„Fogalmad sincs, mennyi rossz dolog született már jó szándékból”, kiált a harmadik részben rémesen eredeti gondolatot a világba a Jurassic Park-filmek nagy bölcse, Alan Grant. Valahogy még ez az értelmezés is túlzásnak tűnik e ROM-gyűjteménnyel kapcsolatban – mert mégis, miféle jó szándékot lehete az Embracer által kiadott kollekció mögé látni? Hét játék az Ocean ótvar, cinikus filmfeldolgozásainak leggyászosabb korszakából, melyek közül végtelen jóindulattal is csak egy érdemli ki, hogy átlag alatti, tizenkettő-egy-tucat alkotásnak nevezzük – mindez fapadosan, a lelkesedés, a tisztelet legkisebb jele nélkül tálalva, abban bízva, hogy a jól ismert logó majd pénztárcájuk megnyitására készteti az első filmek iránti nosztalgiától nyáladzó generáció ma már talán őszülő tagjait.
Az, hogy ezek a játékok finoman szólva sincsenek ott platformjaik legjobb alkotásai között, önmagában még nem lenne halálos hiba – ugyanez elmondható például az Atari 50 kollekció tartalmáról is. Ott viszont a gyűjtemény készítői mindent megtettek, hogy ezt feledtessék: 103 játék volt kipróbálható, köztük újonnan készítettek is, történelmi adatokkal, interjúkkal, cikkekkel, és rengeteg egyéb grafikai anyaggal. Most, alig öt euróval olcsóbban érkezik ez a csomag, amelyben csak hét játék szerepel, körítés pedig egyszerűen nincs! A világ egyik legrondább menüjében bármiféle extra tartalom nélkül választhatjuk ki, hogy a hét régi játék melyikét szeretnénk elindítani – és ennyi. (A kedvenc agyhalott meglepetésem: a fejlesztők valamiért nem merték leírni a Nintendo-konzolok neveit, így egyes programok a menüben a „hordozható”, vagy mondjuk a „16-bites” platformhoz vannak feltüntetve.)
Nincsenek például szkennelt kézikönyvek sem, ami pedig az elvárások abszolút minimuma lenne, már csak azért is, mert az e korszakban afféle másolásvédelmi eszköznek számított. Maguk a programok itt is ennek megfelelően működnek: jobbára in medias res kezdődnek, bármiféle történeti felvezetés, netán játékmenetbeli oktatás nélkül, így aztán nem tudja az ember, hogy egy-egy gombnyomás azért nem hoz eredményt, mert azt nem használja a program, vagy azért, mert csak később lesz rá szükség. És bár az Ocean saját, minőséget csak a legritkább esetben produkáló stúdiói által készített Jurassic Park-játékok története nyilván nem késztette Michael Crichtont a visszavonulásra, azért nem lenne rossz tudni, hogy egy adott programban éppen miért is kell dinó-hekatombákat termelni… A fejlesztők is tudták ezt, de a kézenfekvő megoldás helyett egy, az emulátormenüből megnyitható, a teljes játékteret megmutató térképpel próbálták azt ellensúlyozni – ez pedig annyira statikus, hogy még tartózkodási helyünket sem mutatja.
Az emuláció kisebb hanghibákat leszámítva egyébként működik, de még az ezzel kapcsolatos további, szintén alapvetőnek számító funkciók is rémesen elkorcsosultak. Nincsenek csalások, tényleges grafikai beállítások (egy, azaz 1 keret van például, választási lehetőségünk mindössze annyi, hogy azt szeretnénk-e látni), és a rémesen sok gombnyomás mögé pakolt, cseppet sem gyors quicksave is egyetlen árva mentési helyet kínál csak. Van idővisszatekerés is, de ez is a lehető leghasználhatatlanabbra van hangszerelve: játékról játékra változik, hogy pontosan hány másodpercet lehet visszacsévélni, és néha ez alig kettő szekundum – két nyomorult másodperc! Talán nem kell taglalni, hogy ez miért nem jó semmire.
