Kedves csomag, de…

Nézzük akkor, hogy mit kínál maga a felújított kiadás. A főmenüből választhatunk a két játék közül, melyek szerencsére többnyire egységes menürendszerrel működnek, a prezentáció szép, áttekinthető, egyszerű, a töltési idők minimálisak, legalábbis az SSD-vel szerelt konzolokon. Az már a képeken és a videókon is egyértelműen látszik, hogy a Phantasy Reverie Series legnagyobb újítása a látvány. A grafika nem egyszerűen nagyobb felbontású, hanem teljesen kicserélték azt, igyekezvén megtartani az eredeti hangulatot. A művészi irányzaton lehet vitatkozni, valószínűleg sokan fognak is, az biztos, hogy főleg az első rész esetében elég sok elveszett az eredeti varázsból, hiába néz ki most minden jobban, és fut simábban. A tökéletesen gördülékeny 60 fps látvány természetesen rengeteget dob a játékélményen (legalábbis a nagykonzolokon – a Switch verzióval akadhatnak problémák), a felújított grafika azonban elég egyszerű geometriával dolgozik, változó minőségű textúrákkal, színvilággal és bevilágítással.

A két játék technikailag egységes látványt kapott, de egy kortárs platformerből szerintem sokkal többet illett volna kihozni. Ezzel a felújítással az eredeti varázs egy része elvész, míg mai szemmel rém egyszerű, gyakran „lapos” grafikát kapunk. Hullámzó az egyes környezetek kidolgozása is: míg néhol érezni, hogy szívvel-lélekkel dolgoztak a fejlesztők, addig máshol ingerszegény, önismétlő, élettelen pályákon kell bolyonganunk. Az első helyszínek színorgiája után néhol jellegtelenné válnak a hátterek, az első epizód széltornya például kifejezetten szürke és semmilyen, ahogy a második rész bevezetője is. Választható ugyan egy érdekes „pixel filter” effekt, amitől a játék amolyan pixeles, PS1-es hatást kap, ám ez köszönőviszonyban sincs az eredetivel, gyakorlati haszna pedig finoman szólva is megkérdőjelezhető.

További problémám ezzel a csomaggal, hogy a két játékon kívül nem tartalmaz a világon semmit. Ugye, a kiadó célja az lenne, hogy sikeres fogadtatás esetén tovább bővítse a Klonoa sorozatot, vélhetően egy teljes értékű, modern harmadik résszel. De ehhez jobban be kellene mutatni a karaktert. Hogyan készült? Honnan jött az inspiráció? Hol vannak az extrák, az illusztrációk, zenék, érdekességek, werkfilmek? Sehol, merthogy a Phantasy Reverie Series semmi ilyesmit nem kínál. Azt gondolom, hogy egy ilyen, viszonylag régi IP (újra)bemutatásához ennél több energiát és erőforrást kellett volna befektetni. Sajnos be kell érnünk egy alapvetően szép, jól játszható, mégis fapados kiadvánnyal, aminek az ára is talán pont egy fokkal magasabb az ideálisnál.

Manapság továbbra is hiány van a minőségi, csiszolt platformerekből, különösen a nem indie szegmenst illetően, úgyhogy a Klonoa Phantasy Reverie Series megjelenése mindenképp hasznos és értékes. Két jópofa, hangulatos, és kitűnően futó ugrálós játékot élvezhetünk újra, ami talán a Bandai Namco részéről is egy teljes erőbedobással készülő folytatáshoz vezet. De a kiadó nem tett eleget azért, hogy a lehető legjobb formában lássuk viszont a klasszikus hőst, így sajnos esélyes, hogy ez a gyűjtemény is elvész majd az idők forgatagában.

A Klonoa Phantasy Reverie Series PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re jelent meg.

A Klonoa Phantasy Reverie Series legjobb vonásai:

• két nagyszerű platformer egyben, változatlan játékmenettel;
• a „könnyű móddal” nyugodtabban lehet játszani;
• technikailag remekül felújított, éles és tükörsima látvány.

A Klonoa Phantasy Reverie Series leggyengébb pontjai:

• a két játék mellett semmilyen extrát nem kínál;
• művészileg megkérdőjelezhető, hullámzó minőségű helyszínek.

dreampage