Neonerdőben

Ez persze csak a részletek terén jelent újdonságot a Yakuzát jól ismerőknek – a bolond mellékszereplők, a totálisan komoly központi sztoriszál és a félelmetes aprólékossággal lemodellezett tokiói piroslámpás negyed itt is egy remek koktélt alkot. Az évtizedes múltra visszatekintő széria és az új játék (egyszeri mellékszál? sorozatindító?majd a jövő elárulja…) legnagyobb különbségét elvileg az kellene, hogy jelentse, hogy Takegy ügyvédi múltra visszatekintő detektív. Bár szeretett eredeti hivatását otthagyta, amikor egy nagy nehezen felmentett védencéről brutális egyértelműséggel derült ki, hogy az tényleg gyilkos volt, így is sok kihallgatásban lesz részünk – és persze magánnyomozós részek is lesznek prédáink észrevétlen nyomon követéstől kezdve a drónos fotózáson át a bizonyítékok kereséséig.

Bármilyen furcsa, pont ezek az új játékelemek azok, amelyek nem működnek igazán. Annyira sajnos nem különlegesek, hogy valami saját, nem-yakuzás érzetet kölcsönözzenek a játéknak, ráadásul nem is feltétlenül működnek jól. Amikor követünk egy célpontot, az például egy totálisan scriptelt jelenet, ahol ráadásul annyi laufot kapunk, hogy szinte lehetetlen elrontani a feladatot. Amikor egy fényképen keresünk nyomokat, akkor sem mindig az ésszerű pontokra kell kattintani, hanem mondjuk egy olyan foltra, ami semmiben nem különbözik a mellette levő három másiktól. igen szórakoztató lehetne az a minijáték, ahol egy szóbeli személyleírás vagy egy fantomkép alapján kellene megtalálnunk valakit egy forgalmas utcán – itt viszont amint belezoomoltunk valakinek az arcába, a játék azonnal megmondja, hogy a jó illetőt találtuk meg, avagy sem – miért nem lehet itt nekünk megtalálni a választ?

A Judgment efféle túlzott kézen fogva vezetése néha kifejezetten zavart: minden küldetés pontos helye látszik a térképen, még sok órával a kezdet után is, amikor már pontosan tudtam, hogy hol található a Pink Street, melyik az M Side kávézó, vagy épp, hogy merre van egykori főnökünk, Genda úr ügyvédi irodája. Mivel a játéktér ugyanaz a Kamurocho amit számtalan Yakuza-játékban már bejártunk, a rutinos játékosnak előbb-utóbb elkezd hiányozni valami más környezet. Sajnos ezúttal nem kapunk ilyet, és bár elképesztően sikerült digitalizálni és remixelni Tokió néhány valódi utcáját, a játék végére szűkösnek fogjuk érezni a terepet.

Természetesen a Judgment is rengeteg pofozkodást tartalmaz, amelyeket a játék szintén a Yakuzától örökölt módszerrel vezet le. A részletek ugyan kicsit átalakultak, de ez ugyanaz az élvezetes és könnyed harcrendszer, mint eddig. Most éppen két harci stílus között lehet váltogatni, melyek közül az egyik tömegek, a másik pedig egyetlen ellenfél ellen hatékony. A játék során szerzett tapasztalati pontokon vehetünk új harci manővereket és EX támadásokat (ezek egy mércét használnak, és persze baromi erősek), és persze a nem a csatákkal kapcsolatos képességeinket is ezekkel tornázhatjuk fel az alkoholtűréstől a barátnőinknek írt üzenetek minőségéig. Mivel lőfegyvereket csak az átvezető videókban fogunk látni, egy sebtiben felkapott műanyag-doboz vagy hirdetőtábla halálos fegyverként jelenik meg, a biciklivel való vagdalkozás pedig szinte legyőzhetetlenné teszi Takot.

Az vitathatatlan, hogy a RyuGaGotoku stúdió mesteri szintre fejlesztette ezt a receptet – rendkívül rövid fejlesztési ideje ellenére a Judgment is tele van érdekes karakterekkel, megdöbbentő fordulatokkal, vidám és drámai részekkel és ipari mennyiségű extra tartalommal. Ha valaki esetleg kimaradt eddig a szériából, annak ez a rész – hisz új hőst hoz, minimális utalással a korábbi eseményekre – tökéletes belépő lehet. Ez esetben talán csak az fog feltűnni, hogy a monumentális játék egy akkora helyen játszódik, ami minden más nyitott világú játékban az indulóhelyszín negyedét sem foglalná el – de ennek korlátai szerencsére csak 30-40 óra játékidő után kezdenek érződni. Aki szimplán éhezne valami új Yakuza-szerűségre, az rohanhat a boltba; még akkor is, ha a tavalyi két felvonást követően azért vélhetően nem sokan szenvednek Kamurocho-elvonástól. Takayuki Yagami nagyszerű főhősnek bizonyult, és a magam részéről remélem, hogy nem utoljára láttuk – ugyanakkor az is biztos, hogy a következő felvonásnak sokkal több igazi újdonságot kell tartalmaznia.

Pro:

• Lassan induló, de parádéssá váló történet;
• elképesztően sok mellékes tartalom;
• a jól bejáratott Yakuza-játékmenet itt is működik.

Kontra:

• Szinte zéró teljesen új dolog;
• a detektív-minijátékok monotonná válnak;
• csak egy helyszín.

75

Grath