesztők már ismerkedtek a 3D-s grafikával, de az egyik legnépszerűbb műfaj még mindig a platformer volt. Klonoa nem túl burkoltan a japán kiadó kísérlete volt, hogy saját „kabalát” alkosson, olyan, mint Sonic volt a Segának, vagy Mario a Nintendónak. A terv nem jött össze – a sorozat nem bukott, de később már csak hordozható konzolokon (Game Boy Advance) hódított. 2008-ban jött egy felújítási kísérlet, az első rész kapott Wii változatot, maradjunk annyiban, hogy mérsékelt sikerrel. Most azonban itt a gyűjtemény az eredeti két epizóddal, nézzük, mit kínál.

A Klonoa játékok még a platformerek hőskorából valók, rögzített, 2D-s játékmenettel és háromdimenziós látványvilággal. A játékmenet egyszerű, de nem fantáziátlan – az ellenfeleket a fejükre való ugrás helyett azzal lehet hidegre tenni, hogy megragadjuk, majd eldobjuk őket – akár egymáshoz, akár interaktív tereptárgyakhoz. Segítségükkel lehet duplát ugrani is, illetve a pályákon található kisebb-nagyobb logikai feladványokat is ezzel a mechanikával kell megoldani. Az első rész színtiszta síkbeli affér, a második már bátrabban nyúl a térbeli megoldásokhoz.

A Klonoa 2-ben a pályák szerves részei azok az ágyúk, amik hősünket ide-oda lövik a térben, illetve nem ritkák a képernyőbe befelé mozgó-csúszó szakaszok sem. A térben elkalandozó, helyenként labirintusként működő, elágazó pályákból játékonként nagyjából 10-10 vár teljesítésre, természetesen gyűjtögethető gyémántokkal és kiszabadítandó barátokkal, hogy legyen miért újrajátszani, a világok végén pedig nagy főellenségek próbálják Klonoa útját állni. Fontos megjegyezni, hogy a Phantasy Reverie Series nem változtat a formulán, az eredeti játékokat kapjuk, csak felújított látvánnyal és hangzással. Az új kiadás egyetlen extrája a „könnyű mód”, ami végtelen életet és több életerőt kínál, így jelentősen csökken az a frusztráció, amit a mai szemmel már itt-ott elavult pályadizájn, a legrosszabb pontokra helyezett ellenfelek, vagy az olcsó, szakadékba zuhanós szakaszok jelentenek.

Klonoa Xbox

Mindkét játékban aránylag nagy hangsúlyt kap a történet, sok-sok párbeszéddel, amik közben a szereplők édesen makognak és gügyögnek, ez a most kiadott gyűjteményben sem változott. Az első részben Klonoa saját világa, Phantomile kerül veszélybe, a másodikban pedig Lunatea megmentéséért fáradozik. Nagy fordulatokra nem kell számítani, de az mindenképp szimpatikus, mennyi mellékszereplő, barát, szerethető figura bukkan fel a két történet során.

Kedves csomag, de…

Nézzük akkor, hogy mit kínál maga a felújított kiadás. A főmenüből választhatunk a két játék közül, melyek szerencsére többnyire egységes menürendszerrel működnek, a prezentáció szép, áttekinthető, egyszerű, a töltési idők minimálisak, legalábbis az SSD-vel szerelt konzolokon. Az már a képeken és a videókon is egyértelműen látszik, hogy a Phantasy Reverie Series legnagyobb újítása a látvány. A grafika nem egyszerűen nagyobb felbontású, hanem teljesen kicserélték azt, igyekezvén megtartani az eredeti hangulatot. A művészi irányzaton lehet vitatkozni, valószínűleg sokan fognak is, az biztos, hogy főleg az első rész esetében elég sok elveszett az eredeti varázsból, hiába néz ki most minden jobban, és fut simábban. A tökéletesen gördülékeny 60 fps látvány természetesen rengeteget dob a játékélményen (legalábbis a nagykonzolokon – a Switch verzióval akadhatnak problémák), a felújított grafika azonban elég egyszerű geometriával dolgozik, változó minőségű textúrákkal, színvilággal és bevilágítással.

