Vélemény és értékelés
Számomra egy picit döcögősen indult a Kingdoms of Amalur: Reckoning. Aki várta már a játékot és/vagy a Mass Effect 3-at, az tudhatja hogy mindkét program kipróbálható verziójában egyedi tárgyakat oldhattunk fel. Így tehát amint megjelent a demó, egyből töltöttem is le és próbáltam ki a játékot.
Sajnos a kikerült demó egy meglehetősen bugos változat volt, így egy kicsit elbizonytalanított a vásárlást illetően. Azonban ahogy közeledett a premier napja, a külföldi és hazai fórumokon napvilágot látott értékeléseknek és beszámolóknak köszönhetően mégiscsak rávettem magam, hogy megrendeljem a játékot. Lássuk, megbántam-e ezen döntésemet.
Összességében elmondhatom, hogy egyáltalán nem. Habár nem lett kiemelkedő alkotás, de mindenképpen egy tisztességes iparosmunka, melynek értékét tovább növeli a benne lévő brutális mennyiségű tartalom. A Reckoning nem olyan játék, amit egy hétvége alatt végig lehet játszani. A megjelenés napjának reggelétől tolom, persze nem egyfolytában, de szinte alig volt olyan nap, hogy legalább pár küldetés erejéig ne üljek le elé. És még így is eddig csak alig több, mint a közepéig jutottam el.
Őszintén mondom, picit kiábrándult is vagyok, hiszen akármilyen jó is a tényleges játék, a Reckoning-et már mindennek lehet nevezni, csak szerepjátéknak nem. A párbeszédek jelentőségének teljes hiánya, az akcióközpontú, MMORPG-re emlékeztető játékmenet, valamint a korlátolt játéktér miatt inkább egy szimpla akciójátékra hasonlít, melynek egyetlen szerencséje az, hogy a tetemes mennyiségű, addiktív küldetések miatt nem lehet abbahagyni.
Amennyiben viszont eltekintek azon ténytől, miszerint a játékot azért vártam leginkább, mert azok közreműködésével készítették, akik a Forgotten Realms, Spawn vagy a The Elder Scrolls szériákban már bizonyítottak, akkor azt hiszem kijelenthetem, hogy nem csalódtam a Reckoningban.
Véleményem szerint a Reckoning egy nagyon addiktív akciójáték lett, megspékelve némi szerepjátékos elemmel, valamint egy meseszerű, mégis lenyűgöző dizájnnal rendelkező grafikával. A fentebb felsorolt hibáitól eltekintve bátran ajánlom mindenkinek, aki egy olyan játékra vágyik, ahol sokat kell kaszabolnia, hatalmas területeket kell bejárnia, sok küldetést megoldania, valamint szereti közben fejlesztgetni az általa készített karaktert is.
Nehezebb fokozaton nyújthat némi kihívást a szerepjáték rajongóknak is, ott már nem árt odafigyelni pár dologra, de aki inkább a Baldur's Gate szériához hasonlító partimenedzsmentes RPG játékot szeretne, az kénytelen lesz tovább várni, hátha egyszer kiadnak egy olyan játékot is, ahol ismét összefuthatunk ismerősökkel, mint például Imoen, Minsc és Boo, Jaheira, Aerie, Nalia vagy Viconia, csak hogy párat említsek.
Sajnos elmúltak a régi szép idők, manapság örülnünk kell annak is, ha néha napvilágot lát egy olyan program, amit nem tudunk végigvinni 4-5 óra alatt. Szerencsére a Kingdoms of Amalur: Reckoning ebből a szempontból hasonlít a nagy elődjére, hiszen a Baldur's Gate II-höz hasonlóan ezzel is akár több száz órát is elszórakozhatnak az olyanok, akik szeretnek kalandozni.
