Színes kaland, ahogy annak lennie kell
Bár örömmel vállaltam el a játék tesztjét, azt be kell vallanom, hogy az első benyomásaim sokkal jobbak voltak, mint amire számítottam. Egy egyszerű, átlagos programot vártam, de már az első világban ugrándozva egyértelmű lett, hogy a Kao the Kangaroo ennél jóval magasabb színvonalat képvisel. A mai világban sajnos elég kevés a gyerekeknek készült minőségi tartalom, a Nintendo univerzumán kívül nagyon ritka, hogy a fiataloknak szóló, „ártatlan” játékok nem elnagyolt indie próbálkozások csupán. A lengyel Tate Multimedia ezzel szemben nagyon érti a dolgát, és öröm látni, hogy ennyi év után is sikerrel élesztették fel ezt a sorozatot. Aki játszott a korábbi Kao játékokkal, annak sok elem azonnal ismerős lesz, ez az új kaland ugyanakkor az aktuális generáció követelményeinek is maradéktalanul megfelel.
Technikai oldalról egy szavunk sem lehet. A Kao the Kangaroo rajzfilmszerű grafikája csodásan mutat, hihetetlenül élénk színekkel dolgozik, és tükörsimán fut, ami nagyon jól kidolgozott karakter animációkkal egészül ki. Ahogy Kao fut, ugrál, harcol, azt egyszerűen öröm nézni. Látványosak az átvezetők is, és a pályákon is sok helyen találkozhatunk izgalmas megoldásokkal, hatalmas termekkel, menekülős, vagy éppen csúszdázós szakaszokkal. Sok szempontból leginkább a Super Lucky’s Tale játékokhoz lehet hasonlítani, de szerintem még azoknál is jobb egy fokkal. Hogy visszakanyarodjak az előző gondolatomhoz, én még az előzetes videók alapján sem gondoltam volna, hogy ennyire szép, élettel teli és látványos lesz a végeredmény.
A másik fontos összetevő maga a játékmenet. Kao irányítása remek, a karakter lendülete és tempója épp akkora, hogy „érzésre” pontosan tudjuk, mikor meddig mehetünk el. Természetesen itt is akadnak a 3D-s platformerekre jellemző negatív pillanatok, amikor nehéz megítélni egy-egy ugrás hosszát, vagy amikor a kamerát kell forgatni minduntalan, mert szűk helyeken próbálunk manőverezni, de tényleg nagyon ritkán futottam bele olyan helyzetbe, ahol ezek miatt haltam meg. A fejlesztők jó érzékkel tényleg a kiskamaszokra szabták a kihívást és a helyszíneket, a nehézségi görbe pedig csak lassan emelkedik, nem „gurult el az alkotók gyógyszere”, ahogy mondani szokták. A kicsiknek óriási örömet fog jelenteni a sok ugrálás és felfedezés, míg a nagyobbak esetleg a gyűjtögetésben és a főellenségek legyőzésében segíthetnek majd nekik. Ha lenne gyerekem, biztos, hogy az elsők között adnám a kezébe a Kao the Kangaroo-t, és ezt tudom javasolni a szülőknek (vagy a gyermeklelkű felnőtteknek) is.
Az új Kao the Kangaroo sikerrel hozza vissza a klasszikus térbeli platformerek világát és hangulatát. Nem mutat semmilyen kimondott újdonságot vagy forradalmi ötletet, amit azonban kínál, azt tökéletes minőségben teszi. Meglepően tartalmas, változatos, az új konzolokon szinte nem is tölt, a magyar feliratnak köszönhetően pedig gond nélkül befogadható mindenki számára. Grafikája, játékmenete abszolút megfelel a modern követelményeknek, precíz, kiszámítható, és pont annyira összetett, hogy ne váljon feleslegesen bonyolulttá, de unalmassá sem. Én a 41 éves fejemmel is nagyon jól szórakoztam vele végig, és csak elképzelni tudom, hogy ha most lennék gyerek, mennyire tudnék rajongani egy ilyen játékért. Biztosan sokan lesznek így, úgyhogy ez számukra egy nagyon ajánlott darab!
A Kao the Kangaroo PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Nintendo Switch-re jelent meg.
A Kao the Kangaroo legjobb vonásai:
- hamisítatlan 3D-s platformer remek játékmenettel;
- remekül megtervezett, változatos és hosszú pályák;
- fiatalokra szabott, tökéletesen belőtt kihívás;
- gyönyörű szép látvány és zenék;
- magyar felirat.
A Kao the Kangaroo leggyengébb pontjai:
- helyenként benézhetőek az ugrások;
- a kamerakezelés néhol problémás;
- sietőseknek rövid lehet.
dreampage
