ElUralkodott rajtam a félelem

1959. február 2-án egy csoport fiatal túrázó eltűnt az Urál-hegység Kholat-közeli, hóval borított hegyei közelében, és a néhány nappal később megérkezett mentő- és nyomozócsoport több kérdéssel távozott a holtestek felfedezése után, mint amennyivel elindult. Úgy tűnik, a túrázók sátrát belülről késsel kivágták, a fiatalok pedig egy szál alsónadrágban futásnak eredtek a semmibe.

Volt, akinek a holttestére a közelben találtak rá zúdódásokkal, amelyet egy ismeretlen erő (a nyomok alapján semmiképpen sem emberi) okozott, másokra kicsivel messzebb bukkantak, ők talán segítségért indultak, de a természet vagy valami afeletti rajtuk is kifogott. Volt, akinek a testi sérülései arra utaltak, hogy valami elől megpróbált felmenekülni egy fára, megint másoknak megmagyarázhatatlan belső sérülései voltak, a legtöbbjük bőre pedig elsárgult.

[+]

Mi történhetett a hegymászókkal? Esetleg egy lavina robaja ébresztette fel őket, és a betemetéstől való félelem miatt indultak útnak ruhátlanul? Esetleg valami nagytestű állat vagy állatok fenyegetése űzte ki őket sátruk menedékéből? Egy ismeretlen erő vagy hang, valamilyen este elfogyasztott, pánikot okozó drog, egy megőrült, fenyegető társ, zaklató őslakosok, netán a szovjet hadsereg kísérletei álltak a háttérben?

[+]

Tovább tetézte a dolgot, hogy a fiatalok sátrában megtalált ruhadarabok a szokásosnál jóval magasabb radioaktivitást mutattak, és a közelben volt egy ismeretlen célra épült szovjet létesítmény, másutt meg a Kholat-régió fölött narancssárga fényjelenségről számoltak be szemtanúk. A nyomozás arra jutott, hogy a fiatalokkal egy „meg nem határozható természeti erő” végzett, a túrázók vezetőjéről elnevezett Dyatlov-incidens pedig a tömegkultúra egyik kevéssé ismert, ám annál több összeesküvés-elmélettel tarkított témája lett.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!