| Értékelés | |
| 7 |
Játékmenet: Alapvetően nincs probléma a Reckoning játékmenetével, természetesen csak abban az esetben, ha elfogadjuk a tényt, miszerint nem egy szerepjátékkal, hanem egy RPG-elemekkel dúsított akciójátékkal van dolgunk. Ha így tekintünk a programra, akkor elmondhatjuk, hogy egy akciódús, rengeteg bejárható területtel és megoldandó feladattal büszkélkedő játék lett a Reckoning, amit bátran ajánlhatunk mindenkinek, aki szeret kalandozni. Ami miatt viszont nem kaphat maximális pontszámot, az a párbeszédek jelentőségének teljes hiánya, valamint az egyébként nagyon szép és hangulatosan kidolgozott pályák behatároltsága. Nem mehetünk arra, amerre akarunk, csak azokon az útvonalakon tudunk közlekedni, amit előre kijelöltek, és ez picit kiábrándító. Szintén negatívumként említendők az itt-ott bennmaradt bugok is (Például amikor egy küldetést csak úgy tudtam felvenni, hogy előtte betöltöttem egy korábbi állást, addig nem akarta). |
| 10 | Hangulat: A játék hangulata az egyetlen, amire maximális pontszámot tudok adni. A színes, meseszerű látványvilág, az akciódús, látványos effektekkel és mozdulatokkal tarkított harcok tömkelege, valamint a rengeteg megoldandó küldetés és hatalmas bejárható terület miatt a Reckoning valami eszméletlenül addiktív játék lett. A tesztelés során gyakran azon kaptam magam, hogy az eredetileg pár küldetés miatt elkezdett játékidőm több órányira nyúlt, ráadásul még akkor is alig akartam abbahagyni, amikor pedig már tudtam hogy ideje kapcsolni ki a masinát és pihenni egy keveset. Ez a játék egyszerűen magába szippantja az embert, ha nem vigyáz. |
| 8 | Grafika: A Reckoning grafikája nem kiemelkedő, viszont nagyon hangulatos. Az élénk színekkel és fényekkel telt játéktér dizájnja roppantul megdobja a játék hangulatát. Azonban sajnos érezni a terep kidolgozottságán, hogy eredetileg MMORPG-nek készült a Reckoning, amit később egyszemélyes játékként adtak ki. Többek között ezért maradtak benne a hatalmas, kihalt külső területek, melyek egyhangúságát csak az ellenfelek csoportjai és a gyűjthető alapanyagokat biztosító növények törik meg. Ráadásul a tereptárgyak hirtelen bukkannak elő a semmiből, hiába látunk el mérföldekre, a részletek úgy válnak láthatóvá, ahogy haladunk előre. Ezen remélem később javítanak, mert nagyon zavaró. |
| 8 | Hangok: A játék zenéi és hangjai nagyjából rendben vannak, kellőképpen hangulatosak és a párbeszédek során sem érezni azt a szinkronszínészek munkáján, hogy minden érzelem nélkül olvasnák egy papírról a mondókáikat. Egyedül talán azt lehetne felhozni negatívumként, hogy - bár profi munkát végeztek - kevés színészt alkalmaztak a készítők, nem egy karakter ugyanazon a hangon szólal meg, bár a játék kiterjedését figyelembe véve nem is várható el tőlük hogy több száz statisztát toborozzanak hozzá. Néhol a hangok pozicionálása sem volt tökéletes, egyszer hangosan hallottam a messzebbre lévő ellenfelemet, míg máskor a mellettem baktató társam mondókájából semmit nem értettem, mert elnyomta a háttérzaj. |
| 8 | Összességében: Őszintén szólva nehéz véleményt formálni a Reckoningról, hiszen ha úgy tekintünk rá, mint a műfaj nagyjai által készített, epikus, nyíl világgal és különféle eredettörténetekkel rendelkező szerepjátékra, akkor az egész nem kaphatna 5 pontnál többet, azt is csak azért, mert a küldetések száma és sokszínűsége miatt megérdemlik a készítők. Viszont ha ezektől eltekintünk, akkor egy átlagon felüli tartalommal rendelkező, RPG-elemekkel és hangulatos grafikával büszkélkedő akciójátékot kapunk, ami ráadásul kegyetlenül addiktív. A játék hangulata nagyon ott van a szeren, a látványos és akciódús harcok, a rengeteg felfedezésre váró terület, valamint a megoldandó küldetések tömkelege garantáltan mindenkit hosszú hónapokig a képernyő elé szögez. A Reckoning az idei év első kellemes színfoltja, mindenkinek érdemes kipróbálni, aki szereti az akció és szerepjáték műfajt. Habár nem hozta azt a szintet, amit R. A. Salvatore és a többiek neve sejtetett, azért kétségtelenül derék iparosmunka lett belőle, amit érdemes kipróbálni. |