A két játék technikailag egységes látványt kapott, de egy kortárs platformerből szerintem sokkal többet illett volna kihozni. Ezzel a felújítással az eredeti varázs egy része elvész, míg mai szemmel rém egyszerű, gyakran „lapos” grafikát kapunk. Hullámzó az egyes környezetek kidolgozása is: míg néhol érezni, hogy szívvel-lélekkel dolgoztak a fejlesztők, addig máshol ingerszegény, önismétlő, élettelen pályákon kell bolyonganunk. Az első helyszínek színorgiája után néhol jellegtelenné válnak a hátterek, az első epizód széltornya például kifejezetten szürke és semmilyen, ahogy a második rész bevezetője is. Választható ugyan egy érdekes „pixel filter” effekt, amitől a játék amolyan pixeles, PS1-es hatást kap, ám ez köszönőviszonyban sincs az eredetivel, gyakorlati haszna pedig finoman szólva is megkérdőjelezhető.

További problémám ezzel a csomaggal, hogy a két játékon kívül nem tartalmaz a világon semmit. Ugye, a kiadó célja az lenne, hogy sikeres fogadtatás esetén tovább bővítse a Klonoa sorozatot, vélhetően egy teljes értékű, modern harmadik résszel. De ehhez jobban be kellene mutatni a karaktert. Hogyan készült? Honnan jött az inspiráció? Hol vannak az extrák, az illusztrációk, zenék, érdekességek, werkfilmek? Sehol, merthogy a Phantasy Reverie Series semmi ilyesmit nem kínál. Azt gondolom, hogy egy ilyen, viszonylag régi IP (újra)bemutatásához ennél több energiát és erőforrást kellett volna befektetni. Sajnos be kell érnünk egy alapvetően szép, jól játszható, mégis fapados kiadvánnyal, aminek az ára is talán pont egy fokkal magasabb az ideálisnál.

Klonoa Xbox

Manapság továbbra is hiány van a minőségi, csiszolt platformerekből, különösen a nem indie szegmenst illetően, úgyhogy a Klonoa Phantasy Reverie Series megjelenése mindenképp hasznos és értékes. Két jópofa, hangulatos, és kitűnően futó ugrálós játékot élvezhetünk újra, ami talán a Bandai Namco részéről is egy teljes erőbedobással készülő folytatáshoz vezet. De a kiadó nem tett eleget azért, hogy a lehető legjobb formában lássuk viszont a klasszikus hőst, így sajnos esélyes, hogy ez a gyűjtemény is elvész majd az idők forgatagában.

A Klonoa Phantasy Reverie Series PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re jelent meg.

A Klonoa Phantasy Reverie Series legjobb vonásai:

  • két nagyszerű platformer egyben, változatlan játékmenettel;
  • a „könnyű móddal” nyugodtabban lehet játszani;
  • technikailag remekül felújított, éles és tükörsima látvány.

A Klonoa Phantasy Reverie Series leggyengébb pontjai:

  • a két játék mellett semmilyen extrát nem kínál;
  • művészileg megkérdőjelezhető, hullámzó minőségű helyszínek.

dreampage

Azóta történt

  • Pac-Man World Re-Pac teszt

    A Bandai Namco úgy gondolta, hogy a Klonoa mellett egy másik klasszikus játékát is leporolja, így Pac-Man újra 3D-ben ugrándozik, felújított grafikával.

  • SD Gundam Battle Alliance teszt

    Újra támadnak a gigantikus robotok, a legújabb Gundam kalandban ráadásul az idősíkok összekeveredésével is számolnunk kell. Magunkra öltöttük a páncélt, hogy megnézzük, mit tud a legfrissebb akciójáték.

  • JoJo’s Bizarre Adventure All-Star Battle R teszt

    Alig meglepő módon egy újabb felújítást kaptunk a Bandai Namco jóvoltából, ezúttal egy jó értelemben vett „bizarr” verekedős játék van terítéken.

Előzmények

  • Long Live the Queen teszt

    Hercegnő-szimulátor, sokkal veszélyesebb formában, mint ahogy azt a leírás vagy a képek alapján talán várnád. Te vajon megéred a koronázás napját?

  • Capcom Fighting Collection teszt

    A kiválóan sikerült harmincadik évfordulós Street Fighter-kollekció nyomán a Capcom most kevésbé ismert verekedős játékait ünnepli egy újabb gyűjteménnyel.

  • Sonic Origins teszt

    Kell-e nekünk egy újabb klasszikus Sonic gyűjtemény? A kérdés jogos, a Sega azonban ezúttal frappáns választ adott a kétkedőknek.

  • Kao the Kangaroo teszt

    Gyereknapi ajándékként érkezett Kao, a kis boxoló kenguru legújabb kalandja, ám az új platformerre nem csak a kicsiknek érdemes odafigyelniük.