Siker és bukás (aztán megint siker)
Henk cége, a BulletPoint Software a következő években egy rakat másik japán PC-re (NEC-9801, NEC-6001, FM-7, Sharp X1), valamint Apple II-re és MSX-re is átírta a játékot. A Sega kiadásában ez lett 1987-ben az utolsóként megjelent SG-1000 játék, és a Taito jóvoltából még egy meglepően jó Game Boy Color átirat is született kicsit később. Ez az egyik híres-hírhedt japán szellem-fejlesztőcsapat, az Atelier Double fejlesztésében készült, és a négyfősre szűkített partitól eltekintve fantasztikus minőségjavulást hozott. A második rész fejlesztése még 1984 nyarán elindult, és jó egy évig tartott. Végeredményben elfogadható folytatás lett a The Fire Crystal (néhány verzióban Search for the Fire Crystal), végre választható mágus karakterrel, még nagyobb játéktérrel és még több ellenféllel – de az elsöprő sikert megismételni nem tudta. A harmadik rész, a szerzetes kasztot is elérhetővé tevő The Moonstone fejlesztését leállították, a negyedik epizód, a multiplayerrel is kacérkodó Arena pedig csak papíron létezett.
A második rész akkorát bukott, hogy ma ritka relikvia még Japánban is. A képen az MSX és az FM-7 verziók, radikálisan eltérő megnevezéssel.
Mi volt a gyors visszaesés oka? A japán cégek fantasztikus teljesítménye. Ahogy a régi legenda szerint a japán mérnökök pár óra alatt lemásolták, sőt, jobbá tették az európai tűzfegyvereket, ahogy a nyugati szöveges kalandjátékokból itt nem a point & click stílus alakult ki, hanem a vizuális novellák születtek meg, úgy itt is alig egy év kellett hozzá, hogy a sikeren felbuzdult japán fejlesztőcégek saját ízlésük szerint formálják át az eredetit. Bár a korai, Ultima és Wizardry által ihletett játékok sorozata kis ideig folytatódott – talán a Mugen no Shinzou a legismertebb ezek közül –, az 1986-os Dragon Quest, majd az 1987-es Final Fantasy, illetve Phantasy Star már sokkal „japánosabb” volt. A kis ablakban futó ál-3D nézet helyett a csatákon kívül teljes képernyős felülnézetre váltottak, a shounen panelekre épülő történetnek sokkal nagyobb feneket kerítettek, és természetesen a grafikus design is sokkal inkább épült az anime-szériákra, mint mondjuk Frank Frazetta festményeire, Tolkien kreatúráira. És persze azt sem feledhetjük el, hogy e játékok NES-re jelentek meg; egy olcsó és népszerű gépre, nem pedig egy drága és akkor még közel sem tucattermék PC-re. (Super Black Onyx néven 1988-ban megjelent végül NES-re is Henk játéka, de hiába volt jobb és modernebb, mint az eredeti kiadás, a Dragon Quest-láz csúcspontján, a harmadik rész megjelenése utáni hónapokban esélye sem volt labdába rúgni.)
Talán nem véletlen, hogy a Dragon Quest (az első rész a jobb oldalon) több embert érintett meg Japánban (is), mint a Black Onyx.
Így aztán a The Black Onyx tulajdonképpen csak egy lábjegyzet lehetett; a katalizátor a nagy robbanás előtt, az ihletője a mai napig emlékezetes játékoknak, sorozatoknak. Mai szemmel nézve nem egy jó játék, ugyanolyan játszhatatlan és botrányosan nehéz, mint stílus- és kortársai; de hát kevés ennyire régi programról mondhatnánk el azt, hogy ma is élmény leülni mellé (egy fan-fordítás miatt ez egyébként technikailag lehetséges). Hatása azonban mind a mai napig érezhető. E játék sikere adta meg a Dragon Quest gárdájának az esélyt. E játék kézikönyvének írója, Hisashi Suzuki később a Square Enix elnöke lett. És, ami még fontosabb, hiába haladták meg szinte azonnal, ez a játék indította be Japán máig tartó RPG-mániáját.
És, bár ez az eddigiekből nem igazán következik, ha nincs The Black Onyx, akkor nincs Tetris sem. Ez a történet is megérne egy írást, dióhéjban mindenesetre elég annyi, hogy Henk az RPG-k meghonosítása után a The Black Onyx profitjából utazta be a világot, olyan programokra vadászva, amelyeket Japánban el tudna adni. Egy Las Vegas-i játékbemutatón találkozott a Tetris-szel, és saját pénzből addig tárgyalt a még 1988-ban sem túl kapitalizmus-barát Szovjetúnióval, míg meg nem szerezte az országon kívüli terjesztési jogokat rá. Több jelentkező közül végül a Nintendoval kötött üzletet, a többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem. Történelem, ami egy szerelmes fiatalemberre és a The Black Onyxra vezethető vissza.
