Oly sokszor hallunk nagy igazságokat, mint a vér nem válik vízzé, a kutyából nem lesz szalonna és még sorolhatnám. Vajon ez a játékokra is igaz? Egy franchise sem érdemelne meg egy második esélyt? Gondoltuk itt lesz a tökéletes példa. A Kane and Linch első részét telepumpálták pénzzel, mindenhol reklámozták a megjelenést, csak azon csodálkozom, hogy az egyéves keresztfiam műanyag játékaira nem rakták rá a reklámokat. Majd megjelent a várva várt játék, és ki is törtek a botrányok.

A kritikusok mind lehúzták, majd előjöttek a lepénzeléses és a kirúgásos sztorik, amik inkább hírhedté tették a játékot, mint híressé. Töredelmesen bevallom, hogy én annak idején kétszer is belekezdtem, de még a tutorial végéig sem jutottam, mielőtt kivettem a lemezt. De most jött a második rész, ismételten elég nagy port kavart az iparban, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy mire kijön, ha törik, ha szakad, de végigjátsszuk az első epizódot az állítólagosan újragondolt második részbe kezdés előtt. Így jött a „major epic awesome” autentikus este első része. Hogy mi kellett ehhez? Rákészülni a játékra.

Ha már végigjátsszuk minden idők állítólagosan leggányabb "A" kategóriás játékát, akkor érezzük át. Élvezzük, és hozzuk ki a maxot az egészből. Mit is kell ehhez tenni? A game-nightos alapszerelést felejtsük el, és mindent cseréljünk le. A megszokott Benson és Lucky kombó helyett mojitos és tequilás cigi, a Carlsberg és az Edelweiss helyett sarki boltos 95 forintos Grief sör(itt tenném hozzá, hogy a gyártónak legalább önkritikája volt, és felkészíti a vásárlót, hogy mire számítson ha beleiszik. – ha valaki nem ismeri ezt a szót, csak nézze meg sztakin) és az általam elkészített vacsi helyett rendelés. Persze a környék legolcsóbb pizzériájából a legantipatikusabb pizza.
Ugye milyen egyszerű a recept? 18 év alatt a cigi helyettesíthető csipsszel és sósrágcsival(hasonló ár-minőség kategóriákban nézve) a sör pedig például kólával.

Kane, ébredj. Kane. KANE! VÉDD A FEJED! MOST! És ezzel elindul a két antihős főszereplésével a hullámvasút. Bár ez a harmadik alkalom volt, hogy belekezdtem, emlékszem, először is húztam a szám a grafikán. Olyan Hitman 3 körülre tenném legszívesebben. Nem szép. Még akkor sem, ha csak az első mostani generációs játékokhoz hasonlítjuk. Minden baltával faragott, nincsenek szép effektek, dinamikus megvilágítás és hasonló dolgok, amikhez már hozzászokott a szemünk. De legyen ez a legnagyobb baj. Ez pont az, ami soha nem zavart. Az első percben szembesülünk az egyik legnagyobb feladattal, ami miatt az első pályák sokkal nehezebbek is, mint a későbbiek. Jön a játék irányításának a betanulása. A mozgás és az irányítás darabos, a cover rendszer nem rossz, csak épp nem működik. Az első pályák simán azzal telnek, hogy az ember beletanuljon ezekbe. Főleg, ha nemrég tette le, vagy még mindig neten tolja a Gears bármelyik részét, esetleg az Army of Two-t.

Miután túltettük magunkat a nem túl kellemetes irányítás első sokkján, jön a következő pofon, névlegesen a gránáthasználat. Nincs ívjelző, nincs az, hogy ahova nézünk, oda dobja, neeeeeem. Minél tovább van lenyomva a bumper, annál nagyobb erővel dobjuk. Aha. Miután minden más játékban megszoktuk, hogy egy gombnyomásra pucoljuk a szobát, itt gombnyomásra elejtjük a gránátot, és futhatunk fedezékbe. Bár az kifejezetten szépen néz ki, hogy a fedezékek mindegyike többé kevésbé sérül, sajnos néha átmászós és hasonló animációknál nem egyszer fordul elő, hogy karakterünk a levegőbe kapaszkodva mászik. Röviden és egyszerűen: a grafikán egyértelműen látni, hogy lastgen. Tehát:

1, a játék fejlesztése még ps2re és xboxra kezdődött, elhúzódott, és már nem volt idő új motort fejleszteni és az alá költöztetni a játékot.
2, egyszerűen az Eidos egy ennyire rövid határidőt adott az IO-nak, hogy végezzenek a játékkal.
3, mezei egyszerűséggel a fejlesztési költségek helyett a marketingre szánták a pénzt.

Csúnya, bugos és rettenetesen frusztráló. Be kell hogy valljam, csak azért próbálkoztam vele többször is, mert mindenhol azt hallottam, hogy a sztori pedig demennyirehipiszupijó. Most mindenki értékelje, hogy még egy sorstársamat is rávettem, hogy toljuk végig, csak hogy végigizgulhassuk a sztorit(ok-ok az is benne volt, hogy achievementeket farmoljunk). Tehát végigtoltuk, mindkét befejezést megcsináltuk és a végén úgy álltunk fel, hogy ez most mi volt? Ez a ’90 években még azt mondom okés, elvégre Schwarcenegger és Chuck Norris nem egyszer megmutatta, hogy milyen egyszerű egész miliciákat kiirtani. DE AZ 15 ÉVE VOLT... ettől függetlenül a sztori azt kell, hogy mondjam, hogy sekélyes, tele van logikai hibákkal és klisékkel. Könyörgöm, a játék elején még „kisstílű” bankrablással kezdünk, a közepén elrontott gerillatámadásos akció miatt keveredik a sztori, a végén viszont már egy egész dél-amerikai állam haderejével kell végezni. Ami azért már sok. Nagyon nemtetszős. Max csak a felül írt instrukciókkal próbáljátok ki.