Jurassic Park Part 2: The Chaos Continues, SNES [+]
Nem ejtettem még szót magukról a játékokról, de egyébként sem vagyok biztos benne, hogy mind a hetet külön érdemes lenne bemutatni. Itt van négy lélektelen feldolgozása az első filmnek, NES, SNES, Mega Drive és Game Boy platformokról, valamint utóbbi három gépen megkapjuk ezek folytatásait is (nem, ezek nem a második filmet veszik alapul, hanem a korábbi játékokat). Minden játék egyszerű, sablonos, fantáziátlan akciójáték – Mega Drive-on meglepően sok bődületesen rossz platformelemet, NES-en pedig nonszensz kalandjátékos ökörségeket keverve a lövöldözésbe. (A kutatóbázis ajtaját nyitó mágneskulcsot például akkor kapjuk meg, ha a pályán minden dinoszaurusztojást szétlőttünk.) Ez még az a korszak volt, ahol nem dolgoztak dedikált designerek a brit játékiparban, és ez látszik is az összes programon: rosszul kitalált, logikátlan, random tartalmú programok ezek, melyeket néha időlimit és gyenge játékdesign, illetve mindig pocsék, kifejezetten a játékos ellen dolgozó pályatervezés és irányítás tesz még fájdalmasabbá.
Jurassic Park: Rampage Edition, Mega Drive [+]
Az egyetlen kivétel, az egyetlen játék, amelyet már-már átlagosnak is nevezhetünk a Jurassic Park Part 2: The Chaos Continues Game Boy-verziója. Rögvest leszögezném: ez sem egy jó játék, de játékmenete olyan egyszerű, hogy a kétgombos irányítást nem sikerült elrontani – így a bénácska, dinamikátlan ugrándozás-lövöldözés semmi atrocitást nem követ el a játékos öröme ellen. És hogy hol van a kiemelkedőnek semmiféle túlzással nem nevezhető, de e gyűjteményhez képest mégis igazi klasszikusnak számító amigás verzió, szintén az Oceantől? Sehol, azzal ugyanis picit kellett volna dolgozni. És persze a Sega és az EA későbbi licenszelt játékai is mind hiányoznak, azok jogait ugyanis feltehetően nem lehetett volna egy marék mogyoróért megváltani.
Jurassic Park Part 2: The Chaos Continues, Game Boy [+]
Nem mondom, hogy ez a legrosszabb retro játékgyűjtemény, amit valaha is láttam, de az így is biztos, hogy a Jurassic Park Classic Games Collection így is lefelé húzta e műfaj átlagát. A kiadó névleg a Limited Run Games, de mivel őket tavaly felvásárolta az Embracer, nem lepődnék meg, ha ez a fájdalmasan fapados gyűjtemény már felső parancsra elkövetett bűntett lenne.
A Jurassic Park Classic Games Collection PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Limited Run Games biztosította.
Összefoglalás
Hat borzalmas,valamint egy ötlettelenségében is játszható Jurassic Park-játék egyben. Egyik készítői sem próbáltak meg a filmhez illőt alkotni a kilencvenes években – kreativitásra és minőségre az Oceannél ekkortájt egyszerűen nem jutott idő. Talán javíthatott volna a dolgokon, ha a mai fejlesztők picit belenyúlnak a játékokba, ha kolosszális emulációs megoldásokat dolgoznak ki, vagy legalább körítés terén megpróbálnak lépést tartani 2023 legjobbjaival – de ez sosem derül ki, mert ilyesmire kísérlet sem történt. Mindenképpen elkerülendő.
A Jurassic Park Classic Games Collection legfőbb pozitívumai:
- Az egyik Game Boy-játék teljesen elviselhetően közepes.
A Jurassic Park Classic Games Collection legnagyobb hiányosságai:
- A hétből hat nagyon rossz játék;
- zéró extra tartalom, bicskanyitogató fapadosság;
- meglepően gyenge emulációs funkciók.
Bényi László