Világturné utoljára?

A Hitman III összesen hat pályát kínál, no meg egy ezeket lazán összekötő borzasztó klisés és melodramatikus történetet. Bár nyilván van néhány helyszín-specifikus eszköz is, az egyetlen általánosan használható kütyü a fényképezőgépünkbe épített hackelő-szkennelő berendezés. Lényeges előrelépések az előző két részhez képest nincsenek, sőt, még az előd multiplayer-lehetőségeit is kigyomlálták – ráadásul az oktatómód is pontosan ugyanaz, mint amit már kétszer láttunk. Nem hiszem, hogy túlzás lenne igazi folytatás helyett méretes kiegészítőnek nevezni – ezt nem szidalomképp mondom, de tényleg csak arról van szó, hogy a kopasz ügynök hat újabb vidéken kerül bevetésre.

Szerencsére a pályák átlagos színvonalával nincs gond: noha a második rész versenypályás küldetésének izgalmát egyik sem tudta elérni, az argentin és az angol helyszín is bekerült személyes toplistámba. Előbbi elsősorban azért, mert kiválóan hozza a Bond-hangulatot: egy gonosz alak főhadiszállásán rendezett elegáns bált látogatunk meg, ahol, miközben két célpontra is vadászunk, egy hölgyet is meg kell védelmeznünk az életére törőktől. Az erődként védett ház alatt bortermelő üzem található, ami elképesztően gonosz akciókra ad lehetőséget – a már említett szőlőprés is itt található például… Dartmoor, az ódon angol kúria is emlékezetes; igaz, csak akkor, ha a megfelelő álruhát használjuk. Bár a kertésztől a biztonsági őrökön át a komornyikig sokféle ruhát ölthetünk magunkra, a legszórakoztatóbb, ha a Londonból érkezett magándetektívet suvasztjuk ládába, és az ő nevében járunk el. Merthogy a kastélyban gyilkosság történt, és bizony ki lehet deríteni, hogy ki volt a tettes – kihallgathatjuk az irritáló családtagokat, nyomok után kutatva feldúlhatjuk szobáikat, és még a ház rejtett folyosóit is megtalálhatjuk. Amikor pedig megvan a tettes, hát a vádat eredeti célpontunknak kell megmagyarázni – amit egy ravasz gyilkos nyilván ki is használ.

Efféle sztorikból majd’ minden pályán akad néhány, de messze ez a legérdekesebb – a többi általában csak a jól védett helyszínekre való bejutásban, esetleg egy különösen nyakatekert gyilkosság elkövetésében segíti a pályát még nem ismerő játékost. A kivételt a vonatos pálya jelenti – ez lényegében az antitézise mindennek, amiről ez a trilógia szól: hatalmas, nyílt terület helyett szépen végig kell baktatni egy sor vasúti kocsin, váltogatva az egyre újabb viseletek között, ügyelve rá, hogy elosonjunk a minket még álcánk ellenére is felismerő fegyveresek háta mögött. Rövid, lineáris és nem ad teret a kreativitásnak – nem hagy jó szájízt maga mögött ez a pálya…

A fennmaradó három szint közel sem ilyen rossz, ráadásul mind eltérő viselkedést és tempót vár el tőlünk – amit persze egy ilyen játékban akár figyelmen kívül is hagyhatunk. Berlin közelében például egy elhagyatott gyárépületben rendezett rave-party adja a hátteret, itt kell beazonosítanunk, majd levadásznunk öt ellenséges ügynököt. Ez a helyszín az improvizatív agresszióról szól, a gyors döntésekről – és a látványos megoldásokról. DJ-nek öltözve a pirotechnikával nyírhatjuk ki az egyik gonoszt, de a mérgezett pizza kiszállítása is tökéletesen működik. A dubai szálloda elegáns megnyitója elsőre kicsit fantáziátlannak tűnt, még a nyilvánvaló Mission Impossible-ihletés mellett is – de a helyszín teljes felderítése rengeteg izgalmas területet biztosít, főleg a vendégek szeme elől rejtett személyzeti zónákban. A Kínában, Chongqingben játszódó küldetéstől sokkal többet vártam – de egy igen szórakoztató orgyilkossági módot azért csak találtam itt, amikor egy kísérleti tesztalany kék köntösét öltöttem magamra…

Hat pálya, amiből kettő nagyszerű, három jó, egy pedig a pocsék besorolást kapja tőlem – mindez az elődökből már jól ismert kifinomult, élvezetes játékmenet kíséretében. A megvalósítás most is példás (a menüket leszámítva), és PS4-en most VR-támogatás is van. Aki azonban nagyobb előrelépésre számítana, kicsit mindenképp csalódni fog, még akkor is, ha amúgy jól szórakozik majd a küldetésekkel. És bár utaltam rá korábban is, most még egyszer elmondom: ez a Hitman-trilógia azoknak fog bejönni, akik szeretnek egy-egy pályára akár tízszer is visszatérni, mindig új lehetőségeket keresni – azoknak, akik hajlandók nekimenni egy-egy puzzle-nek kicsit más felállásban sokadszorra is, aki képes egy egyórás misszióval akár húsz órát is eltölteni. Aki nem szeret így kísérletezgetni, hanem inkább végigjátszik egy játékot, majd ugrik a következőre, annak vélhetően kevés lesz az, amit egyetlen nekifutás során a Hitman III szintjei biztosítanak. Az első új Hitman epizodikus játékként jelent meg, így ott szükséges volt a játékidőt így elnyújtani – itt már kevésbé indokolható ez. Ha azonban az eddigi részek is tetszettek, ez is kiváló szórakozást fog nyújtani – hiszen mindent egybevetve pont olyan jó, mint a korábbi részek.

A Hitman III PC-re, Switch-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. A játék utóbbi két verziója játszható az újabb konzolokon is. A játék elérhető Google Stadián is.

Pro:

• Dartmoor és Mendoza a sorozat legjobbjai között vannak;
• öt hatalmas, változatosan újrajátszható pálya;
• érdekes minisztorik és extrém gyilkolási módok a küldetések alatt.

Kontra:

• Lényegében egy pályagyűjtemény;
• A vonatos pálya kifejezetten rossz;
• Nevetséges sztori.

80

Grath